7.Fejezet

Selena!

~ Sajnálom hogy későn hoztam...:c Ha valami zavaros nyugodtan kérdezzetek..:D Jó olvasást. xx

Nem igazán tudtam aludni, mert az egész nap eseményei a fejemben voltak. Állandóan azon gondolkoztam hogy meddig fog megmaradni a seb, mert tudom hogy Hazzanak fáj. Fáj neki látni hogy nem tudott megvédeni mindentől. Én meg nem szeretném ha neki megmaradna, de elég mélyen belevágta a pasas. Az tipikus olyan ember aki jobban mutatott volna az apja lábán. Miattam okoztak neki fájdalmat és ez engem nagyon zavar. Ő örül neki szerintem, mert van egy emléke hogy megvédhetett. Más oldalról nézve pedig neki se tetszik mert ott van megint az hogy engem bántottak. De mit töröm én ezen az agyamat, majd megoldjuk. A szerelmem észrevette hogy nem tudok aludni, mivel forgolódtam, ezért szorosan magához ölelt. Fejét hátulról nyakamba fúrta. Testének hőmérséklete, levegővétele, elaltatott. 

Nem tudjátok elképzelni milyen jó érzés úgy elaludni. Hallottam egy személyt lépkedni a szobába, aztán ráült az ágyamra. Reggel volt. Rám nehezedett valami.
- Jó reggelt kicsim. - hallottam a hangján hogy mosolygott.
- Neked is. - mondtam szemhéjam belsejét nézve.
- Nem is nézel rám? - lassan kinyitottam a szemem, és mosolyogtam.
Csodálatosan szép látvány fogadott. Egyrészt Harry szemei olyan gyönyörűek voltak, hogy ehhez hasonlíthatót még nem láttam. Kócos haja csak tökéletesebbé tette. Mikor múltkor együtt aludtunk nem ilyen volt.. Másrészt pedig csinált nekem reggelit és az ágyamba hozta.
- Jaj, ezt mivel érdemeltem meg?
- Azzal hogy az enyém vagy. - mosolygott.

Örültem ennek a kisebb gesztusnak, mert nagyon jól esett. Végre boldog vagyok. Mi közben ettem, ő lement a postáért. Pont a kakaómat szürcsőltem mikor beért a szobámba.
- Kaptál egy levelet.
- Ide vele. - nevettem.
Soha nem tudtam normálisan kibontani a leveleket úgy mint szüleim, vagy ahogy a filmekbe szokták. Én csak felül megfogom és amennyire csak lehet próbálom egyenesen letépni. Most is így tettem. Kivettem a borítékból a levelet és pont el akartam olvasni mikor ásítottam egy nagyot. Harry abban a pillanatban kivette a kezemből és elkezdte hangosan olvasni. Én közben kényelmesen a takaró alá bújva hallgattam. Nincsennek titkaim előle, szóval akármi is van beleírva megtudná. Véleményem szerint a levelekben lévő szöveg 80%-a csak felesleges hablatyolás.
- Tisztelt Sophie Elisabeth Ward.. Elisabeth? - nevetett. - bla bla blaa igen biztos lényegtelen, hallottunk a koncerten való részvételét és fel szeretnénk kérni hogy dolgozzon velünk. Úristen! Ezt hallottad?
- Igen az a második nevem. Hallottam és ez nagyon jó. Lesz munkahelyem! Yeah.
- Gratulálok cica. - mosolygott és megölelt.
- Köszi. Amúgy nektek mikor lesz turnétok?
- Hát, majd most nem soká. - ennek hallatára elszomorodtam és a takarómat bámulva ültem.
- Nem kell aggódni, minden nap telefonálunk, jó?
- Okés, de már ha belegondolok is hiányzol.
- Te is..

Kimentem a szobából megmosakodni és közbe eszembe jutott hogy nem voltam fent twitteren egy jó ideje.. Fogmosás közbe kapcsoltam zenét, s pont az egyik kedvenc számomra esett a telefonom választása. Igen, a telefonomé mert véletlenszerűen kapcsolta be ezt. Vonultam vissza a szobába mikor hallottam hogy Harry énekli azt a dalt amit hallgatok. Hát igen, Coldplay, az egyik kedvence. Leültem mellé.
- Ide adod a laptopom? Fel akarok nézni twitterre. - oda adta és bejelentkeztem.
- Nem csinálunk twitcamot? Tuti örülnének neki.
- Felőlem. - mosolyogtam.
Harry bejelentkezett a twitterébe én közben megigazítottam a hajamat.
- Kincsem, biztos vagy benne hogy ebbe a pólóba akarsz lenni?
- Igen, mert? - kérdeztem homlokomat ráncolva.
- Mert az az enyém és még azt gondolják hogy mi ketten.. Mondjuk tudod hogy én akármikor benne lennék. - mondta pimaszul mosolyogva.
- Köhömköhömhatvanköhömkilenc. - "köhögtem."
- Abba is. - kacsintott.
- Twitcamot akarsz csinálni vagy a szexuális életünkről beszélni?
- Inkább a sexuális életünkbe akarok lépni egy szintet. - mosolygott.
- Ezekszerint twitcam. - nevettem.

Kiírta és 10 perccel később kezdődött is.
- Sziasztok. - köszöntünk szinte egyszerre.
- Gondolom tudjátok hogy ő ki, - ölelt át - aki nem annak most még egyszer elmondom hogy ő az én barátnőm. Sophie. - puszilt meg, mire én elég rendesen elpirultam ezért a pólómmal takargattam az arcom.
Jött sok kérdés, meg kijelentés, de az egyik az nagyon felháborított. Engem is meg Harryt is. Idézem : " Harry ez a lány is biztos olyan kis kurva mint Taylor akit csak baszásra használsz, ha meg nem engedi akkor dobod. Gratulálok nektek. Remélem szétkúrja a picsádat. Hazza te meg egy arogáns beképzelt fasz vagy.! xx"
- Kedves xy. Le lehetne állni mert rohadtul nem ismered se Harryt, se engem. Egyáltalán nem arogáns és nem is beképzelt. Csak mert szeretnél olyan életet mint ő nem kell rögtön próbálni oltogatni mert ez most kurvára nem jött össze. Inkább nézzél magadba és ott keresd a hibákat, mert ez a srác mellettem hibátlan, legalábbis számomra tökéletes. Nagyon szeretem és nem akarom elveszíteni. Fogd fel, ez besült. Elég unalmas életed lehet ha a miénkkel foglalkozol. Ha ennyire irritálunk akkor takarodjál twitterről. Senki nem kérdezte a véleményedet. Elemezzük az első mondatot. Nem vagyok kurva, nem állok kint a négyesen és nem is dugok pénzért. Ha ennyire érdekel akkor nem feküdtem le vele, és látod így is boldogak vagyunk. Most mondhatod hogy "jajj biztos hazudik", de nem. Igen Haz perverz de nem csak arra hajt hogy megdughasson. Nem tudsz semmit a kapcsolatunkról, hogy hogy ismertük meg egymást, hogy mennyire szeretjük egymást. Anyukád jobban járt volna ha használt volna óvszert. Taylorről meg csak annyit hogy nem ismerem, nem alkotok róla véleményt. Szeretem néhány számát és ennyi. És szerintem ő se kurva. A hírek szerint Harry dobta mert nem baszhatta meg. Na ha ez kurvaság akkor te el vagy tévedve. Bocs, de ez a véleményem. Gyökér.
- Szerintem elmondott már mindent amit akartam. Akárkinek baja van Sophieval úgy mondja hogy ha megtudom vége. Tayloros ügy meg számomra le van zárva. Bocs hogy nem vagyok olyan szánalmas mint te, és nincsen olyan unalmas életem. Szeretem ezt a lányt, mint még senki mást és boldog vagyok vele. Fogadd el. - mire megcsókolt. - Na mi mentünk.
- Bocsi Directionerek, majd lesz még alkalom hogy beszélgethessünk. Egyébként én is Directioner vagyok. - kacsintottam. - Puszii.
- Sziasztok. - mosolygott Hazza.

- Köszönöm.
- Mit?
- Hogy így megvédtél. - mondta mint egy kisfiú.
- Szerelmem, ez alap dolog. Ne ugassanak mert megismerik Monát meg Lizát.
- Aranyos vagy, de ezt a Monalizásat nem értem.
- Ez itt Mona, - mutattam fel a bal öklöm. - ez pedig Liza. - mutattam a jobbat.
- Szerintem felkeltek Niallék.



****



- Soo, megnézted már a postát? - kérdezte Vani.
- Ühüm. Harry felhozta. Nézd csak! - s az orra alá nyomtam a kapott levelet.
- Hm.. Gratulálok. - mondta egy kicsit búslakodva.
- Mi a baj?
- Semmi. - egy kis gondolkozás után leesett.
- Basszuskulcs! Csak engem kértek fel. Sajnálom, biztos csak..
- Nem, nem hiszem hogy elfelejtették. Nem tehetsz róla. Örülök hogy lesz munkád.
- De Vani én nem szeretnék nélküled ott dolgozni..
- Ha nem fogadod el a felkérést megharagszom. - mosolygott.
- Jó jó.

Az egész délutánom unalmas volt, nem csináltunk semmi érdekeset igazából. A srácok hazamentek mi meg elmentünk deszkázni, mivel elég régen voltunk és úgy se töltünk mostanság sok időt egymással. Szóval ez most jól jött. Tudtunk beszélgetni és pihentünk egy kicsit. Ezt ne úgy vegyétek hogy nem szeretünk a srácokkal lenni, csak néha fárasztó. Szinte mindig. Mikor mentünk az utcán találkoztunk egy pár sráccal. Már az elején látszott hogy nem azok a normálisak, hanem olyan füvesek. Régebben is nagyon sok olyan barátom volt, és szerettem őket. Nem füveztem, talán egyszer kipróbáltam, szóval nem voltam függő. Eléggé unatkoztunk szóval odamentünk hozzájuk. Ha jól tudom Vani az soha nem is cigizett, füvezett. Elkezdünk velük beszélgetni ők meg udvariasságból megkínáltak. Régebben még megfogadtam hogy nem élek ilyen szerekkel. Nem fogadtam el, de megköszöntem hogy ilyen kedvesek. Velem ellentétben Vanessa szívott egy óriása slukkot. Még mondani akartam neki hogy ne tegye, de már túl késő volt. Csak annyit láttam hogy barátnőm fújja kifele a tömény füstöt. Nem kellett várni sokat és majdnem összeesett, mert annyira megszédült. Gondoltam biztos jobb lesz ha leül. Pont a táskámban kerestem az innivalót mikor azt látom hogy megint szív.
- Héé, ne kínáljátok már meg légyszíves.
- De én akarom. - mondta fél kómásan barátnőm.
- Miért?
- Mert nem szeretném hogy baja legyen, és még valahogy haza is kell mennem vele deszkán.
- Ne aggódj kis csillag.

Vani alig tudott lábra állni ezért megállítottam egy taxit. Beadtam a címet és figyeltem a barátnőmet. Reménykedtem hogy ma már nem akarnak eljönni hozzánk a fiúk mert ha látják ilyen állapotba nem lenne valami jó. Szerintem azért csinálta mert hogy őt nem hívták meg. Arra lettem figyelmes hogy kaptam egy sms-t. Megnyitottam, de nem tudtam elolvasni mert pont akkor érkeztünk meg otthon. Kiszálltam a kocsiból és segítettem barátnőmnek. Végre valahogy felállt, aztán még a deszkákat is ki kellett szedni. Egy öt perces küszködés után kifizettem és bementünk a házba. Az ezelőtt nem befejezett sms olvasást folytattam. Attól az embertől volt aki küldte a levelet.

" Elnézést kérünk, Vanessa Cher Burton nevét lehagytuk. Vele is szívesen együtt dolgoznánk. Visszajelzését várjuk. Üdv. "

- Vanessaaaaa!! - ordibáltam.
- Miva'?
- Kaptam egy smst hogy téged is felkértek ott dolgozni. - mosolyogtam.
- Komolyan? - nevetett.
- Igen.
- De jó. Akkor együtt dolgozhatunk.
- Aha. De te szerintem most aludjál mert elég kómásan nézel ki.. Következőleg jobban vigyázok.
- Jó ötlet lenne, mert mindent négyszeresen látok és szédülök mint állat.
- Akkor aludj. - nyomtam egy puszit az arcára és felküldtem.




****



Vanessa szemszöge:






Nagyon elszomorodtam hogy engem nem hívtak meg, de amint kiderült csak elfelejtették. Ez a fű nagyon jó dolog. Ellazulsz és úgy érzed magad mint ha repülnél. Csak amikor már kezd gyengülni a hatás szédülsz és rosszul leszel. Inkább szívok és szállok, mint hogy iszok és mászok. Szeretek piálni a barátaimmal, de nem szoktam tiszta részegre inni magam. Csak simán jól érzem magam. Már tapasztalt vagyok az ivással, a drogokkal nem. Tudom nagyon soknak a nevét, meg a hatását de nem próbáltam még ki. most volt az első alkalmam. Sokkal jobb átérezni mint csak tudni hogy mit lehetne átélni. Talán holnap el kéne mennem azokhoz a fiúkhoz és veszek egy pár zacskóval, csak Sophie ne tudja meg mert kinyír. Lassan tényleg aludni kéne, mert már nagyon szédülök. Alig tudok lábra állni.




*****



- Szia kicsim. - simogatott valaki.
- Jó reggelt. - mosolyogtam.
- Ha neked a délután 2 óra az reggel akkor neked is.
- Hogy hogy itt vagy?
- 4 órakkor megyünk egy hetes túrnéra és szerettem volna veled tölteni ezt a 2 órát, mivel a srácokkal 7 napon keresztül 168 óra hosszát leszek együtt.
- Jól van, gyorsan elkészülök és itt vagyok.

*20 perc múlva*

- Vagyok. - csókoltam meg.
- Merre megyünk?
- Nem ülünk fel a London eye-ra? Úgy is régen voltam már ott. - ajánlottam fel.
- Hozod a gitárodat?
- Aha, de minek?
- Majd a Trafalgar Squarren adunk egy kis koncertet. Mindenkinek hallania kell a gyönyörű hangod.
- Hmmm.. Még átgondolom. - kacsintottam.
Odahúzott magához és szenvedélyesen megcsókolt. Puszikat hagyott az állkapcson, aztán a nyakamhoz érve lassan elkezdte szívni. Mikor megéreztem fogait felszisszentem. Nyelvével kicsit megnyalogatta a fájó pontot. Nem értettem hogy miért csinálja. - Köszi Niall. Ezt most miért?
- Hogy mindenki lássa hogy az enyém vagy. Sajnálom, nem akartam fájdalmat okozni.
- Ezt még visszakapod írmanó. - nevettem.

Felkaptam a gitáromat, beültünk a fekete Range Roverbe és elhajtottunk. Már egy jó ideje élünk Londonba, de még mindig nem szoktam meg hogy az út másik oldalán megyünk. Mindig úgy érzem hogy a kocsik nekem jönnek és ettől kissé rosszul leszek, de hát nem tudok ellene tenni semmit. Niall észrevette és aggódva nézett rám, amivel meg akart nyugtatni. Nem igazán jött össze neki, mert ha egyszer hányingerem van az semmitől nem lesz jobb, vagyis szinte semmitől. Egy pár perc várás után megérkeztünk, szerencsére addigra jobban voltam, de valahogy szédültem.

 A gitáromat a kocsiba hagytam mivel az óriáskerékre sajnos nem lehet felvinni, pedig gitároztam volna szőkeségemnek. Mikor beálltunk a sorba gondolhatjátok mi jött. A sikítozó Directionerek. Úgy sem éreztem jól magamat és akkor azok még ott üvöltöttek. Pont beakartunk szállni, azután semmire nem emlékszem. Elájultam. Soha nem volt még velem ilyen. Azt hittem hogy másabb, de olyan mintha aludnék.



****



Niall szemszöge:



Nagyon megijedtem amikor kerestem Vanessát, és a földön találtam meg. Ötletem nem volt hogy mit csináljak, ezért bevittem a kórházba. Gyorsan átvizsgálták én meg addig kint ültem a folyosón. Nagyon aggódtam miatta. Egy fél óra múlva kijött az orvos és mondott valamit amin nagyon megdöbbentem. Vanessa vérébe drogot találtak. Először azt gondoltam hogy biztos tévedtek vagy valami, mert nem nézem ki belőle hogy szív. De mikor bementem hozzá és megkérdeztem tőle, nagy nehezen bevallotta. Kérdeztem tőle mindenfélét, hogy miért? Mikor? Kivel? Hol? Megdöbbentem őszinteségén, meg hát azon hogy ilyet csinál. Nem változtat semmit, ugyanúgy szeretem, csak ezt ne tudja meg senki. Az se lenne baj hogy karcolná a hírnevemet, csak nem szeretném hogy ártsanak a szerelmemnek. Kimentem levegőzni mert nagyon utálom a kórház szagát. Összeszaladtam valami lánnyal aki nagyon ismerősnek tűnt.
- Hallottam hogy neked a szőke lányok jönnek be. - kacsintott.

- Selena??? - csodálkoztam. - Mit keresel itt?
- Gondoltam meglátogatom a barátnődet.
- Ja persze.

Lehet még emlékeztek, ez az a lány akivel "megcsaltam" Vanessát. Nagyon gyanús hogy itt van. Egyáltalán honnan tudja hogy kórházba fekszik?! Talán ott volt a rajongók között? Közeledni kezdett felém, mire én arrébb mentem. Újabb próbálkozást indított mire én eltoltam magamtól.
- Te mit művelsz?
- Tudom hogy te is akarod.
- Nem tudsz te semmit. Annyi eszed van amennyi látszik.
- Látom nem érted. Akkor így mondom. Ha nem akarod hogy baja essen Vannesácskádnak akkor jobb lesz ha azt csinálod amit akarok. Nem tudod mikre vagyok képes. - harapott az alsó ajkába.
- Takarodj!

Fogtam magam és szaladtam Vanessa szobája felé. Ott volt, de nem egyedül. Egy férfi és egy nő állt az ágya mellett. Hallottam hogy mögöttem lépked valaki, aki biztos hogy Selena, mert rajta van kopogós cipő. Mellém állt és kezét vállamra tette. Intett az ismeretleneknek, akik ennek hatására kivettek két kést a kabátjúkból.
- Neeee!!!!! Vanessa.
- Ha most bemész kínozni fogják szemed láttára.. Aztán meg gondolom tudod mi következik. Szóval gyere velem és szórakozunk egy jót. - kacsintott.
- Rohadj meg!
- Köszi.

Kimentünk az épületből és beültünk egy kocsiba. Csak annyit tudok hogy fekete volt. Mielőtt elindultunk bekötötte a szememet, gondolom hogy ne tudjam hogy hol lakik, vagy hogy merre megyünk. Nem akarom ezt csinálni. De hülye vagyok! Nincsen biztosítékom hogy nem bántják azok a rohadékok.
- Honnan tudom hogy nem bántják?
- Nem tudod, de ezt most elcseszted. Jó ennyire nem leszek gonosz.. Nem fogják, azért ennyi bunkó nem vagyok.
- Ajánlom.

Elhajtottunk valamerre, de nem láttam sokat azon a fekete kendőn keresztül. Levette a szememet takaró anyagot és kiszálltunk a kocsiból. Természetesen este volt, lassan úgy érzem magam mint egy rossz horror filmben. Egy Motel előtt álltunk. Semmi különös neve nem volt, szóval nem tudtam tájékozódni. Bementünk és ahogy viselkedett Selena ismerte a recepcióst. Kikért egy szobát és valami csomagot mellé. Lépcsőzni kellett és ha jól számoltam akkor a 3. emeleten volt a szoba. Kinyitotta az ajtót és belökött az ágyra. Nagyon durván letámadott, mire rájöttem hogy mit akar a pólóm már a földön hevert. Nem akarom megcsalni Vanessát, nem! De ha most ellenkezek bántani fogják.. Heves csókcsatába mélyültünk. Mikor már csak az alsóneműink voltak rajtunk kivett a szatyorból egy óvszert, és egy pár "játékot". A rózsaszín szőrös bilincset rátettem a kezére, és a másik oldalát az ágyra. Felálltam és elkezdtem öltözni.
- Héhé, mit csinálsz?
- Mentem.
- Tudod hogy akkor Vanessának vége?!
- Nem tudom hogy hogy akarsz nekik szólni, vagy akár innen kijutni. Ja és egyet elfelejtettem. - beragasztottam a száját. - Inkább Durexet használj, a Romantic nem olyan jó. - nevettem és kimentem.
Selena kocsijának a kulcsát elvittem mivel másképp nem tudnék elmenni innen. Körül néztem hogy hol lehetünk. Egy kis idő után feltűnt egy nagyon ismerős épület a távolba. Onnan tudom hogy hogy jutok a kórházba, abból meg haza. Sietnem kell. Sietősen mentem a szerelmemért. Berontottam az ajtón és szerencsémre még ott volt, a két ismeretlen nélkül, de az orvossal.
- Elnézést, mehet haza?
- Igen, persze. Csak óvatosan. Ja és kisasszony, ha adhatok egy tanácsot ne csináljon több ilyet.
- Nem fogok. - mosolygott.
Hogy ezek után tud még mosolyogni. Összepakoltam a cuccát és már szaladtunk is a kocsihoz, de most a sajátomhoz. Szerintem érezte az idegességemet, mert próbált lenyugtatni, de sikertelenül. Útközbe állandóan csak Vanessára tudtam figyelni, hogy tényleg épséges, és nem bántották. Emiatt majdnem egy balesetet is okoztam, de nem érdekelt. Minél gyorsabban haza akarok érni. Ott biztonságban vagyunk. Mikor megérkeztem szegény lányt már rángattam a kocsiból és futottunk a kapuhoz. Ilyenkor hátrány hogy van kapukód de mindegy. Biztos ami biztos. Bementünk a házba mihelyst be volt zárva az ajtó vettem egy nagy lélegzetet és leültem. Nem érdekelt hogy az ajtó előtt ülök. Ez olyan hogy a házunk az egyetlen olyan hely ahol biztosak vagyunk akárkitől.
- NEEE!!! - kiáltottam fel.
- Mi az?
- 4 kor megyünk turnéra. Nem hagyhatlak itt ! Bántani fognak. - elővettem a telefonomat és felhívtam a menedzserünket.
- Szia. Nem jöhetne velünk 2 lány? Nagyon szépen kérlek. Akármit megteszek csak had jöjjenek.
- Szia Niall. Nyugi. Persze jöjjenek, de akkor te fizeted az ő jegyüket.
- Mondom, akármit megteszek. Köszönöm. Mindjárt megyünk. Szia.
- Szia.

- Gyere, megyünk hozzátok, összepakolod a cuccodat, meg Sophie is és megyünk.
- Mi mi mi? Megyünk veletek?
- Igen.
- Na hajrá.




****




- Szia Sophie, pakold a cuccod ! Megyünk turnéra.
- Szia, komoly?
- Igen, de siess. Mindjárt indulunk.
- Oké, oké.

*10 perccel később*

- Meg van mindenetek?
- Aha. Mehetünk.

Hamarosan odaértünk. Ellazultam mikor megláttam a repülőt és a srácokat. Sikerült. A repülés közbe elmeséltem neki mindent, ők meg azt hitték hogy ittam valamit. De mikor Vanessa is mondta hogy de tényleg így volt kezdték elhinni. Aggódva hallgatták végig az egész történetet.
- Köszi tesó hogy elhoztad Sophiet is. - mondta Harry.
- Alap dolog. -
- Köszönöm szerelmem. - csókolt meg Vani.
- Érted bármit kicsim. - mosolyogtam végre.