6.Fejezet

Sajnálom

omg!..:o nem hittem volna hogy ilyen gyorsan növekednek a látogatóim száma.. már több mint 500..*-* nem is tudjátok mennyit jelent ez nekem.:3 love u guys<3 xx

- Szóval akkor egy Whisky Colát kapsz. - mosolygott.

Egy kis gondolkozás után elfogadtam, mivel csak nem fog ártani. A lányok meg nem hiszem hogy mérget tettek volna bele. Niall éppen a srácokkal beszélgetett mikor oda húztak Daniellek.
- Ti együtt vagytok? - kérdezte El.
- Igen. - mondtam egy óriási mosollyal az arcomon. - És nagyon szeretem. Nem akarom elveszíteni. - kuncogtak.
- Ennek nagyon örülök. Ha bármi tanács.. várj! - abban a pillanatban oda rántotta Sophiet hozzánk. - Szóval ő.. ja igen. Bármi tanács kell nyugodtan fordulhattok hozzánk, meg ha unatkoztok is és van kedvetek shoppingolni, hívjatok fel. Majd holnap ha kijózanodtunk megadjuk a számunkat. - nevetettek.
- Lányok! Van nálam pont 2 nagyon csinos ruha, azt odaadom mert így nem jöhettek velünk. Ezt ne értsétek félre de egy discoba azért csak egy kicsit sexysen kell öltözködni.
- Hát senki nem mondta hogy hova megyünk.
- Jól van na. Gyertek öltözzetek át.


Egy pár drink után kiszálltunk a kocsiból és bementünk egy clubba. Hangosan szólt a zene és az emberek már lökdösődtek. Csodálkoztam hogy még senki nem ismerte fel a srácokat, de nem is baj, legalább nem visítoznak és viselkedhetünk mint a normális emberek. Felléptünk a táncparkettre és csak úgy mozgattuk a csipőmnek, lábunkat a ritmusra. Nagyon élveztem és Danielle itt még egy pár mozdulatot is tudott mutatni. Mind az 5-őnknek feltűnt hogy Liaméknak a szeme csak úgy tapad rajtunk, már szinte folyik a nyáluk. Egymásra néztünk és megindultunk a srácok felé. Egy kisebb csókot leheltünk ajkaikra, aztán húztuk őket táncolni. Mi közbe mozgatta magam, Niallnek keze szépen levándorolt a fenekemre. Nem zavart ezért nem is szóltam semmit. Az írmanóm se volt ám józan.. Néha egy pár csókot hagytunk egymáson. Hirtelen valaki nekem jött, és leöntötte a ruhámat. Szuper! Oda hajoltam a barátomhoz és szóltam neki hogy mentem a mosdóba..


*****

Sophie szemszöge:



Úgy táncoltam hogy testem szorosan Harryhez simult, néha még a fenekem ágyékát is súrólta. Hosszú kezeivel hátulról a hasamat fogta, s úgy mozgatta testét mögöttem. Mondhatni jól táncol, a többi sráchoz képest akit ismerek. Megszomjaztam, ezért el akartam menni egy kis koktélért, de visszahúzott és mondta hogy elmegy ő helyettem. Nem mondtam neki semmi pontosat, csak hogy valami italt hozzon. A bár úgy mond 'távol' volt a parkettől ezért egy ideig egyedül táncoltam, míg meg nem éreztem valaki kezét a combjaimom. Tudtam hogy nem Harry az. Neki sokkal finomabbak a tapintásai és nem olyan dúrvák mint ennek a kannak. El akartam menni másfele de ő megragadta csuklómat és visszahúzott.
- Te kis ribanc most nekem rázod a picsádat, vagy széjjel kúrlak. - Ennek hallatára megfagytam, a lélegzetem elállt. Megfordultam és pofán vertem. El akartam szabadulni karjaiból, de nem ment. Túl erős volt.
- Te akartad. - nevetett.
Kezemet fogva kirángatott az épületből, aminek mellesleg a nevét se tudom. Mozgolódtam minek hatására ideges lett.
- Én most lehúzom a nadrágomat te meg leszopsz!
- Segítség! Valaki segítsen.!! - ordibáltam telitorokból, de nem jött senki.
Mikor már a nadrágjának övét csatolta kirohant Hazza az ajtón, a nevemet kiabálva.
- Harry. - annyira örültem hogy ott van.
- Jajj, a kis barátnőd? Pont most akart leszopni. Jössz te is, haver?
Nem kellett több. Felidegesítette magát, oda szaladt hozzánk és elhúzott attól a baromtól. Védelmezően elém állt, ökölbe szorított kézzel. Azt mondta hogy menjek vissza a többiekhez, de én nem akartam. Az idegen az üveget ami a kezébe volt széttörte,s mikor Harry pont be akart neki verni egyet belevert az oldalába, mire én könnyezve kiabáltam. Egy nyögés hagyta el a száját, de nem adta fel. Az ezelőtt megkezdett akcióját folytatta és most telibe talát. A srác rögtön kiborult, mire Harry lehajolt hozzá és verte. Csak verte. Szerencsémre mielőtt majdnem agyon verte észbe kapott hogy ott állok mögötte. Bütykei tiszta véresek voltak.
- Ha-Ha-Harry. Jól vagy? - dadogtam. Elkezdtem sírni mikor láttam hogy vérzik az a hely, ahol az üveg eltalálta.
- Igen szépségem. Minden rendben van. - nyugtatott, s karjait körém fonta. Fejemet mellkasába fúrtam és zokogtam. - Ne sírj. Jól vagyok. Kicsit vérzek de semmi gond. Az a lényeg hogy te jól vagy. - mire nyomott egy puszit a homlokomra.
- Mostantól tényleg te vagy az őrangyalom. - motyogtam.
- Mondtam hogy akármitől és akárkitől megvédelek.
- Szeretlek.
- Én is. - csókolt meg.

Visszamentünk az épületbe és beérve kanyarodtunk a mosdó felé. Harry lemosta véres kezét, én meg felhúztam pólóját. Nem nézett ki valami jól. Óvatosan végig húztam az ujjamat a seb mellett mire felszisszent.
- Sajnálom, nem akartam. - hunytam le szemem.
- Jól van az. - mosolygott.

Kimentünk, és leültünk a többiekhez. De valaki hiányzott. Niall! Az még mindig ott táncolt egy lánnyal. Igen ám, de az a lány nem Vanessa volt, hanem ez:

Ezzel a lánnyal már találkoztam valahol. Meg van! A Starbucksba mikor a mosdó előtt álltam ő egy pár perccel Vaniék előtt jött ki. Figyeltük hogy mit csinál, s mikor hirtelen csókcsatába kezdtek leesett az állunk. Felpattantam a székemből és egyenesen feléjük mentem.
- Te hülye ..... mit képzelsz magadról, bazdmeg? Van barátnője és most takarodjál de kurva gyorsan.
- Mert mi lesz ha nem? - nevetett.
- Kiverem azokat a szép fehér fogaidat egyenként. Ezt akarod?
- Majd találkozunk még Horan, kacsintott. - nem értettem hogy mire gondol, de mindegy.
- Na és rád térve. Te eszednél vagy? Megcsalni a barátnődet? Ma jöttetek öss..
- ze.. - szólt egy ismerős hang. - Köszönöm Niall. Soha többé nem akarlak látni, futott ki sírva.
- Seggfej. -

Kirohantam és kerestem a barátnőmet. Valamelyik bolt előtt ült összekuporodva a clubtól 2 utcával arrébb.
- Vani. Ne sírj. Nem éri meg.
- De.. Fáj! Fáj mert nagyon szeretem.. - odaültem mellé és átöleltem. Hallottam hogy valaki lép, pontosabban két személy közeledett felénk. Az egyiket rögtön felismertem mert fürtjei még a sötétbe is látszódnak. A másikat a járásáról ismertem meg.. Niall.
- Kicsim, hazavigyelek? - kérdezte aggodóan Harry.
- Ha lennél olyan kedves. Nincsen kedvem taxizni.
- Vani, beszélsz Niallel?
- Nem fogok ránézni..
- Jó. Egyedül hagyunk. Ha kell valami itt vagyunk a közelbe.

Felálltam és odamentem Harryhez.


*****


Vanessa szemszöge:


Nem értem. Komolyan mondom nem értem ezt. Pont Niallből nem néztem volna ki hogy ilyen. Tényleg azt gondoltam hogy vele más lesz, vele boldog leszek és nem fog megcsalni. De hát, ezt kapja aki túl naiv, mint én. Nem akartam ránézni mert féltem hogy még kisebb darabokra fog törni a szívem. Ahogy falták egymás ajkait azzal a lánnyal.. Undorító volt, főleg hogy ő velem van együtt. Pontosabban volt. Nem is tudom hogy mit beszéljek vele, mivel ami történt szerintem egyértelmű.
- Én, én ezt nem akartam..
- Igen nem akartad. Ennyire hülyének ne nézzél már cseszd meg. Láttam hogy hogy smároltatok. Ahhoz mindig két ember kell ha jól tudom. Simán ellökhetted volna, akkor még talán el is hinném hogy nem akartad. De így.. - mire ezt elmondtam megint sírva fakadtam.
- Kérlek, ne sírj mert megszakad a szívem.
- Akkor legalább tudod hogy én hogy érzem magam. - kiáltottam rá.
- De én szeretlek téged, mindennél jobban. Nem tudom mi ütött belém, túl sokat ittam. - vallotta be magának.
- Én így hogy bízzak benned? Egyszer elmegyek a mosdóba és rögtön ott ragadt a szádon egy másik lány. Csalódtam benned, de nagyon nagyot.
- Sajnálom..
- Nem érek vele semmit.
- Megtudsz bocsátani?
- Niall.. Nem tudom. Ezt még át kell gondolnom. Most mentem is mert nem bírom ki itt több ideig. - felálltam és mentem Sophiék irányába.
- Szia szerelmem.. - hallottam a hangjába hogy a sírás fojtogatja.
- Szia. - mondtam lehunyt szemmel.

Mikor visszataláltam a clubhoz Harryék ott ölelték egymást. Nem akartam őket zavarni ezért elindultam egyedül haza. Még a végén az ő szerelmüket elcseszem és ezt nem szeretném. Megvagyok én egyedül is. Csak hazatalálok. Pechemre elkezdett esni az eső. Nem zavart, legalább elfelejtem a gondjaimat. Mentem, mendegéltem de valahogy úgy éreztem magam mintha csak körbe járkálnék. Arra lettem figyelmes hogy egy kocsi megáll mellettem. Elég nehéz volt felismerni valamit, mert a lámpái vakító világosak voltak. Valaki a nevemet mondta. Oda néztem de nem tudtam ki az.
- Vanessa.
- Ki vagy? - csodákoztam.
- Liam. Hagy vigyelek haza, gyere. - nyújtotta a kezét.
Nem tudtam megmozdulni.. Én sem ittam keveset ezért minden forgott, végtagjaimat meg már régen nem éreztem. Láttam hogy közelebb lép hozzám. Egyik kezét térdhajlatomba helyezte a másikat meg a hátamra. Felemelt és betett a kocsiba. Igazából örültem neki hogy nem kell hazasétálnom, de olyan furcsa érzés volt hogy valaki aggódik értem, aki fiú. Egy kis idő után már semmire nem emlékszem. Elaludtam. Arra keltem fel hogy Liam szólt.
- Bekísérjelek?
- Igen. Nem hiszem hogy megtudok állni a saját lábamon.
- Gyere.

Kiszállt a kocsiból és ugyanúgy ahogy előbb betett a kocsiba ki vett. A kulcsomat odaadtam neki hogy nyissa ki az ajtót. Be vitt, és fel vitt az emeletre. Óvatosan letett az ágyamra. Figyelmesen nézett rám, hogy jól vagyok-e.
- Öltözz át.
- Túl fáradt vagyok.. - levette pulcsiját, majd pólóját és odadobta hozzám.
- Vedd fel. - mosolygott.
Átöltöztem és visszafeküdtem. Már majdnem az ajtómnál járt mikor megszólaltam.
- Liam, nem maradsz itt? - kérleltem.

Jelzésképp biccentett. Levette a fehér Conversét és lefeküdt mellém. Fejemet mellkasára helyeztem, ő meg finoman simogatta a hátamat. Nem tudtam elaludni, mert túl sok gondolat volt a fejembe. Ezt hamarosan észrevette és elkezdett lassan énekelni. Igazán megnyugtató volt a hangja, mint mind az 5 srácnak. De Liamnek ebbe a dalba számomra különösen szép a hangja. Egy könnycsepp kicsordult a szememből mikor azt a rész énekelte ami elvileg a Niallé. Akkor vette észre mikor lefolyt az arcomon és eláztatta pulcsiját. Letörölte meleg hüvelykujjával. Hamarosan elaludtam, utána semmire nem emlékszem. Reggel mikor felkeltem nem volt mellettem senki. Betakarva feküdtem egy bő pólóba az ágyamon. Gondoltam hogy el fog menni mert neki van barátnője és még félreértené ha estére itt marad. Felkeltem és kimentem a konyhába. Sophie éppen amerikai palacsintát csinált. Látszólag nem aggódott, biztos beszélt Liammel. Jó reggelt kívántam neki és leültem az asztalhoz. Elém állított egy tányért tele palacsintával, pont úgy ahogy szeretem. Csokisan. Tudja hogy mit szeretek. Nagyon örültem neki mivel elég éhes voltam. Nem nézett ki másnaposan és ezen nagyon néztem. Megettem és elmentem a mosóba, rendbe hoztam magam. Megint elkezdtem gondolkozni. Gondolatmenetemet megzavarta a házcsengő. Sophie ment le, szóval nem foglalkoztam vele. Pont le akartam venni a pólót mikor az ajtóba észrevettem Liamet. Kicsit megijedtem. Oda mentem hozzá és megöleltem.
- Köszönöm. - suttogtam a fülébe.
- Nincs mit hercegnő. - mosolygott.
- Öhm.. Kell a pólód?
- Nem, megtarthatod.
- Komolyan? - csodálkoztam.
- Igen. Hogy mindig legyen egy emléked rám.
- Köszönöm. - nyomtam egy puszit az arcára.
- Siess, odalent várlak. - kacsintott.

Nem értettem hogy mire mondja, de hát jó. Gyorsan ledobtam magamról a pólót, és felöltöztem. Lementem és meglepetésemre nem Liammel találtam szembe magam, hanem az egész bandával. Kiléptem az ajtón és már fordultam volna vissza mikor megszólalt egy gitár. Elkezdtek énekelni. Leültem a ház előtti lépcsőre és hallgattam. Alig bírtam ki hogy ne sírjak. A vége felé már kicsordult egy könnycsepp a szememből. Az utolsó mondatot amit elvileg Harry énekel most Niall énekelte úgy, hogy előttem állt. Tudtam mi fog jönni. Egy bocsánat kérés. Nem tudok rá haragudni, mert nagyon szeretem, de mégis megbántott. Megszólalni nem tudott, ezért odaléptem hozzá és megcsókoltam. Igazán szerencsésnek érezheti magát hogy ilyen barátai vannak akik segítenek neki és hogy én nem tudok rá haragudni. Bementünk a házba és tervezgettük hogy mit csináljunk ma. Nem volt igazán meleg ezért a tengerpart kilőve. Hirtelen Harry felpattant és közölte velünk hogy nekik ma koncertjük lesz, és hogy miért nem megyünk el mi is oda. Még gitározhatnánk is. Rövid gondolkozás után belementünk. A koncert 4 kor kezdődik az O2 arénában, de nekünk már fél 4 re ott kell lenni mert próbálunk. Addig volt még egy kis idő, ezért megkértük Louist hogy segítsen valami ruhát kiválasztani, mivel ő a legdivatosabb. Elég nagy szekrényünk van ezért több ideig keresgéltünk. Egy óra utána megtaláltuk a tökéletes öltözéket. Felvettük és beszélgettünk egy kicsit. Utána a srácok elmentek mivel nekik is el kell készülni. Sophiet valami bántotta, láttam a tekintetén. Megkérdeztem tőle de nem válaszolt. A felsőjét lejjebb húzta és ott volt egy 10 centiméteres vágás a kulcscsontja alatt. Mondhatni meglepődtem. Úgyis csodálkoztam hogy nem kivágott felsőt hord. Persze rögtön megkérdeztem hogy mi történt?! Én arra tippeltem hogy Harry volt az mert annyira részeg volt, de hát hála az égnek tévedtem. Elmesélte az egész történetet, de mikor rátértünk hogy Haznak lett-e valami baja nem szólalt meg. Eltudtam képzelni, hogy neki még nagyobb sérülései vannak. Fájt látni hogy mennyire bántja a dolog, de egy kis idő után megnyugodott.
- Harry nem tudja hogy nekem is van sebem.. - mondta halkan.
Nem tudtam mit mondani. Megértem hogy nem akarja elmondani neki mert kiakadna és azt az állatot agyonverné. De valamikor úgyis meglátja, mert nem bújhat mindig el. Miután megbeszéltük ezt a dolgot összepakoltuk a cuccainkat és deszkával elindultunk az arénába. Voltam már ott, de csak a nagy tömeg között. Bementünk és köszöntöttük a srácokat egy-egy csókkal. Volt egy számomra idegen srác aki megmondta az akkordokat. A színpadról teljesen máshogy néz ki az egész. Sokkal nagyobb. Elpróbáltuk a darabot és szerintem elég jól összejött. Nem tévesztettem el én se, meg Sophie se, a fiúk meg gyönyörűen énekeltek szokás szerint. Leültünk a backstagebe és ott beszélgettünk még egy kicsit míg el nem kezdődött a koncert. Ha őszinte vagyok én majdnem megsüketültem, olyan hangosan visítottak. Rám mindig nagyon furcsán néztek, meg szerintem a barátnőmre is. Élveztem ahogy azokkal az emberekkel akiket szeretek egy színpadon állhatok és zenélhetek. Mikor befejeztük Harry elkezdett magyarázni.
- Szóval kedves Directionerek. Biztos láttátok az újságba a képet rólam és arról a gyönyörű lányról. Nem Photoshop, tényleg megtörtént. Igen, együtt vagyok vele és ezt remélem megértitek. Nagyon szeretem. Tayloron túl vagyok, de ezt hagyjuk, mert tudom hogy nem csípitek. Hagy mutassam be a gyönyörű Sophie Wardot. - odahívta magához és megcsókolta. Ezután a szó Niallre jutott.
- Rólam semmit nem hallottatok, de most fogtok. Nekem is van egy csodaszép barátnőm. Vanessa Burton. - engem is odahívtak és ő is megcsókolt.
Azt sem tudtam merre nézzek, annyira pirultam. Most már csak attól félek hogy a Directionerek megharagudnak rám, vagy megutálnak.
- Köszönjük szépen az estét következőleg is itt találkozunk. Imádlak titeket!
Levonultunk a színpadról be a V.I.P. helységbe. Ott várt minket, azaz a fiúkat néhány lány akik velünk is akartak beszélni. Kissé meglepett, de miért is ne. Készítettek rólunk jó pár képet, még velük együtt is csináltunk. A legfurcsább az volt hogy aláírást is kértek, tőlünk. Ők nem utálnak, ahogy észrevettem. Inkább boldogak hogy a srácok boldogak. Ezek az igazi Directionerek. Imádom őket.

****


Sophie szemszöge:



Nagyon aranyosnak tartottam ezeket a lányokat. Szimpatikusak voltak. Harryék hazavittek, mi meg megköszöntük ezt a csodálatos napot. Nem gondoltam volna hogy ilyen jól megy minden. Ehhez hozzátudnék szokni. Most már csak egy bajom van. Nem tudom hogy hogy magyarázzam el a szerelmemnek a vágást a mellkasomon. Rögtön megkeresné azt a barmot és most tényleg agyonverné. Alapozót tudnék rá kenni, de ez nem megoldás. Meg úgyis meglátszik még azzal is. Muszáj megmondanom neki, nem tudom eltitkolni. Majd ha eljön az ideje.. Behívtuk a srácokat, mert tudtuk hogy nincsen semmi programjuk, meg nekünk se volt. Hosszú beszélgetés után eldöntöttük hogy a srácok itt aludhatnak, ha akarnak. De csak Harry meg Niall aludt itt mert a többiek elmentek a barátnőjükhöz. Nagyon feszült voltam egész nap, ezért bementem a fürdőbe és jó meleg vizet engedtem a kádba. Nagyon szeretem ha a tetején jó sok hab van, ezért most is úgy csináltam meg hogy olyan legyen. Ledobtam magamról a ruhát és belefeküdtem. Olyan jó érzés volt végre ellazulni. Le volt hunyva a szemem, mikor valaki betoppant. Most jöttem rá hogy elfelejtettem bezárni az ajtót. A barna fürtös barátom állt ott. Látszólag tetszett neki hogy pont ilyenkor nyit rám, mert egy pimasz mosoly jelent meg az arcán.
- Ne várd hogy azt mondjam hogy gyere te is. - nevettem.
- Nem is vártam. Mondjuk nem lenne rossz. - kacsintott.
- Kimennél? Felszeretnék öltözni. - mosolyogtam.
- Persze.

Felálltam a jó meleg vízből, megtörölköztem és felöltöztem. Bementem nappaliba ahol a kanapén feküdt Hazza.

Szerintem írtó aranyos. Nem akartam felkelteni ezért nyomtam egy puszit az arcára és indultam volna a szobám felé de megszólalt. : - Nem maradsz itt velem? - mondta lebiggyesztett ajakkal.
- Gyere, ott aludhatsz nálam. - lehajoltam hozzá. - Vagy maradsz a kanapén?
- Megyek, megyek. De szerelmem, mi az ott a mellkasodon?
- A francba. - szitkozódtam.
- Ugye nem a tegnapi?
- Öh.. de.. Sajnálom.
- Miért nem mondtad el? -  emelte fel a hangját.
- Mert nem akartam hogy aggódjál miattam. Nincsen semmi baj csak egy kis vágás. - felállt és lejjebb húzta a felsőmet.
- Te jó ég.!! Ez igaz tudod hogy meg fog maradni? Nagyon sajnálom Sophie..
- Tudom.. Mit? - néztem kérdően.
- Hogy nem tudtalak megvédeni. Következőleg jobban vigyázok rád. Ígérem.
- Nem kell bocsánatot kérni. Ha te nem lettél volna ott megerőszakolt volna.
- Ha én nem lennék nem is lettél  volna ilyen helyzetbe.
- Harry. Ez egy emlék. Egy emlék hogy te mindig megvédesz mindentől. Nyugi van. Egyébként meg a te sebed miattam van.. - hunytam le a szemem.
- Ezen ne vitatkozzunk. Menjünk inkább aludni.

Ahogy ezt kimondta bementünk a szobába és ágyba bújtunk.