8.Fejezet

Welcome in New York!

YOU ARE AWESOME! köszönöm az 1000+ látogatót♥(: xx


Elég sokáig tartott a repülés, legalábbis én annak találtam mert Sophie vállára dőlve aludtam. Annyira kifárasztott ez a dolog. Csak attól félek hogy mi lesz ha visszamegyünk Londonba. Nem várhatom el hogy 24 órán keresztül figyeljék a csajokat. Kell valami más megoldás, mert ha én veszélyben vagyok az nem annyira vészes, de ha Vanessa.. Akkor már nem lehet viccelni. Majd kitalálunk valamit. Ez így nem állapot. Alvásomból az ébresztett fel hogy Sophie felállt, mert csörgött a telefonja, én pedig szépen eldőltem. Kellemetlenül bevertem a fejem, mivel azok a repülő ülések elég kemények. 
- Köszi. - mondtam morcosan.
- Bocsi Niall. - mosolygott.
- Rád úgy se tudok haragudni.
- Ohh. Szeretlek. - nevetett.
- Én is.

Persze ezt nem szabad félreérteni, csak barátilag szeretjük egymást. Nagyon fontos számomra és ő a legjobb barátnőm. Remélem ha egyszer vége lesz Vanessával ( ami nem most lesz, és nem is szeretnék véget tenni neki ) akkor ugyanúgy barátok maradunk. Ja egyébként New Yorkba utazunk. Nem voltam sokszor ott, de nagyon szeretem azt a várost. Londonhoz sokkal jobban vonzódok, mert ott ismertem meg Vanessát, meg Sophiet. Azon belül a Strarbucksba. Mekkora szerencsénk volt. Mindenre emlékszem, minden egyes percre. Erre gondolva elmosolyodtam. Még mindig abban a fekvő helyzetbe voltam.
- Min mosolyogsz írmanó? - kérdezte Sophie.
- Ja hát, csak bele gondoltam milyen jó pont volt az az életemben hogy megismertelek titeket. - mosolyogtam.
- Hmm.. életünk legjobb napja.
- Lassan fel kéne kelned. - szólalt meg egy mély, rekedt hang.
- Jól van na. - erre kinyitottam a szemem.

Sophie ott ült Harry ölébe, Vani pedig Liamnél ült amit kicsit furcsáltam, de hát barátok ők is. Feltápászkodtam kényelmetlen helyzetemből és beletúrtam a hajamba, hogy valahogy álljon már. A többiek arról beszéltek hogy mit csináljunk. Louis pont az időjárást nézte, ami azt mutatta hogy lesz 30 fok! Tehát, le kell hűteni magunkat. Eldöntöttük hogy megyünk a tengerpartra.
- Hey, So. Kivel telefonáltál?
- Hát, Jessivel, meg Lucyval.
- Lucy? Ő ki?
- Magyarországról egyik barátnőm. Pont jó kor hívott, mert ő is New Yorkba utazik, szóval találkozhatunk. Ja és az egyik barátnőjét is hozza, Sarat. Majd bemutatom őket, jönnek ők is fürdeni ha nem gond. - hadarta el.
- Alig értettem meg, de jól van okés. Nyugodtan. - mondta Liam. - Nem tudnák lassabban beszélni kérlek?
- Azt hittem nekem lesznek bajaim, hogy nem értem meg hogy ti mit mondtok mert Britt angol, ami alapból kicsit másabb, aztán meg még angolok. És ti kértek meg hogy lassabban beszéljek? - nevetett. - Amúgy bocsánat, csak szokásom gyorsan beszélni. Próbálok nem hadarni.
- Köszönjük a megtisztelést Miss Ward. - mondta Zayn.
- Nincs mit. - mosolygott.

****



Harry szemszöge:




Annyira megijesztettek ezzel a történettel Niallék. Ha egy hajszálát meggörbítik Sophienak esküszöm megölöm azt aki volt. Ne merjék bántani, mert végük. Mikor landolt a repülő kiszálltunk, és kerestük a csomagjainkat. Egy 10 perces keresgélés után megvolt mindenkinek mindenje, kivéve nekem a papírrepülő nyakláncom. Nagyon fontos számomra, mindig rajtam van. Egyszerűen hozzám tartozik.
- Hé, nem látta valaki a nyakláncomat?
- A repülőd? - kérdezte Lou.
- Igen, nincs meg.
- Ezt keresed szerelmem? - mosolygott Sophie, a keresett dologgal a kezén lógva.
- Mond mégegyszer!
- Mit? Azt hogy szerelmem?
- Olyan jó hallani. Egyébként hol találtad? - csodálkoztam.
- Mikor az öledbe ültem kiesett a nyakadból. Aztán meg mikor kiszálltunk leesett a földre. - magyarázta.
- Köszönöm. - csókoltam meg.
- Na és ki mondta hogy oda is adom? - nevetett.
- Légyszíves. - biggyesztettem le az ajkamat és néztem kiskutya szemekkel.
Kék tekintetét enyémbe fúrta, arra késztetve hogy elmosolyodjak. Nem tudok nem mosolyogni mikor ez a lány néz. Olyan gyönyörű.
- Mit kapok érte? - alkudozott.
- Egy csókot?
- Nem elég.
- Végtelen csókot?
- Na így már áll az alku. - kacsintott.
 Mi közbe mi még néztük egymást a többiek elindultak a limuzin felé amit rendeltek. Már hozzá vagyok szokva ehhez az élethez, mégis néha kicsit furcsa ez a luxus. Betettük a sok bőröndöt és táskát majd a hotel felé kocsikáztunk. Volt pia a kocsiba, de senkinek nem volt igazán kedve inni. Kíváncsi vagyok arra a két lányra. Biztos jó fejek lehetnek ha jóba van Sophie velük. Azon törtem az agyam hogy mi van ha az a srác aki a discoba bántotta, azt is az a Selena küldte?!


***


Felmentünk a szobákba ahol a lányok sikítoztak. Emiatt a látvány miatt:

A mi szobánk:

Niallék szobája:

- Ez gyönyörű. - áradoztak.

Letettünk a cuccosunkat, és átöltöztünk. A lányok felvettek valami bikinit, amit nem akartak megmutatni. Mi csak simán egy fürdőnadrágot felhúztunk meg egy pólót. Ők még elmentek a reptérre, a másik lányokért. Állítólag ők is ebben a hotelben szálltak meg. Attól félek hogy a végén velük többet foglalkozik mint velem.. De hát őt nem látja annyit mint engem, megérteném. Mégis rosszul esne. Ameddig nem volt itt szerelmem, és a srácok se zaklattak lefeküdtem az ágyra és nyomkodtam a telefonomat. A háttérképemen megakadt a szemem, s azt bámultam egy jó ideig. Később felmentem twitterre, ahol megláttam egy képet, arról az estéről mikor volt az a bizonyos verekedés. Olyan szívesen agyon vertem volna. Ki nem állhatom az olyan embereket mint őt. Azokat meg még kevésbé akik hülyeséget terjesztenek a neten. Például most is itt van ez a kép ahol állítólag smárolok az egyik fannal.. Szánalmasnak tartom az ilyeneket. Mitől jobb az nekik hogy bekavarnak a kapcsolatomba? Úgyse fogok vele összejönni ha megtudom hogy ő volt az. Szeretem a fanokat, de van néhány ami túlzásba viszi. Arra lettem figyelmes hogy kopogtattak az ajtón. Tudtam hogy be volt zárva, ezért felálltam és kinyitottam. A barátnőm rögtön a karjaimba ugrott és megcsókolt. Nem értettem hogy mi történt. Lábait derekam köré fonta, én meg a hátát átölelve tartottam karjaimban. Letettem az ágyra és úgy simogattam oldalát. Akciómat be kellett fejeznem mikor észrevettem hogy jött néhány vendégünk. Felkaptam a fejem és felsegítettem az ágyon szétterült szőkeségnek.

- Sziasztok. Én Harry vagyok. - mutatkoztam be. - Sophie barátja. - mosolyogtam.

- Szia, én meg Sara. - nyújtott kezet. - Ez meg Lucy. - ugyanúgy cselekedett mint barátnője.

- Jöttök ti is a tenger partra? 

- Hát ha nem baj. - mosolyogtak. 

- De hogy. Gyertek siessünk. - hadartam. - Szerelmem én addig átmegyek a srácokhoz és szólok nekik hogy pakoljanak. - megcsókoltam és már szaladtam is. Láttam hogy a csajok tekintete hogy ragadt rajtunk, mikor ajkaink találkoztak. Szerintem utána biztos én voltam a téma, de hát ez van. 

****

Sophie szemszöge:

- Úristen! Te jó ég! Ti együtt vagytok?! Szent szűz Mária!!! Gratulálok. - ölelt meg rég nem látott barátnőm.
- Milyen vallásosak lettünk hirtelen. - nevettem. - Köszönöm.
- Sokáig. - mosolygott egy nem igazán ismert lány.
- Köszönöm szépen. Rajtatok van a bikinitek?
- Rajtunk.
- Akkor indulhatunk? Gyors összepakolom a törölközőket, meg a nap tejet aztán meg mehetünk.
- Okés.

Nem tudtam hogy hol van a szobájuk de nem is érdekelt igazából. Nagyon aranyosan néz ki ez a Sara, de valahohy van benne valami ami nem tetszik. Mindig olyan sunyin néz. Mikor beletettem a cuccomat a táskámba kiesett valami oldalról. Kíváncsian nyitogattam ki a kicsire hajtott lapot. Elolvastam, és összecsuklottam. Szerencsére az ágyra estem, mert nem akartam földet nyalni. A levél az exemtől volt, aki megcsalt, átvert. Még hozzá rászoktatott a cigire, amiről mára már nagyjából leszoktam, csak ha ideges vagyok jól jön egy szál. Rossz hatással volt rám, elég rosszal. Miatta rontottam suliba, voltam bunkó a szüleimmel, nem foglalkoztam a barátaimmal. Csak Vanessa értett meg. Bekönnyeztem, mert ezt a papírt akkor kaptam amikor mi elmentünk strandra. Megint feljött minden rossz emlék. Pont mikor behunytam a szememet és kicsordult egy könnycsepp a szememből, bejött Harry. Csodálkozva nézett rám.
- Mi a baj? - kérdezte rekedtes hangján.
- Á semmi. - nem akartam hogy Hatty tudjon az exemről.
- Mondjad már! - emelte fel hangját.
- Mondom hogy nincsen semmi. Csak ele ment valami a szemembe.
- Aha, és mi?
- Egy emlék. - suttogtam.
- Mesélj, hagy segítsek. - nézett aggodóan. Oda nyomtam a cetlit a kezédbe, mert úgy is kiszedte volna belőlem.
- Ez mi?
- Olvasd el.
- Szeretlek szerelmem. 2012.07.08. ? Ki írta? Az exed?

Nem akartam hogy kérdezősködjön tovább ezért az egészet elmeséltem neki. Azt kihagytam hogy kipróbáltam a füvet.. Nagy szemekkel halgatta végig a történetemet. Mikor elhalgattam nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de nem jött ki rajta hang. Körém fonta karjait és közel húzott magához. Sóhajtottam egy nagyot mikor megéreztem csodálatos illatát. Alulról ráméztem és lassan közeledve megcsókoltam.
- Szerelmem, én mindig itt vagyok neked, és nem foglak átverni. Esküszöm.
- Köszönöm hogy vagy nekem. - motyogtam nyakába.
Nem válaszolt, válaszképp erősebben megszorított. Talán egy 5 perces ölelkezés után átmentünk a fiúkhoz, utána pedig felhívtam Lucyt hogy merre vannak. Megbeszéltük hogy lent az előtérbe találkozunk 10 perc múlva.


****

A tengerparton megérkezve hála az égnek nem voltak sokan. Ledobtuk magunkról a ruhát, leterítettük a törölközőket és lefeküdtünk. Megkértem Harryt hogy kenje be a hátamat. Rámült és elkezdte masszírozni a hátamat nagy kezeivel. Szerintem többször megkérem hogy kenjen be, mert istenien csinálja. Arra lettem figyelmes hogy Lucy meg Zayn beszélgetnek. Már régebben is nagyon jól tudott flörtölni barátnőm, ebben profi. Látom hogy a badboyunknak nagyon bejön. Csak annyi baj van hogy együtt van Perryvel, de asszem hogy úgyis összevesztek. Majd ők eldöntik. Sara egyedül üldögélt, ezért mikor Fürtöcském végzett mondtam neki hogy menjen már oda hozzá beszélgetni. Vagy hívja ide. Hát ő az elsőt választotta. Nem voltam féltékeny, mert tudom hogy ő csak engem szeret és nem kell neki más. Brutálisan melegem volt ezért Vanessával bementünk a vízbe. Kellemesen hideg volt és lehűtötte forró testünket. Támadt egy olyan ötletünk, hogy mivel régen szörföztünk, kölcsönözzünk ki 2 deszkát. Szóltunk Liamnak aki jött velünk, mert magyon unatkozott.



****



Nagyon jól telt a napunk, és egy nagy csomó képet csináltunk. Nekem ez a kettő a kedvencem:

Estefele visszamentünk a hotelbe. Annyira éhes volt mindenki, főleg Niall, hogy felzabálta a fél büfét egyedül! Senkinek nem volt kedve ott lent ülni az asztaloknál, ezért felmentünk a szobákba. Harry azt mondta hogy fáradt, szóval megy pihenni, engem meg áthívott Lucy a szobájukba. Nagyon sokat beszélgettünk, főleg a srácokról. Azon belül pedig Harryről meg Zaynről. A beszélgetésünk közepén betoppan a göndörhajú barátom.
- Te drogoztál? - mondta hangosan.
- Én.. én.. Harry. Elmagya..
- Azt kérdeztem hogy drogoztál? - ordibált.
- Igen, de halkabban már! Nem csak te vagy itt.! Egyetlen egyszer próbáltam ki.
- Miért nem mondtad el? - ordítozott tovább.
- Mert nem akartam hogy elhagyjál, vagy úgy kezelj mint egy más embert. Nem akartam hogy a múltam miatt rontsam el a kapcsolatom. Egyszerűen nem akartalak elveszíteni. - mondtam a végét már suttogva, könnyes szemekkel.
- Ha hamarabb mondtad volna el, nem lenne most veszekedés. - mondta már normál hangerővel, lehajtott fejjel.
- De te ezt honnan tudod?
- Elmondta Sara.
- Sara ezt honnan tudja? - néztem Lucyra.
- Ezt valamikor mondtam neki.. - szólt szégyellősen.
- Fuck yeah! Köszi Lulu.

Fogtam magam és kiszaladtam a szobából, mert nagyon szégyeltem magam. Fájt a az ott lévő kínos csend. A folyosón végigfutottam, beszálltam a liftbe és felmentem 2 emeleten lévő szobánkba. Kinyitottam az ajtót, és felkapcsoltam a lámpát. Egy gyönyörű látvány fogadott. Sara csak alsóneműbe fekszik az ágyunkba. Minden volt bennem! Düh, csalódottság, szomorúság. Nem akartam szidni a lányt, ezért kiszaladtam a még mindig nyitott ajtón. Harrybe ütköztem, akire haragosan ránéztem és pofán vertem. Csodálkozva nézett, de majd rájön hogy miért kapta. Egy 10 másodperc se volt és hallottam hogy kiabálja utánam a nevemet. Sprinteltem ahogy életembe még soha! Nem volt kedvem várni a liftre ezért a lépcsőkön futottam le, kettessével. Ő futott utánam, de szerencsémre volt egy kis előnyöm. Kiértem az utcára, és szedtem a lábamat ahogy csak tudtam. Mentem amerre láttam. Pechemre esett az eső, ezért majdnem elhasaltam. Elfáradtam ezért leültem valamelyik utca sarkára. Fogalmam sem volt hogy merre vagyok, csak az volt a lényeg hogy nem találkozok senkivel. Hallottam valakinek a lépteit. Éreztem hogy még mindig ő az. Nem kellett mondanom semmit, tudta hogy mit gondolok.
- Ma megesküdtem.. Amire egyszer megesküdök betartom. Nem tudtam róla hogy ott van. Semmit nem tudtam. Sajnálom. - mondta felém tornyosulva.
Szomorúan néztem fel teljesen elázott magas alakjára. Felálltam a hideg földről és megcsókoltam. Mindig is akartam esőben csókolózni.

Mikor kifutottam láttam az arcán hogy nem tudta miről van szó. Hiszek neki. Lehet hogy naiv vagyok, de szeretem. Nem tudtam mást tenni. Kézen foga csurom vizesen mentünk vissza a hotelbe, ahol mindenki izgatottam várt. Szerintem tudták hogy mi volt, mivel néhányan elég idegesen néztek Harryre, rám meg szomorúan. Főleg Louis meg Liam volt az, aki csúnyán vetette szemét barátomra.
- Srácok, látom hogy ti is félreértettétek.
- Ember, ezen mit lehet félreérteni?! - szólt Liam.
- Talán azt, hogy nem is tudtam róla hogy Sara odafeküdt az ágyamba. Tudom egyértelműen nézett ki, de nem volt az. El sem tudjátok képzelni hogy mennyire szeretem Sophiet, és soha nem szeretnék neki fájdalmat okozni. Most se akartam de ez a másik lány elérte hogy miattam sírjon, pedig elvileg semmi oka nincsen. Értsétek meg! Szeretem és nem fogom megbántani. Nem fogok neki csalódást okozni, mert már elég sok mindenen ment keresztül. Nekünk más a kapcsolatunk mint a többi embernek.. Én sokkal jobban vonzódom Sophiehoz mint akármelyik más lányhoz. Még életembe nem voltam ennyire szerelmes mint belé. Szóval nagyon nagyon sajnálom hogyha csalódtatok bennem, de nem tudtam róla. Mindig próbálom megvédeni a szerelmemet, mert számomra ő az egyik legfontosabb személy a világon, meg persze ti is. - magyarázta lehajtott fejjel.
Felém nézett és megcsókolt.
- Ja hát, így már teljesen máshogy hangzik az egész. De akkor is, ha megbántod, még ha nem is akarod velem lesz bajod. - nevetett Liam.
- Számunkra ő olyan mint a hugicánk. - mondta Zayn, a többiek meg egyetértve biccentettek.
- Bízhattok bennem nem fogok csalódást okozni. - mosolygott.

Egy kis beszélgetés után mindenki átment a szobájába, és ezt úgy értem hogy Lucy Zaynnél volt. Én el akartam menni tusolni, csak nem találtam a ruháimat. Egy szál törölközőbe keresgéltem a táskámba a cuccaimat, mikor megéreztem két nagy, meleg kezet a hasamon. Lassan felálltam és hozzásimultam félmeztelen testéhez. Csak egy boxer volt rajta, amin keresztül fenekem súrolta ágyékát. Ha úgy nézzük akkor egy törölköző és egy fekete anyag van közöttünk. Ajkaival kényeztette nyakamat, én meg hátulról beletúrtam a hajába. Erőteljesen meghúztam, ami egy férfias nyögést váltott ki belőle. Kezeivel leakart rólam húzni a törölközőt, de én ezt elleneztem. Tényleg szeretem Harryt de nem állok még rá készen..
- Sajnálom..
- Semmi baj kicsim, várok rád. - suttogta.
Egy csókot leheltem ajkaira és mosolyogva távoztam a fűrdőszobába.



****



Zayn szemszöge:




Mi is az a szerelem.?! A szerelemnek nincsen definíciója. Egyszerűen érezni kell. Mikor megérint kiráz a hideg, de a melegség is végigfut a testeden. Mikor megpuszil forró ajkainak helye égeti bőrödet, de mégis kellemes. Mikor megcsókol olyan mintha ez lenne első csókotok. De én ezt nem érzem.. Nem érzek Perry iránt semmit.. Szeretem, de nem szerelemből. Tudom hogy milyen rossz érzés. Sajnálom, de ezt el kell neki mondanom. Ki tudja, ha ezt tovább húzzuk még rosszabb vége lesz. Most elfogom cseszni a barátságunkat eléggé, azaz az egész kapcsolatunkat. Igazából nem akarom, csak másképp nem tudjuk megoldani. Szakítanunk kell. Pont most kéne ezt kivernem a fejemből - de nagyon gyorsan - mert itt van mellettem egy lány aki aranyos és nagyon jó humora van.
- Felelsz vagy merszezünk? - ajánlotta.
- Igen! Imádom ezt a játékot. - mosolyogtam.
- Vetkőzős? - kacsintott nyelvét kinyújtva.
- Hm.. Felőlem. - nevettem.
- Felelsz vagy mersz?
- Merek.
- Akkor..  nyald végig a szádat, utána meg harapj rá az alsó ajkadra. - mondta.

Megtettem amit kért, s egy jó ideig játszottunk még. Nem volt semmi olyan amire ti gondoltak, csak hülyéskedtünk. A legdurvább az volt hogy adott egy puszit. Szóval egyáltalán nem durva. A vége felé már az ágyon feküdtünk, mert ülve kényelmetlen volt. Rajtam már csak egy boxert volt, ő pedig csak a nadrágját vette le, de azt szándékosan, a játékon kívül.

 Megkért hogy meséljek neki egy mesét.

- Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy csodaország. A csodaország királyának volt egy gyönyörű szép lánya, akinek a neve Luzia volt, de Lucynak becézték akik közelebbről ismerték. A király feleségül akarta adni a lányát, mert már 16 éves volt. Nagyon sok szőke herceg fehér lovon ment el hozzájuk, de egyik sem kapta meg a fiatal leány szívét. A csodaország észak-nyugati részén lakott egy fiú, akiből mindenki kinézte hogy herceg, de nem volt az. Egy sima utcai kölyök aki egy kertben dolgozott, de nevét soha nem tudjuk meg. Szabad idejét énekléssel töltötte. A barna hajú ifjú szívét senki másnak nem adta volna, csak a csodaszép Luziának. Fülétől talpáig szerelmes volt, ám de mivel nem volt herceg nem vehette feleségül. Egyik nap elhatározta hogy elmegy a királyhoz a kastélyba, és beszél a királlyal. Így is tett. Nagyon messze lakott a fővárostól, de neki megérte, még ha nem is veheti feleségül, csak had lássa. Mikor beért, és elmondta mondanivalóját, a király felajánlotta hogy ha kiáll 3 próbát feleségül veheti a lányát. A névtelen beleegyezett, mert minden áron együtt akart lenni vele. Az első az volt, hogy.....

Befejeztem a mesélést mert Lucy hercegnő elaludt mellettem. Betakartam, és a takaró alatt a kezemmel átöleltem derekát, így közel tudtam húzni magamhoz. Nem volt semmi perverz gondolatom, csak élveztem a társaságát.

7.Fejezet

Selena!

~ Sajnálom hogy későn hoztam...:c Ha valami zavaros nyugodtan kérdezzetek..:D Jó olvasást. xx

Nem igazán tudtam aludni, mert az egész nap eseményei a fejemben voltak. Állandóan azon gondolkoztam hogy meddig fog megmaradni a seb, mert tudom hogy Hazzanak fáj. Fáj neki látni hogy nem tudott megvédeni mindentől. Én meg nem szeretném ha neki megmaradna, de elég mélyen belevágta a pasas. Az tipikus olyan ember aki jobban mutatott volna az apja lábán. Miattam okoztak neki fájdalmat és ez engem nagyon zavar. Ő örül neki szerintem, mert van egy emléke hogy megvédhetett. Más oldalról nézve pedig neki se tetszik mert ott van megint az hogy engem bántottak. De mit töröm én ezen az agyamat, majd megoldjuk. A szerelmem észrevette hogy nem tudok aludni, mivel forgolódtam, ezért szorosan magához ölelt. Fejét hátulról nyakamba fúrta. Testének hőmérséklete, levegővétele, elaltatott. 

Nem tudjátok elképzelni milyen jó érzés úgy elaludni. Hallottam egy személyt lépkedni a szobába, aztán ráült az ágyamra. Reggel volt. Rám nehezedett valami.
- Jó reggelt kicsim. - hallottam a hangján hogy mosolygott.
- Neked is. - mondtam szemhéjam belsejét nézve.
- Nem is nézel rám? - lassan kinyitottam a szemem, és mosolyogtam.
Csodálatosan szép látvány fogadott. Egyrészt Harry szemei olyan gyönyörűek voltak, hogy ehhez hasonlíthatót még nem láttam. Kócos haja csak tökéletesebbé tette. Mikor múltkor együtt aludtunk nem ilyen volt.. Másrészt pedig csinált nekem reggelit és az ágyamba hozta.
- Jaj, ezt mivel érdemeltem meg?
- Azzal hogy az enyém vagy. - mosolygott.

Örültem ennek a kisebb gesztusnak, mert nagyon jól esett. Végre boldog vagyok. Mi közben ettem, ő lement a postáért. Pont a kakaómat szürcsőltem mikor beért a szobámba.
- Kaptál egy levelet.
- Ide vele. - nevettem.
Soha nem tudtam normálisan kibontani a leveleket úgy mint szüleim, vagy ahogy a filmekbe szokták. Én csak felül megfogom és amennyire csak lehet próbálom egyenesen letépni. Most is így tettem. Kivettem a borítékból a levelet és pont el akartam olvasni mikor ásítottam egy nagyot. Harry abban a pillanatban kivette a kezemből és elkezdte hangosan olvasni. Én közben kényelmesen a takaró alá bújva hallgattam. Nincsennek titkaim előle, szóval akármi is van beleírva megtudná. Véleményem szerint a levelekben lévő szöveg 80%-a csak felesleges hablatyolás.
- Tisztelt Sophie Elisabeth Ward.. Elisabeth? - nevetett. - bla bla blaa igen biztos lényegtelen, hallottunk a koncerten való részvételét és fel szeretnénk kérni hogy dolgozzon velünk. Úristen! Ezt hallottad?
- Igen az a második nevem. Hallottam és ez nagyon jó. Lesz munkahelyem! Yeah.
- Gratulálok cica. - mosolygott és megölelt.
- Köszi. Amúgy nektek mikor lesz turnétok?
- Hát, majd most nem soká. - ennek hallatára elszomorodtam és a takarómat bámulva ültem.
- Nem kell aggódni, minden nap telefonálunk, jó?
- Okés, de már ha belegondolok is hiányzol.
- Te is..

Kimentem a szobából megmosakodni és közbe eszembe jutott hogy nem voltam fent twitteren egy jó ideje.. Fogmosás közbe kapcsoltam zenét, s pont az egyik kedvenc számomra esett a telefonom választása. Igen, a telefonomé mert véletlenszerűen kapcsolta be ezt. Vonultam vissza a szobába mikor hallottam hogy Harry énekli azt a dalt amit hallgatok. Hát igen, Coldplay, az egyik kedvence. Leültem mellé.
- Ide adod a laptopom? Fel akarok nézni twitterre. - oda adta és bejelentkeztem.
- Nem csinálunk twitcamot? Tuti örülnének neki.
- Felőlem. - mosolyogtam.
Harry bejelentkezett a twitterébe én közben megigazítottam a hajamat.
- Kincsem, biztos vagy benne hogy ebbe a pólóba akarsz lenni?
- Igen, mert? - kérdeztem homlokomat ráncolva.
- Mert az az enyém és még azt gondolják hogy mi ketten.. Mondjuk tudod hogy én akármikor benne lennék. - mondta pimaszul mosolyogva.
- Köhömköhömhatvanköhömkilenc. - "köhögtem."
- Abba is. - kacsintott.
- Twitcamot akarsz csinálni vagy a szexuális életünkről beszélni?
- Inkább a sexuális életünkbe akarok lépni egy szintet. - mosolygott.
- Ezekszerint twitcam. - nevettem.

Kiírta és 10 perccel később kezdődött is.
- Sziasztok. - köszöntünk szinte egyszerre.
- Gondolom tudjátok hogy ő ki, - ölelt át - aki nem annak most még egyszer elmondom hogy ő az én barátnőm. Sophie. - puszilt meg, mire én elég rendesen elpirultam ezért a pólómmal takargattam az arcom.
Jött sok kérdés, meg kijelentés, de az egyik az nagyon felháborított. Engem is meg Harryt is. Idézem : " Harry ez a lány is biztos olyan kis kurva mint Taylor akit csak baszásra használsz, ha meg nem engedi akkor dobod. Gratulálok nektek. Remélem szétkúrja a picsádat. Hazza te meg egy arogáns beképzelt fasz vagy.! xx"
- Kedves xy. Le lehetne állni mert rohadtul nem ismered se Harryt, se engem. Egyáltalán nem arogáns és nem is beképzelt. Csak mert szeretnél olyan életet mint ő nem kell rögtön próbálni oltogatni mert ez most kurvára nem jött össze. Inkább nézzél magadba és ott keresd a hibákat, mert ez a srác mellettem hibátlan, legalábbis számomra tökéletes. Nagyon szeretem és nem akarom elveszíteni. Fogd fel, ez besült. Elég unalmas életed lehet ha a miénkkel foglalkozol. Ha ennyire irritálunk akkor takarodjál twitterről. Senki nem kérdezte a véleményedet. Elemezzük az első mondatot. Nem vagyok kurva, nem állok kint a négyesen és nem is dugok pénzért. Ha ennyire érdekel akkor nem feküdtem le vele, és látod így is boldogak vagyunk. Most mondhatod hogy "jajj biztos hazudik", de nem. Igen Haz perverz de nem csak arra hajt hogy megdughasson. Nem tudsz semmit a kapcsolatunkról, hogy hogy ismertük meg egymást, hogy mennyire szeretjük egymást. Anyukád jobban járt volna ha használt volna óvszert. Taylorről meg csak annyit hogy nem ismerem, nem alkotok róla véleményt. Szeretem néhány számát és ennyi. És szerintem ő se kurva. A hírek szerint Harry dobta mert nem baszhatta meg. Na ha ez kurvaság akkor te el vagy tévedve. Bocs, de ez a véleményem. Gyökér.
- Szerintem elmondott már mindent amit akartam. Akárkinek baja van Sophieval úgy mondja hogy ha megtudom vége. Tayloros ügy meg számomra le van zárva. Bocs hogy nem vagyok olyan szánalmas mint te, és nincsen olyan unalmas életem. Szeretem ezt a lányt, mint még senki mást és boldog vagyok vele. Fogadd el. - mire megcsókolt. - Na mi mentünk.
- Bocsi Directionerek, majd lesz még alkalom hogy beszélgethessünk. Egyébként én is Directioner vagyok. - kacsintottam. - Puszii.
- Sziasztok. - mosolygott Hazza.

- Köszönöm.
- Mit?
- Hogy így megvédtél. - mondta mint egy kisfiú.
- Szerelmem, ez alap dolog. Ne ugassanak mert megismerik Monát meg Lizát.
- Aranyos vagy, de ezt a Monalizásat nem értem.
- Ez itt Mona, - mutattam fel a bal öklöm. - ez pedig Liza. - mutattam a jobbat.
- Szerintem felkeltek Niallék.



****



- Soo, megnézted már a postát? - kérdezte Vani.
- Ühüm. Harry felhozta. Nézd csak! - s az orra alá nyomtam a kapott levelet.
- Hm.. Gratulálok. - mondta egy kicsit búslakodva.
- Mi a baj?
- Semmi. - egy kis gondolkozás után leesett.
- Basszuskulcs! Csak engem kértek fel. Sajnálom, biztos csak..
- Nem, nem hiszem hogy elfelejtették. Nem tehetsz róla. Örülök hogy lesz munkád.
- De Vani én nem szeretnék nélküled ott dolgozni..
- Ha nem fogadod el a felkérést megharagszom. - mosolygott.
- Jó jó.

Az egész délutánom unalmas volt, nem csináltunk semmi érdekeset igazából. A srácok hazamentek mi meg elmentünk deszkázni, mivel elég régen voltunk és úgy se töltünk mostanság sok időt egymással. Szóval ez most jól jött. Tudtunk beszélgetni és pihentünk egy kicsit. Ezt ne úgy vegyétek hogy nem szeretünk a srácokkal lenni, csak néha fárasztó. Szinte mindig. Mikor mentünk az utcán találkoztunk egy pár sráccal. Már az elején látszott hogy nem azok a normálisak, hanem olyan füvesek. Régebben is nagyon sok olyan barátom volt, és szerettem őket. Nem füveztem, talán egyszer kipróbáltam, szóval nem voltam függő. Eléggé unatkoztunk szóval odamentünk hozzájuk. Ha jól tudom Vani az soha nem is cigizett, füvezett. Elkezdünk velük beszélgetni ők meg udvariasságból megkínáltak. Régebben még megfogadtam hogy nem élek ilyen szerekkel. Nem fogadtam el, de megköszöntem hogy ilyen kedvesek. Velem ellentétben Vanessa szívott egy óriása slukkot. Még mondani akartam neki hogy ne tegye, de már túl késő volt. Csak annyit láttam hogy barátnőm fújja kifele a tömény füstöt. Nem kellett várni sokat és majdnem összeesett, mert annyira megszédült. Gondoltam biztos jobb lesz ha leül. Pont a táskámban kerestem az innivalót mikor azt látom hogy megint szív.
- Héé, ne kínáljátok már meg légyszíves.
- De én akarom. - mondta fél kómásan barátnőm.
- Miért?
- Mert nem szeretném hogy baja legyen, és még valahogy haza is kell mennem vele deszkán.
- Ne aggódj kis csillag.

Vani alig tudott lábra állni ezért megállítottam egy taxit. Beadtam a címet és figyeltem a barátnőmet. Reménykedtem hogy ma már nem akarnak eljönni hozzánk a fiúk mert ha látják ilyen állapotba nem lenne valami jó. Szerintem azért csinálta mert hogy őt nem hívták meg. Arra lettem figyelmes hogy kaptam egy sms-t. Megnyitottam, de nem tudtam elolvasni mert pont akkor érkeztünk meg otthon. Kiszálltam a kocsiból és segítettem barátnőmnek. Végre valahogy felállt, aztán még a deszkákat is ki kellett szedni. Egy öt perces küszködés után kifizettem és bementünk a házba. Az ezelőtt nem befejezett sms olvasást folytattam. Attól az embertől volt aki küldte a levelet.

" Elnézést kérünk, Vanessa Cher Burton nevét lehagytuk. Vele is szívesen együtt dolgoznánk. Visszajelzését várjuk. Üdv. "

- Vanessaaaaa!! - ordibáltam.
- Miva'?
- Kaptam egy smst hogy téged is felkértek ott dolgozni. - mosolyogtam.
- Komolyan? - nevetett.
- Igen.
- De jó. Akkor együtt dolgozhatunk.
- Aha. De te szerintem most aludjál mert elég kómásan nézel ki.. Következőleg jobban vigyázok.
- Jó ötlet lenne, mert mindent négyszeresen látok és szédülök mint állat.
- Akkor aludj. - nyomtam egy puszit az arcára és felküldtem.




****



Vanessa szemszöge:






Nagyon elszomorodtam hogy engem nem hívtak meg, de amint kiderült csak elfelejtették. Ez a fű nagyon jó dolog. Ellazulsz és úgy érzed magad mint ha repülnél. Csak amikor már kezd gyengülni a hatás szédülsz és rosszul leszel. Inkább szívok és szállok, mint hogy iszok és mászok. Szeretek piálni a barátaimmal, de nem szoktam tiszta részegre inni magam. Csak simán jól érzem magam. Már tapasztalt vagyok az ivással, a drogokkal nem. Tudom nagyon soknak a nevét, meg a hatását de nem próbáltam még ki. most volt az első alkalmam. Sokkal jobb átérezni mint csak tudni hogy mit lehetne átélni. Talán holnap el kéne mennem azokhoz a fiúkhoz és veszek egy pár zacskóval, csak Sophie ne tudja meg mert kinyír. Lassan tényleg aludni kéne, mert már nagyon szédülök. Alig tudok lábra állni.




*****



- Szia kicsim. - simogatott valaki.
- Jó reggelt. - mosolyogtam.
- Ha neked a délután 2 óra az reggel akkor neked is.
- Hogy hogy itt vagy?
- 4 órakkor megyünk egy hetes túrnéra és szerettem volna veled tölteni ezt a 2 órát, mivel a srácokkal 7 napon keresztül 168 óra hosszát leszek együtt.
- Jól van, gyorsan elkészülök és itt vagyok.

*20 perc múlva*

- Vagyok. - csókoltam meg.
- Merre megyünk?
- Nem ülünk fel a London eye-ra? Úgy is régen voltam már ott. - ajánlottam fel.
- Hozod a gitárodat?
- Aha, de minek?
- Majd a Trafalgar Squarren adunk egy kis koncertet. Mindenkinek hallania kell a gyönyörű hangod.
- Hmmm.. Még átgondolom. - kacsintottam.
Odahúzott magához és szenvedélyesen megcsókolt. Puszikat hagyott az állkapcson, aztán a nyakamhoz érve lassan elkezdte szívni. Mikor megéreztem fogait felszisszentem. Nyelvével kicsit megnyalogatta a fájó pontot. Nem értettem hogy miért csinálja. - Köszi Niall. Ezt most miért?
- Hogy mindenki lássa hogy az enyém vagy. Sajnálom, nem akartam fájdalmat okozni.
- Ezt még visszakapod írmanó. - nevettem.

Felkaptam a gitáromat, beültünk a fekete Range Roverbe és elhajtottunk. Már egy jó ideje élünk Londonba, de még mindig nem szoktam meg hogy az út másik oldalán megyünk. Mindig úgy érzem hogy a kocsik nekem jönnek és ettől kissé rosszul leszek, de hát nem tudok ellene tenni semmit. Niall észrevette és aggódva nézett rám, amivel meg akart nyugtatni. Nem igazán jött össze neki, mert ha egyszer hányingerem van az semmitől nem lesz jobb, vagyis szinte semmitől. Egy pár perc várás után megérkeztünk, szerencsére addigra jobban voltam, de valahogy szédültem.

 A gitáromat a kocsiba hagytam mivel az óriáskerékre sajnos nem lehet felvinni, pedig gitároztam volna szőkeségemnek. Mikor beálltunk a sorba gondolhatjátok mi jött. A sikítozó Directionerek. Úgy sem éreztem jól magamat és akkor azok még ott üvöltöttek. Pont beakartunk szállni, azután semmire nem emlékszem. Elájultam. Soha nem volt még velem ilyen. Azt hittem hogy másabb, de olyan mintha aludnék.



****



Niall szemszöge:



Nagyon megijedtem amikor kerestem Vanessát, és a földön találtam meg. Ötletem nem volt hogy mit csináljak, ezért bevittem a kórházba. Gyorsan átvizsgálták én meg addig kint ültem a folyosón. Nagyon aggódtam miatta. Egy fél óra múlva kijött az orvos és mondott valamit amin nagyon megdöbbentem. Vanessa vérébe drogot találtak. Először azt gondoltam hogy biztos tévedtek vagy valami, mert nem nézem ki belőle hogy szív. De mikor bementem hozzá és megkérdeztem tőle, nagy nehezen bevallotta. Kérdeztem tőle mindenfélét, hogy miért? Mikor? Kivel? Hol? Megdöbbentem őszinteségén, meg hát azon hogy ilyet csinál. Nem változtat semmit, ugyanúgy szeretem, csak ezt ne tudja meg senki. Az se lenne baj hogy karcolná a hírnevemet, csak nem szeretném hogy ártsanak a szerelmemnek. Kimentem levegőzni mert nagyon utálom a kórház szagát. Összeszaladtam valami lánnyal aki nagyon ismerősnek tűnt.
- Hallottam hogy neked a szőke lányok jönnek be. - kacsintott.

- Selena??? - csodálkoztam. - Mit keresel itt?
- Gondoltam meglátogatom a barátnődet.
- Ja persze.

Lehet még emlékeztek, ez az a lány akivel "megcsaltam" Vanessát. Nagyon gyanús hogy itt van. Egyáltalán honnan tudja hogy kórházba fekszik?! Talán ott volt a rajongók között? Közeledni kezdett felém, mire én arrébb mentem. Újabb próbálkozást indított mire én eltoltam magamtól.
- Te mit művelsz?
- Tudom hogy te is akarod.
- Nem tudsz te semmit. Annyi eszed van amennyi látszik.
- Látom nem érted. Akkor így mondom. Ha nem akarod hogy baja essen Vannesácskádnak akkor jobb lesz ha azt csinálod amit akarok. Nem tudod mikre vagyok képes. - harapott az alsó ajkába.
- Takarodj!

Fogtam magam és szaladtam Vanessa szobája felé. Ott volt, de nem egyedül. Egy férfi és egy nő állt az ágya mellett. Hallottam hogy mögöttem lépked valaki, aki biztos hogy Selena, mert rajta van kopogós cipő. Mellém állt és kezét vállamra tette. Intett az ismeretleneknek, akik ennek hatására kivettek két kést a kabátjúkból.
- Neeee!!!!! Vanessa.
- Ha most bemész kínozni fogják szemed láttára.. Aztán meg gondolom tudod mi következik. Szóval gyere velem és szórakozunk egy jót. - kacsintott.
- Rohadj meg!
- Köszi.

Kimentünk az épületből és beültünk egy kocsiba. Csak annyit tudok hogy fekete volt. Mielőtt elindultunk bekötötte a szememet, gondolom hogy ne tudjam hogy hol lakik, vagy hogy merre megyünk. Nem akarom ezt csinálni. De hülye vagyok! Nincsen biztosítékom hogy nem bántják azok a rohadékok.
- Honnan tudom hogy nem bántják?
- Nem tudod, de ezt most elcseszted. Jó ennyire nem leszek gonosz.. Nem fogják, azért ennyi bunkó nem vagyok.
- Ajánlom.

Elhajtottunk valamerre, de nem láttam sokat azon a fekete kendőn keresztül. Levette a szememet takaró anyagot és kiszálltunk a kocsiból. Természetesen este volt, lassan úgy érzem magam mint egy rossz horror filmben. Egy Motel előtt álltunk. Semmi különös neve nem volt, szóval nem tudtam tájékozódni. Bementünk és ahogy viselkedett Selena ismerte a recepcióst. Kikért egy szobát és valami csomagot mellé. Lépcsőzni kellett és ha jól számoltam akkor a 3. emeleten volt a szoba. Kinyitotta az ajtót és belökött az ágyra. Nagyon durván letámadott, mire rájöttem hogy mit akar a pólóm már a földön hevert. Nem akarom megcsalni Vanessát, nem! De ha most ellenkezek bántani fogják.. Heves csókcsatába mélyültünk. Mikor már csak az alsóneműink voltak rajtunk kivett a szatyorból egy óvszert, és egy pár "játékot". A rózsaszín szőrös bilincset rátettem a kezére, és a másik oldalát az ágyra. Felálltam és elkezdtem öltözni.
- Héhé, mit csinálsz?
- Mentem.
- Tudod hogy akkor Vanessának vége?!
- Nem tudom hogy hogy akarsz nekik szólni, vagy akár innen kijutni. Ja és egyet elfelejtettem. - beragasztottam a száját. - Inkább Durexet használj, a Romantic nem olyan jó. - nevettem és kimentem.
Selena kocsijának a kulcsát elvittem mivel másképp nem tudnék elmenni innen. Körül néztem hogy hol lehetünk. Egy kis idő után feltűnt egy nagyon ismerős épület a távolba. Onnan tudom hogy hogy jutok a kórházba, abból meg haza. Sietnem kell. Sietősen mentem a szerelmemért. Berontottam az ajtón és szerencsémre még ott volt, a két ismeretlen nélkül, de az orvossal.
- Elnézést, mehet haza?
- Igen, persze. Csak óvatosan. Ja és kisasszony, ha adhatok egy tanácsot ne csináljon több ilyet.
- Nem fogok. - mosolygott.
Hogy ezek után tud még mosolyogni. Összepakoltam a cuccát és már szaladtunk is a kocsihoz, de most a sajátomhoz. Szerintem érezte az idegességemet, mert próbált lenyugtatni, de sikertelenül. Útközbe állandóan csak Vanessára tudtam figyelni, hogy tényleg épséges, és nem bántották. Emiatt majdnem egy balesetet is okoztam, de nem érdekelt. Minél gyorsabban haza akarok érni. Ott biztonságban vagyunk. Mikor megérkeztem szegény lányt már rángattam a kocsiból és futottunk a kapuhoz. Ilyenkor hátrány hogy van kapukód de mindegy. Biztos ami biztos. Bementünk a házba mihelyst be volt zárva az ajtó vettem egy nagy lélegzetet és leültem. Nem érdekelt hogy az ajtó előtt ülök. Ez olyan hogy a házunk az egyetlen olyan hely ahol biztosak vagyunk akárkitől.
- NEEE!!! - kiáltottam fel.
- Mi az?
- 4 kor megyünk turnéra. Nem hagyhatlak itt ! Bántani fognak. - elővettem a telefonomat és felhívtam a menedzserünket.
- Szia. Nem jöhetne velünk 2 lány? Nagyon szépen kérlek. Akármit megteszek csak had jöjjenek.
- Szia Niall. Nyugi. Persze jöjjenek, de akkor te fizeted az ő jegyüket.
- Mondom, akármit megteszek. Köszönöm. Mindjárt megyünk. Szia.
- Szia.

- Gyere, megyünk hozzátok, összepakolod a cuccodat, meg Sophie is és megyünk.
- Mi mi mi? Megyünk veletek?
- Igen.
- Na hajrá.




****




- Szia Sophie, pakold a cuccod ! Megyünk turnéra.
- Szia, komoly?
- Igen, de siess. Mindjárt indulunk.
- Oké, oké.

*10 perccel később*

- Meg van mindenetek?
- Aha. Mehetünk.

Hamarosan odaértünk. Ellazultam mikor megláttam a repülőt és a srácokat. Sikerült. A repülés közbe elmeséltem neki mindent, ők meg azt hitték hogy ittam valamit. De mikor Vanessa is mondta hogy de tényleg így volt kezdték elhinni. Aggódva hallgatták végig az egész történetet.
- Köszi tesó hogy elhoztad Sophiet is. - mondta Harry.
- Alap dolog. -
- Köszönöm szerelmem. - csókolt meg Vani.
- Érted bármit kicsim. - mosolyogtam végre.

6.Fejezet

Sajnálom

omg!..:o nem hittem volna hogy ilyen gyorsan növekednek a látogatóim száma.. már több mint 500..*-* nem is tudjátok mennyit jelent ez nekem.:3 love u guys<3 xx

- Szóval akkor egy Whisky Colát kapsz. - mosolygott.

Egy kis gondolkozás után elfogadtam, mivel csak nem fog ártani. A lányok meg nem hiszem hogy mérget tettek volna bele. Niall éppen a srácokkal beszélgetett mikor oda húztak Daniellek.
- Ti együtt vagytok? - kérdezte El.
- Igen. - mondtam egy óriási mosollyal az arcomon. - És nagyon szeretem. Nem akarom elveszíteni. - kuncogtak.
- Ennek nagyon örülök. Ha bármi tanács.. várj! - abban a pillanatban oda rántotta Sophiet hozzánk. - Szóval ő.. ja igen. Bármi tanács kell nyugodtan fordulhattok hozzánk, meg ha unatkoztok is és van kedvetek shoppingolni, hívjatok fel. Majd holnap ha kijózanodtunk megadjuk a számunkat. - nevetettek.
- Lányok! Van nálam pont 2 nagyon csinos ruha, azt odaadom mert így nem jöhettek velünk. Ezt ne értsétek félre de egy discoba azért csak egy kicsit sexysen kell öltözködni.
- Hát senki nem mondta hogy hova megyünk.
- Jól van na. Gyertek öltözzetek át.


Egy pár drink után kiszálltunk a kocsiból és bementünk egy clubba. Hangosan szólt a zene és az emberek már lökdösődtek. Csodálkoztam hogy még senki nem ismerte fel a srácokat, de nem is baj, legalább nem visítoznak és viselkedhetünk mint a normális emberek. Felléptünk a táncparkettre és csak úgy mozgattuk a csipőmnek, lábunkat a ritmusra. Nagyon élveztem és Danielle itt még egy pár mozdulatot is tudott mutatni. Mind az 5-őnknek feltűnt hogy Liaméknak a szeme csak úgy tapad rajtunk, már szinte folyik a nyáluk. Egymásra néztünk és megindultunk a srácok felé. Egy kisebb csókot leheltünk ajkaikra, aztán húztuk őket táncolni. Mi közbe mozgatta magam, Niallnek keze szépen levándorolt a fenekemre. Nem zavart ezért nem is szóltam semmit. Az írmanóm se volt ám józan.. Néha egy pár csókot hagytunk egymáson. Hirtelen valaki nekem jött, és leöntötte a ruhámat. Szuper! Oda hajoltam a barátomhoz és szóltam neki hogy mentem a mosdóba..


*****

Sophie szemszöge:



Úgy táncoltam hogy testem szorosan Harryhez simult, néha még a fenekem ágyékát is súrólta. Hosszú kezeivel hátulról a hasamat fogta, s úgy mozgatta testét mögöttem. Mondhatni jól táncol, a többi sráchoz képest akit ismerek. Megszomjaztam, ezért el akartam menni egy kis koktélért, de visszahúzott és mondta hogy elmegy ő helyettem. Nem mondtam neki semmi pontosat, csak hogy valami italt hozzon. A bár úgy mond 'távol' volt a parkettől ezért egy ideig egyedül táncoltam, míg meg nem éreztem valaki kezét a combjaimom. Tudtam hogy nem Harry az. Neki sokkal finomabbak a tapintásai és nem olyan dúrvák mint ennek a kannak. El akartam menni másfele de ő megragadta csuklómat és visszahúzott.
- Te kis ribanc most nekem rázod a picsádat, vagy széjjel kúrlak. - Ennek hallatára megfagytam, a lélegzetem elállt. Megfordultam és pofán vertem. El akartam szabadulni karjaiból, de nem ment. Túl erős volt.
- Te akartad. - nevetett.
Kezemet fogva kirángatott az épületből, aminek mellesleg a nevét se tudom. Mozgolódtam minek hatására ideges lett.
- Én most lehúzom a nadrágomat te meg leszopsz!
- Segítség! Valaki segítsen.!! - ordibáltam telitorokból, de nem jött senki.
Mikor már a nadrágjának övét csatolta kirohant Hazza az ajtón, a nevemet kiabálva.
- Harry. - annyira örültem hogy ott van.
- Jajj, a kis barátnőd? Pont most akart leszopni. Jössz te is, haver?
Nem kellett több. Felidegesítette magát, oda szaladt hozzánk és elhúzott attól a baromtól. Védelmezően elém állt, ökölbe szorított kézzel. Azt mondta hogy menjek vissza a többiekhez, de én nem akartam. Az idegen az üveget ami a kezébe volt széttörte,s mikor Harry pont be akart neki verni egyet belevert az oldalába, mire én könnyezve kiabáltam. Egy nyögés hagyta el a száját, de nem adta fel. Az ezelőtt megkezdett akcióját folytatta és most telibe talát. A srác rögtön kiborult, mire Harry lehajolt hozzá és verte. Csak verte. Szerencsémre mielőtt majdnem agyon verte észbe kapott hogy ott állok mögötte. Bütykei tiszta véresek voltak.
- Ha-Ha-Harry. Jól vagy? - dadogtam. Elkezdtem sírni mikor láttam hogy vérzik az a hely, ahol az üveg eltalálta.
- Igen szépségem. Minden rendben van. - nyugtatott, s karjait körém fonta. Fejemet mellkasába fúrtam és zokogtam. - Ne sírj. Jól vagyok. Kicsit vérzek de semmi gond. Az a lényeg hogy te jól vagy. - mire nyomott egy puszit a homlokomra.
- Mostantól tényleg te vagy az őrangyalom. - motyogtam.
- Mondtam hogy akármitől és akárkitől megvédelek.
- Szeretlek.
- Én is. - csókolt meg.

Visszamentünk az épületbe és beérve kanyarodtunk a mosdó felé. Harry lemosta véres kezét, én meg felhúztam pólóját. Nem nézett ki valami jól. Óvatosan végig húztam az ujjamat a seb mellett mire felszisszent.
- Sajnálom, nem akartam. - hunytam le szemem.
- Jól van az. - mosolygott.

Kimentünk, és leültünk a többiekhez. De valaki hiányzott. Niall! Az még mindig ott táncolt egy lánnyal. Igen ám, de az a lány nem Vanessa volt, hanem ez:

Ezzel a lánnyal már találkoztam valahol. Meg van! A Starbucksba mikor a mosdó előtt álltam ő egy pár perccel Vaniék előtt jött ki. Figyeltük hogy mit csinál, s mikor hirtelen csókcsatába kezdtek leesett az állunk. Felpattantam a székemből és egyenesen feléjük mentem.
- Te hülye ..... mit képzelsz magadról, bazdmeg? Van barátnője és most takarodjál de kurva gyorsan.
- Mert mi lesz ha nem? - nevetett.
- Kiverem azokat a szép fehér fogaidat egyenként. Ezt akarod?
- Majd találkozunk még Horan, kacsintott. - nem értettem hogy mire gondol, de mindegy.
- Na és rád térve. Te eszednél vagy? Megcsalni a barátnődet? Ma jöttetek öss..
- ze.. - szólt egy ismerős hang. - Köszönöm Niall. Soha többé nem akarlak látni, futott ki sírva.
- Seggfej. -

Kirohantam és kerestem a barátnőmet. Valamelyik bolt előtt ült összekuporodva a clubtól 2 utcával arrébb.
- Vani. Ne sírj. Nem éri meg.
- De.. Fáj! Fáj mert nagyon szeretem.. - odaültem mellé és átöleltem. Hallottam hogy valaki lép, pontosabban két személy közeledett felénk. Az egyiket rögtön felismertem mert fürtjei még a sötétbe is látszódnak. A másikat a járásáról ismertem meg.. Niall.
- Kicsim, hazavigyelek? - kérdezte aggodóan Harry.
- Ha lennél olyan kedves. Nincsen kedvem taxizni.
- Vani, beszélsz Niallel?
- Nem fogok ránézni..
- Jó. Egyedül hagyunk. Ha kell valami itt vagyunk a közelbe.

Felálltam és odamentem Harryhez.


*****


Vanessa szemszöge:


Nem értem. Komolyan mondom nem értem ezt. Pont Niallből nem néztem volna ki hogy ilyen. Tényleg azt gondoltam hogy vele más lesz, vele boldog leszek és nem fog megcsalni. De hát, ezt kapja aki túl naiv, mint én. Nem akartam ránézni mert féltem hogy még kisebb darabokra fog törni a szívem. Ahogy falták egymás ajkait azzal a lánnyal.. Undorító volt, főleg hogy ő velem van együtt. Pontosabban volt. Nem is tudom hogy mit beszéljek vele, mivel ami történt szerintem egyértelmű.
- Én, én ezt nem akartam..
- Igen nem akartad. Ennyire hülyének ne nézzél már cseszd meg. Láttam hogy hogy smároltatok. Ahhoz mindig két ember kell ha jól tudom. Simán ellökhetted volna, akkor még talán el is hinném hogy nem akartad. De így.. - mire ezt elmondtam megint sírva fakadtam.
- Kérlek, ne sírj mert megszakad a szívem.
- Akkor legalább tudod hogy én hogy érzem magam. - kiáltottam rá.
- De én szeretlek téged, mindennél jobban. Nem tudom mi ütött belém, túl sokat ittam. - vallotta be magának.
- Én így hogy bízzak benned? Egyszer elmegyek a mosdóba és rögtön ott ragadt a szádon egy másik lány. Csalódtam benned, de nagyon nagyot.
- Sajnálom..
- Nem érek vele semmit.
- Megtudsz bocsátani?
- Niall.. Nem tudom. Ezt még át kell gondolnom. Most mentem is mert nem bírom ki itt több ideig. - felálltam és mentem Sophiék irányába.
- Szia szerelmem.. - hallottam a hangjába hogy a sírás fojtogatja.
- Szia. - mondtam lehunyt szemmel.

Mikor visszataláltam a clubhoz Harryék ott ölelték egymást. Nem akartam őket zavarni ezért elindultam egyedül haza. Még a végén az ő szerelmüket elcseszem és ezt nem szeretném. Megvagyok én egyedül is. Csak hazatalálok. Pechemre elkezdett esni az eső. Nem zavart, legalább elfelejtem a gondjaimat. Mentem, mendegéltem de valahogy úgy éreztem magam mintha csak körbe járkálnék. Arra lettem figyelmes hogy egy kocsi megáll mellettem. Elég nehéz volt felismerni valamit, mert a lámpái vakító világosak voltak. Valaki a nevemet mondta. Oda néztem de nem tudtam ki az.
- Vanessa.
- Ki vagy? - csodákoztam.
- Liam. Hagy vigyelek haza, gyere. - nyújtotta a kezét.
Nem tudtam megmozdulni.. Én sem ittam keveset ezért minden forgott, végtagjaimat meg már régen nem éreztem. Láttam hogy közelebb lép hozzám. Egyik kezét térdhajlatomba helyezte a másikat meg a hátamra. Felemelt és betett a kocsiba. Igazából örültem neki hogy nem kell hazasétálnom, de olyan furcsa érzés volt hogy valaki aggódik értem, aki fiú. Egy kis idő után már semmire nem emlékszem. Elaludtam. Arra keltem fel hogy Liam szólt.
- Bekísérjelek?
- Igen. Nem hiszem hogy megtudok állni a saját lábamon.
- Gyere.

Kiszállt a kocsiból és ugyanúgy ahogy előbb betett a kocsiba ki vett. A kulcsomat odaadtam neki hogy nyissa ki az ajtót. Be vitt, és fel vitt az emeletre. Óvatosan letett az ágyamra. Figyelmesen nézett rám, hogy jól vagyok-e.
- Öltözz át.
- Túl fáradt vagyok.. - levette pulcsiját, majd pólóját és odadobta hozzám.
- Vedd fel. - mosolygott.
Átöltöztem és visszafeküdtem. Már majdnem az ajtómnál járt mikor megszólaltam.
- Liam, nem maradsz itt? - kérleltem.

Jelzésképp biccentett. Levette a fehér Conversét és lefeküdt mellém. Fejemet mellkasára helyeztem, ő meg finoman simogatta a hátamat. Nem tudtam elaludni, mert túl sok gondolat volt a fejembe. Ezt hamarosan észrevette és elkezdett lassan énekelni. Igazán megnyugtató volt a hangja, mint mind az 5 srácnak. De Liamnek ebbe a dalba számomra különösen szép a hangja. Egy könnycsepp kicsordult a szememből mikor azt a rész énekelte ami elvileg a Niallé. Akkor vette észre mikor lefolyt az arcomon és eláztatta pulcsiját. Letörölte meleg hüvelykujjával. Hamarosan elaludtam, utána semmire nem emlékszem. Reggel mikor felkeltem nem volt mellettem senki. Betakarva feküdtem egy bő pólóba az ágyamon. Gondoltam hogy el fog menni mert neki van barátnője és még félreértené ha estére itt marad. Felkeltem és kimentem a konyhába. Sophie éppen amerikai palacsintát csinált. Látszólag nem aggódott, biztos beszélt Liammel. Jó reggelt kívántam neki és leültem az asztalhoz. Elém állított egy tányért tele palacsintával, pont úgy ahogy szeretem. Csokisan. Tudja hogy mit szeretek. Nagyon örültem neki mivel elég éhes voltam. Nem nézett ki másnaposan és ezen nagyon néztem. Megettem és elmentem a mosóba, rendbe hoztam magam. Megint elkezdtem gondolkozni. Gondolatmenetemet megzavarta a házcsengő. Sophie ment le, szóval nem foglalkoztam vele. Pont le akartam venni a pólót mikor az ajtóba észrevettem Liamet. Kicsit megijedtem. Oda mentem hozzá és megöleltem.
- Köszönöm. - suttogtam a fülébe.
- Nincs mit hercegnő. - mosolygott.
- Öhm.. Kell a pólód?
- Nem, megtarthatod.
- Komolyan? - csodálkoztam.
- Igen. Hogy mindig legyen egy emléked rám.
- Köszönöm. - nyomtam egy puszit az arcára.
- Siess, odalent várlak. - kacsintott.

Nem értettem hogy mire mondja, de hát jó. Gyorsan ledobtam magamról a pólót, és felöltöztem. Lementem és meglepetésemre nem Liammel találtam szembe magam, hanem az egész bandával. Kiléptem az ajtón és már fordultam volna vissza mikor megszólalt egy gitár. Elkezdtek énekelni. Leültem a ház előtti lépcsőre és hallgattam. Alig bírtam ki hogy ne sírjak. A vége felé már kicsordult egy könnycsepp a szememből. Az utolsó mondatot amit elvileg Harry énekel most Niall énekelte úgy, hogy előttem állt. Tudtam mi fog jönni. Egy bocsánat kérés. Nem tudok rá haragudni, mert nagyon szeretem, de mégis megbántott. Megszólalni nem tudott, ezért odaléptem hozzá és megcsókoltam. Igazán szerencsésnek érezheti magát hogy ilyen barátai vannak akik segítenek neki és hogy én nem tudok rá haragudni. Bementünk a házba és tervezgettük hogy mit csináljunk ma. Nem volt igazán meleg ezért a tengerpart kilőve. Hirtelen Harry felpattant és közölte velünk hogy nekik ma koncertjük lesz, és hogy miért nem megyünk el mi is oda. Még gitározhatnánk is. Rövid gondolkozás után belementünk. A koncert 4 kor kezdődik az O2 arénában, de nekünk már fél 4 re ott kell lenni mert próbálunk. Addig volt még egy kis idő, ezért megkértük Louist hogy segítsen valami ruhát kiválasztani, mivel ő a legdivatosabb. Elég nagy szekrényünk van ezért több ideig keresgéltünk. Egy óra utána megtaláltuk a tökéletes öltözéket. Felvettük és beszélgettünk egy kicsit. Utána a srácok elmentek mivel nekik is el kell készülni. Sophiet valami bántotta, láttam a tekintetén. Megkérdeztem tőle de nem válaszolt. A felsőjét lejjebb húzta és ott volt egy 10 centiméteres vágás a kulcscsontja alatt. Mondhatni meglepődtem. Úgyis csodálkoztam hogy nem kivágott felsőt hord. Persze rögtön megkérdeztem hogy mi történt?! Én arra tippeltem hogy Harry volt az mert annyira részeg volt, de hát hála az égnek tévedtem. Elmesélte az egész történetet, de mikor rátértünk hogy Haznak lett-e valami baja nem szólalt meg. Eltudtam képzelni, hogy neki még nagyobb sérülései vannak. Fájt látni hogy mennyire bántja a dolog, de egy kis idő után megnyugodott.
- Harry nem tudja hogy nekem is van sebem.. - mondta halkan.
Nem tudtam mit mondani. Megértem hogy nem akarja elmondani neki mert kiakadna és azt az állatot agyonverné. De valamikor úgyis meglátja, mert nem bújhat mindig el. Miután megbeszéltük ezt a dolgot összepakoltuk a cuccainkat és deszkával elindultunk az arénába. Voltam már ott, de csak a nagy tömeg között. Bementünk és köszöntöttük a srácokat egy-egy csókkal. Volt egy számomra idegen srác aki megmondta az akkordokat. A színpadról teljesen máshogy néz ki az egész. Sokkal nagyobb. Elpróbáltuk a darabot és szerintem elég jól összejött. Nem tévesztettem el én se, meg Sophie se, a fiúk meg gyönyörűen énekeltek szokás szerint. Leültünk a backstagebe és ott beszélgettünk még egy kicsit míg el nem kezdődött a koncert. Ha őszinte vagyok én majdnem megsüketültem, olyan hangosan visítottak. Rám mindig nagyon furcsán néztek, meg szerintem a barátnőmre is. Élveztem ahogy azokkal az emberekkel akiket szeretek egy színpadon állhatok és zenélhetek. Mikor befejeztük Harry elkezdett magyarázni.
- Szóval kedves Directionerek. Biztos láttátok az újságba a képet rólam és arról a gyönyörű lányról. Nem Photoshop, tényleg megtörtént. Igen, együtt vagyok vele és ezt remélem megértitek. Nagyon szeretem. Tayloron túl vagyok, de ezt hagyjuk, mert tudom hogy nem csípitek. Hagy mutassam be a gyönyörű Sophie Wardot. - odahívta magához és megcsókolta. Ezután a szó Niallre jutott.
- Rólam semmit nem hallottatok, de most fogtok. Nekem is van egy csodaszép barátnőm. Vanessa Burton. - engem is odahívtak és ő is megcsókolt.
Azt sem tudtam merre nézzek, annyira pirultam. Most már csak attól félek hogy a Directionerek megharagudnak rám, vagy megutálnak.
- Köszönjük szépen az estét következőleg is itt találkozunk. Imádlak titeket!
Levonultunk a színpadról be a V.I.P. helységbe. Ott várt minket, azaz a fiúkat néhány lány akik velünk is akartak beszélni. Kissé meglepett, de miért is ne. Készítettek rólunk jó pár képet, még velük együtt is csináltunk. A legfurcsább az volt hogy aláírást is kértek, tőlünk. Ők nem utálnak, ahogy észrevettem. Inkább boldogak hogy a srácok boldogak. Ezek az igazi Directionerek. Imádom őket.

****


Sophie szemszöge:



Nagyon aranyosnak tartottam ezeket a lányokat. Szimpatikusak voltak. Harryék hazavittek, mi meg megköszöntük ezt a csodálatos napot. Nem gondoltam volna hogy ilyen jól megy minden. Ehhez hozzátudnék szokni. Most már csak egy bajom van. Nem tudom hogy hogy magyarázzam el a szerelmemnek a vágást a mellkasomon. Rögtön megkeresné azt a barmot és most tényleg agyonverné. Alapozót tudnék rá kenni, de ez nem megoldás. Meg úgyis meglátszik még azzal is. Muszáj megmondanom neki, nem tudom eltitkolni. Majd ha eljön az ideje.. Behívtuk a srácokat, mert tudtuk hogy nincsen semmi programjuk, meg nekünk se volt. Hosszú beszélgetés után eldöntöttük hogy a srácok itt aludhatnak, ha akarnak. De csak Harry meg Niall aludt itt mert a többiek elmentek a barátnőjükhöz. Nagyon feszült voltam egész nap, ezért bementem a fürdőbe és jó meleg vizet engedtem a kádba. Nagyon szeretem ha a tetején jó sok hab van, ezért most is úgy csináltam meg hogy olyan legyen. Ledobtam magamról a ruhát és belefeküdtem. Olyan jó érzés volt végre ellazulni. Le volt hunyva a szemem, mikor valaki betoppant. Most jöttem rá hogy elfelejtettem bezárni az ajtót. A barna fürtös barátom állt ott. Látszólag tetszett neki hogy pont ilyenkor nyit rám, mert egy pimasz mosoly jelent meg az arcán.
- Ne várd hogy azt mondjam hogy gyere te is. - nevettem.
- Nem is vártam. Mondjuk nem lenne rossz. - kacsintott.
- Kimennél? Felszeretnék öltözni. - mosolyogtam.
- Persze.

Felálltam a jó meleg vízből, megtörölköztem és felöltöztem. Bementem nappaliba ahol a kanapén feküdt Hazza.

Szerintem írtó aranyos. Nem akartam felkelteni ezért nyomtam egy puszit az arcára és indultam volna a szobám felé de megszólalt. : - Nem maradsz itt velem? - mondta lebiggyesztett ajakkal.
- Gyere, ott aludhatsz nálam. - lehajoltam hozzá. - Vagy maradsz a kanapén?
- Megyek, megyek. De szerelmem, mi az ott a mellkasodon?
- A francba. - szitkozódtam.
- Ugye nem a tegnapi?
- Öh.. de.. Sajnálom.
- Miért nem mondtad el? -  emelte fel a hangját.
- Mert nem akartam hogy aggódjál miattam. Nincsen semmi baj csak egy kis vágás. - felállt és lejjebb húzta a felsőmet.
- Te jó ég.!! Ez igaz tudod hogy meg fog maradni? Nagyon sajnálom Sophie..
- Tudom.. Mit? - néztem kérdően.
- Hogy nem tudtalak megvédeni. Következőleg jobban vigyázok rád. Ígérem.
- Nem kell bocsánatot kérni. Ha te nem lettél volna ott megerőszakolt volna.
- Ha én nem lennék nem is lettél  volna ilyen helyzetbe.
- Harry. Ez egy emlék. Egy emlék hogy te mindig megvédesz mindentől. Nyugi van. Egyébként meg a te sebed miattam van.. - hunytam le a szemem.
- Ezen ne vitatkozzunk. Menjünk inkább aludni.

Ahogy ezt kimondta bementünk a szobába és ágyba bújtunk.

5. Fejezet

"Your hand fits in mine.."

Nagyon szépen köszönöm a 400+ látogatót.(: imádlak titeket..♥ xx



Reggel mikor felébredtem úgy feküdtünk hogy Harry hátulról átkarolt. Nem volt kedvem felkelni, inkább maradtam védelmező ölelésbe, csak megfordultam hogy tudjam nézni arcát. El sem hiszem hogy mellette fekszek, s csodálhatom gyönyörű testét. Ujjaimat lassan végighúztam a mellkasán lévő tetoválásain. Sok Directioner megijedt mikor feltett instagramra egy olyan képet hogy a hasán van egy új tetoválása, egy pillangó, de nincsen. Csak valamiféle filccel volt rárajzolva. Azért volt úgy írva hogy Penstagram. Szerintem nagyon jó teste van, de kicsit sok lesz. Nem azt mondom hogy elrontja, mert minden egyes tetoválásával tetszik és ugyanúgy tökéletes. Biztos vagyok benne hogy nem csak divatból csinálja hanem vannak jelentései. Fel akartam állni mert tusolni szerettem volna, de minden egyes mozdulatomra még erősebben ölelt. Mint egy kis gyerek. Félt elengedni. Nem értem hogy miért, mert nem fogok elszökni. Semmi ötletem nem volt hogy hogy szabaduljak meg erős karjai közül.. Oda hajoltam hozzá és lassan megcsókoltam. Ennek hatására lassan kinyitotta szemeit és visszacsókolt.
- Jó reggelt szépségem. - mondta rekedtes hangján, mosolyogva. - Szerencsés vagy, mert máskor meztelenül szoktam aludni.
- Neked is fürtöcském. - pusziltam meg. - Hahaha, megtisztelő. Elengedsz?
- Visszajössz, ugye? - nézett rám kiskutyaszemekkel.
- Persze. - mosolyogtam.

Elengedett én meg felálltam. A takaró alá bebújva lehunyta szemeit és aludt tovább, legalábbis úgy látszott. Kimentem a szobájából be a fürdőszobába. Liammel találtam magam szembe. Ránéztem fáradtan és szerintem ő is most kelt fel. Az biztos hogy nem volt valami jó kedve, ugyanolyan morcos volt mint én. Nem beszéltünk semmit, mert még a végén valaki felidegesíti a másikat olyan hülye kérdésekkel. Mikor odaálltam mellé nem feltűnően végig nézett rajtam. Teljesen elfelejtettem hogy nem vettem fel nadrágot. Na mindegy. Biztos azt gondolta hogy én meg Harry..
- Nem Liam, nem volt semmi olyan intim dolog, amire te gondolsz.
- Honnan veszed hogy olyanra gondolok? - nézett rám kérdően.
- Őm.. csak valahogy gondoltam, mert olyan furcsán nézel rám.
- Ja hát, azért mert más lány nem merne elém állni bugyiba.
- Nem nagy szám. - mosolyogtam.
- Tusolni szeretnél?
- Aha.
- Akkor megyek is ki. Ha kell valami szólj.
- Tudnál nekem szerválni egy fogkefét valahonnan?
- Igen. - erre kiment.

Bezártam az ajtót, mert nem szeretném hogy valaki rám nyisson. Ledobtam rólam a ruhát és a tusolóba léptem. Kellet egy kis idő mire rájöttem hogy hol kell mit csinálni, mivel nagyon modern tusolójuk van. Megnyitottam a meleg vizet. Megmostam a testemet és a hajamat is. Mikor végeztem megtörölköztem és magamra csavartam a törölközőt. Hirtelen arra lettem figyelmes hogy kopogtattak. Kinyitottam az ajtót és Liam állt ott a fogkefémmel. Megköszöntem és elkezdtem mosni a fogamat. Nem szeretek sehol se lenni hogy nem mostam fogat. Olyan koszosnak érzem magam. Visszamentem Hazzahoz és átakartam öltözni. Göndör hajú barátom megfogta a kezemet és magára rántott. Oda hajoltam hozzá és lassan kisebb puszikat hagytam ajkain. Éppen megkezdtük a csókcsatánkat mikor beállított Zayn.
- Ja bocsi, nem akartam zavarni. - mondta kicsit meglepődve.
Felnéztem és elkezdtem nevetni ugyanis fordítva volt rajta a nadrág.
- Nem zavarsz. - röhögtem.
- Harry mit adtál neki?
- Semmit. - nézett rá és nevetni kezdett ő is.
- Beavatnátok hogy min röhögtök?
- Fo-fo-fordítva van rajta-a-a-d a nadrá-á-ág. - erre ő egy pokerfacel lenézett magára.
- Köszi. Azt is szeretném tudni hogy mi van köztetek. - kacsintott.
- Mi lenne? . mosolygott Harry.
- Ti nem..
- Igen Zayn, nem vagyunk együtt. - néztem rá teljesen nyugodtan.
- Akkor ez az előbbi mi volt?
- Öhm.. egy.. ő.. baráti csók? - nyújtotta ki a nyelvét Haz.
- Értem.. - bólogatott. - Mentem is, de ne csináljatok hülyeséget. - nevetett.
- Nem fogunk. - kiabáltam utána.
- Vagy mégis? - suttogta az ölemben fekvő srác.
- Bolond. - csókoltam meg.
- Nem fekszel le te is?
- De, majd ha felvettem a ruhámat. - mosolyogtam.
- Nem kell az. Elleszünk mi ruha nélkül is. If you know what i mean. - kacsintott.
- Aha. A legjobb 69 lenne, nem? - nevettem.
- Ezt te honnan tudod?
- Titok.

Felöltöztem és befeküdtem fürtöcském mellé, s a takaró alá bújtam. Odakint esett az eső, így elég hűvös volt. Arról beszélgettünk Harryvel hogy mit fogunk ma csinálni. Nem igazán volt ötlete semelyikőnknek szóval úgy gondoltuk hogy ráhagyjuk a többiekre, majd ők eldöntik. Miközben puszilgatott én elmélyültem abban a gondolatban, hogy ez úgyse fog menni velem meg vele. Ő híres én meg csak egy sima lány vagyok. Megkaphatna bárkit akit akarna. Meg úgyis hallottam pár hírt hogy Taylor Swifftel megint közeledtek egymáshoz. Legyen boldog vele, én nem fogok közöttük állni. Igazából attól is félek, hogy ha összejövünk a Directionerek biztos utálni fognak, és nem szeretnék konfliktust. Még az érzéseimben sem vagyok biztos.
- Min gondolkozol ennyire?
- Semmi érdekes. - mosolyogtam.
- Most elmegyek tusolni.
- Okés. - mosolyogtam, és megcsókolt.

Egy félórával később pont a folyosón álltam mikor kinyílt a fürdőszoba ajtaja.

Mit ne mondjak.. Majd ti eldöntitek mit gondoltok róla. Harry bement a szobába és mintha ott se lennék ledobta magáról a törölközőt. Felém fordult és mosolygott. Én oda tettem a kezemet a szemem elé, hogy ne lássam az ágyékát. Alig bírtam ki hogy ne nézzek oda.. Pár perc elteltével felhúzta a boxerét.
Éhesek lettünk, ezért letotyogtunk a konyhába. Ő egy szál boxerbe. Ott volt Niall meg Vanessa is. Remélem ők összejöttek, nem úgy mint mi. Elvileg ez csak rajtam múlik, de lényegtelen. Köszöntünk nekik, utána leültünk hozzájuk az asztalhoz. Ettünk egy kicsit és beszélgettünk hogy ők mit terveznek mára. Ott volt egy újság az asztalon, ezért elkezdtem olvasni mivel szétuntam magam. Nem vagyok az az olvasó típus, csak azt szeretek ami érdekel. Lapozgattam és a 3. oldalra érve felkiáltottam.
- BASZD MEG HAROLD!!!!!!!
- Mi van? - nézett kérdően.
- Héé mi történt? - szólt Vanessa.
- Most mivan? - kérdezte Niall. Még fentről is lekiabáltak.
- Harry, már megint mit csináltál?
- Kuss van. - ordibált vissza.
Megmutattam neki az újságot, mire leejtette a poharat a kezéből.
- Ne ne ne. Sajnálom. Nem akartam.
- Szerintem ne itt beszéljük meg. - erre felmentünk a szobába.
Amit láttunk az újságba az ez a bizonyos kép volt :

Az volt alá írva hogy : " Harry Styles és az ismeretlen lány. Tegnap a parkban látták őket, s nem is egy kép készült. Nem hitte volna senki hogy ilyen gyorsan talál magának egy másik nőt, Taylor Swifft után. Eddig is tudta mindenki hogy csajozós típus, de ennyire. A fanoknak nem tudjuk mit jelent ez, a napokban majd eldől. A lányról nincsen semmiféle információnk, csak hogy szőke és elég alacsony termetű. Harryvel próbálunk szervezni egy interjút és reméljük hogy ki tudunk szedni belőle valamit. További hírek holnap."

- Ezt nem hiszem el. - mondta kétségbeesetten.
- Én sem. Mi az hogy fanok? Directionerek már bocsánat.
- Így van. - mosolygott.
- Nincsen semmi baj husi, jó? Nem kell pánikba esni, majd megoldjuk valahogy. Együtt mindent megoldunk.
- Köszönöm hogy itt vagy nekem.
- Hát.. ha én nem lennék itt, akkor most nem lennél ilyen kellemetlen helyzetbe. Szóval az én hibám az egész. Sajnálom.
- Nem! Nem a te hibád. Az enyém. Tudnom kellett volna hogy lefényképeznek. Nem kell bocsánatot kérni szépségem. Ahogy mondtad, megoldjuk.
- Harry.. Szeretlek.
- Én is Hercegnőm, én is. - mire megcsókolt.

Nem tudom mi ütött belém. Csak kimondtam amit érzek. Eddig csak húztam az agyát de.. beleszerettem. Gondolkoztam hogy hogy magyarázzam el neki, a véleményem erről a jövőbeli " kapcsolatról ". Összekaptam magam és elkezdtem magyarázni.
- Hallod, nem tudom hogy hogy magyarázzam el.
- Mit? Mondjad, hallgatlak.
- A kapcsolatunk ami nem is létezik elvileg. Ez így nem fog menni. Mit akarsz te kezdeni velem? Megkaphatnál mindenkit a világon, mégis egy ilyen lánnyal foglalkozol. Sokkal boldogabb lehetnél mással, és nem is lennél ekkora bajba mint velem most. Szeretlek Harry, de attól is félek hogy átversz. Nem nézem ki belőled, sőt tudom hogy te nem ilyen vagy, csak az életemben elég sok dolgon mentem át, és nagyon sokat hazudtak nekem. Az exem is átvert. Hónapokon keresztül mikor együtt voltunk jár más lányokhoz, és olyat mondott hogy majd lesz másik akit megbaszhat, de egyszerre velem is együtt van. Szóval már tervezgette a megcsalást. Hát gratulálok neki. Meg volt egy srác, nem is olyan régen valami módon elcsábított. A barátaimtól tudtam meg hogy ugyan olyanokat ír nekik is mint nekem. Sőt, még ki is beszélt.. Nem fogom elmondani hogy mit, mert az nem is ide tartozik. Szóval nem szeretnék megint átmenni egy ilyen nehéz helyzeten, érted? Nagyon nehezen bízok emberekben ezek után, és még nehezebben szeretek. De téged megtudtalak, mert számomra te egy angyal vagy. Szeretem mindegy egyes porcikád, minden hibáddal és minden tetoválásoddal együtt. Igen, ez fontos volt, mert néhány Directioner ( akik igazából nem is azok ) ki vannak akadva.
- Cica, ilyen hülyeségen ne is törd azt a szép buksidat. Nekem csak te kellesz, és veled szeretnék boldog lenni. Senki mással. Nem foglak átverni, mindentől és mindenkitől megvédelek. Akármi történik itt leszek neked, ha együtt vagyunk, ha nem. A tetoválásaim miatt? Igazából nem érdekel, mert boldog vagyok ha neked megfelelek. Elkezdett lassan énekelni :
"Your hand fits in mine 
Like it's made just for me
But bear this in mind
It was meant to be
And i'm joining up the dots
With the freckles on your cheeks
And it all makes sense to me..♥"

Mikor abbahagyta zokogva borultam nyakába. Senki nem mondott még nekem ilyen szépet, tudom hogy Harry komolyan gondolja, és soha nem bántana meg. Kijelentem a világnak hogy : SZERETEM!♥

- Ne sírj. - mosolygott mi közbe letörölte könnyeimet.
- Van egy ötletem hogy ezt az újságosat hogy oldjuk meg, de persze csak ha te is benne vagy.
- Komolyan? Mondjad. - nézett kíváncsian.
- Mondhatnád hogy a... barátnőd vagyok..?! - mondtam kissé elpirulva.
- Nagyon szívesen. - mosolygott. - Biztos vagy benne hogy ezt akarod? Nem szeretném hogy ha ártanának neked.
- Igen, biztos. De gyere menjünk le és közöljük a hírt.
- Ja hogy igazából is együtt vagyunk? - csodálkozott felvont szemöldökkel.
- Ha nem szeretnéd nem kell. - szomorodtam el kicsit.
- Bolond vagy. - felemelt mint a menyasszonyokat szokták és szaladt le velem a lépcsőn. Mikor letett mindenki kíváncsian nézett hogy mi van, mivel mind a ketten nevettünk. Óvatosan letett, felém hajolt és megcsókolt. Olyan boldog voltam hogy belemosolyogtam a csókunkba. Csak annyit hallani hogy a többiek fütyülnek és  tapsolnak. Mikor ajkaink elváltak egymástól odajöttek hozzánk és gratuláltak.
- Sokáig tesó. - mondta Zayn.
- Ha megbántod véged van Styles. - mondta Vanessa.
- Na már két pár van. - nevetett Louis.
- Miért két pár? - kérdeztem.
- Ja ti még nem tudjátok. Vani meg Niall együtt vannak. - mondta Liam.
- Komolyan?
- Igen.
- Gratulálok Vanííííííííííííííííí. - szorosan magamhoz öleltem és megpusziltam. - Sokáig. - mosolyogtam.
- Nektek is.
- Mit mondanátok ha szólnánk Perryéknek és elmennénk valahova együtt? - mondta Zayn.
- Jó ötlet. Legalább a csajok megismerik őket. - mondta mögülem az őrangyalom.
Felszaladtunk a szobába hogy átöltözzünk, mivel Haz még mindig egy boxerbe szaladgált. Gyorsan magára kapkodta ruháit és összeszedte dolgait. Rajtam az ő pólója volt, de inkább felvettem a sajátomat. Lementünk  felhúztuk a cipőnket, és kimentünk a garázsba. Beültünk a kocsiba és elhajtottunk. Nekem fogalmam se volt hogy hova megyünk, csak hogy megfogom ismerni Perryt, Daniellet meg Eleanort. Mindannyian gyönyörűek, és csodálom őket.

 Kicsit félek a találkozástól mivel nekik van rendes munkájuk. Énekes, táncos és modell. Biztos jó fejek de lehet nem akarnak velünk foglalkozni. Majd meglátjuk. Louis észrevette az idegességemet, de szerintem nem tudta mi bánt. Megsimogatta a karomat nyugtatásképp. Nem kellett sok idő és megérkeztünk. Még mindig nem tudtam hogy hol vagyunk, mert nem volt kiírva semmi. Hirtelen jött egy nagyon hosszú limuzin. Soha nem ültem még ilyesmi kocsiba. Beszálltunk és ott láttuk a három szépséget. Volt odabent minden, alkohol, ágy, takarók, egy kisebb whirlpool . Nem kell több. Köszöntöttük a lányokat akik nagyon szimpatikusnak tűntek.


****

Vanessa szemszöge: 

Nem értettem hogy hova megyünk, meg hogy mit csinálunk. Este mondjuk nem lehet més Niall csak annyit mondott hogy meglepetés. Hát elég nagy meglepetés volt hogy egy limuzinban találkoztunk a többi srác barátnőjével.
- Sziasztok, én Vanessa vagyok.
- Szia Vanessa, mi meg..
- Tudom kik vagytok, örülök hogy megismerhetlek titeket. - mosolyogtam.
- Aranyos vagy.
- Sziasztok, én meg Sophie vagyok.
- Rólad már hallottunk. Azaz láttuk a képet az újságba. Sokáig nektek, összeilletek.
- Öhm.. Igazából ma jöttünk össze, nem mikor a kép készült, de jó.
A srácok persze hosszas csókkal köszöntötték barátnőjüket.
- Amúgy megkérdezhetem hogy merre megyünk?
- Majd megtudod. - mondta Eleanor mosolyogva.
- Kértek valamit inni? - szólt Perry.
- Igen.
- Mit? Van whisky, pálinka, vodka, meg cola.
- Egy Colát. - mosolyogtam.

4.Fejezet

Vallomás

Kiléptem a kabinból, és magam köré csavartam a törölközőt. Egy másikkal a hajamat megdörzsőltem hogy ne csöpögjön. Arra lettem figyelmes hogy Vanessa valakivel beszél a házban. Elég mély hangja volt, szóval nem hiszem hogy lány. Nem foglalkoztam vele különösebben. Van egy ilyen szokásom hogy a ruháimat nem viszem be a fűrdőszobába, mert a meleg víztől bepárásodik a levegő és eláznak. Most is így tettem. Kiléptem az ajtón és beleütköztem egy jó képű, szőke srácba. Na gondolhatjátok hogy ki volt.....
..
...
.. Igen, Niall.
- Jaj bocsi, nem akartam. - kék szeime láttán elengedtem a törölközőmet, ami a földre hullt. - Öhm. - nézett végig rajtam.
- Bassza meg. - felkapkodtam gyorsan az anyagot a földről, rohantam a szobámba és becsaptam az ajtót. Eléggé szégyellős típus vagyok, aztán még Niall Horan látott MEZTELENÜL. Cinkebb helyzetbe nem is kerülhettem volna. Pár perc múlva valaki kopogott az ajtón.
- Bejöhetek? - kérdezte halkan.
- Be.. - szóltam flegmán.
- Héé.. ez annyira nagy baj?
- Igen! Pont te, ismétlem.. TE láttad azt az aránytalan csúnya testem. Nem szeretem ha látják.
- Nyugi van hercegnő. - mosolygott. - Rohadt jó tested van és ezt ne értsd félre. Nem kell szégyelni, főleg nem előlem. Mióta megismerkedtünk nagyon megkedveltelek és olyan vagy mint a legjobb barátnőm. - magyarázta.
- Jól van, de még is.
- Nincsen semmi de! - mikor kimondta rám ugrott és elkezdett csikizni.
- Neee Niall fejezd be. - ordibáltam.
- Csak akkor ha megígéred hogy az ilyeneken nem kapod fel a vizet és újra jó kedved lesz.
- Jó..
- Nem ez a jó kedv. - nevetett és csikizett tovább.
- Jól van na. Írmanóm. - röhögtem fájdalmamba. - mire leszállt.
- Na hercegnő, megyek Vanessához. - mosolygott.
- Oké. - nyújtottam ki a nyelvem és kacsintottam egyet.
- Te! Kis hülye. - megfogta a csuklómat, odahúzott magához és megpuszilta a homlokomat.
- Menj. - mosolyogtam.

Kiment a szobából én meg lefeküdtem az ágyra. Úgy mond veszélynek vagyok kitéve ha egyedül vagyok a szobámba, mert elkezdek gondolkozni. Ezt ne úgy vegyétek hogy sík hülye vagyok vagy valami, csak hogy a szerelmemen, a jövőmön. Magyarán az egész életemen. Mindig valami rossz eredmény jön ki a végén, ami miatt elszomorodok. Én hülye meg még lehangoló zenét is kapcsolok hozzá.. Általában az ilyeneknek sírás a vége. De most nem. Nincsen rá okom. Londonba lakom a legjobb barátnőmmel, megismertem a One Directiont, smároltam Harry Stylesszal. Tökéletes minden. Mi közbe én törtem az agyamat, Vanessa beszélt Niallel és elment tusolni. Ő hasonlít rám, de nem tölt 1 órát a fürdőszobába. Csak körülbelül egy 30 percet. Mikor hallottam hogy jön ki, hirtelen eszembe jutott ez a dolog Niallel. Nem hiszem hogy elmondom neki, mert csak baj lenne belőle. Meg ha úgy nézzük akkor nem is annyira nagy szám. Írtam egy sms-t a manómnak.:

" Írnamóm..^^ Vanessának semmit nem mondunk, jó..? nem szeretném ha baj lenne belőle..(: xx "

" okés Hercegnőm.. nem is terveztem..:) várom már hogy jöjjetek..;D xx "

Bejött a lakótársam. Boldog volt, gondolom Niall miatt.
- Mit veszünk fel? - mosolygott.
- Áhh nemtudom..
- Baj van? Hülye kérdés. Baj van. Mesélj, - ült le mellém.
- Csak egyedül voltam és unatkoztam.
- Ne hogy ez elrontsa a kedvedet. - nevetett.
- Nem fogja. Ha arra gondolok hogy ma este a srácokkal töltjük az estét rögtön jobb kedvem lesz. - mosolyogtam.
- Na látod. Akkor gondold arra. - puszilt meg. És most ruhát választunk. - pattant fel a szekrényhez.
- Arra gondoltam hogy valami lazát veszek fel. Egy ülepes nadrágot, valami pólót, egy pulcsit és a Suprámat.
- Jajj mert azt hitted hogy én miniszoknyába megyek? - nézett rám.
- Ki tudja, belőled mindent kinézek. - nevettem.
- Köszi, én is szeretlek. A farmert vagy a másikat veszed fel?
- 2 farmer van. Abból az egyiket.
- Akkor én elkérem a másik farmert, okés?
- Tudod hogy te mindig kérhetsz akármit. - mosolyogtam.


Ezt vette fel Vani:

Ezt pedig én:

Itthon volt még 2 csomag popcorn, de mivel az nem lesz elég útközbe még beugrunk a boltba. Kivételesen deszka meg gitár nélkül mentünk. Siettünk a Strabucksba mivel egy kis időt vesztettünk. Mikor megérkeztünk láttunk 2 kocsit. Biztosak voltunk benne hogy ők azok. Az egyiknek kinyílt az ajtója. Először csak egy pár tincs látszott, aztán minden göndör fürt. Oda sétált hozzánk, hogy szóljon hogy menjünk oda. Még mielőtt elindultunk volna a fiúk felé beugrottunk egy kakaóért és Hazzanak is vittünk. Beültünk a kocsiba ők meg csodálták a pulcsijainkat. Az első kocsiba volt Niall, Hazza és Louis. A másodikba Liam és Zayn.

- Hercegnő, neked Supra cipőd van? - mondta Niall.

- Aha. - mosolyogtam. - Egyik legjobb márka a világon.

- Pacsi. - nevetett.

- Indulhatunk? - kérdezte Louis.

- Felőlem. - mondta Vanessa. 

- Többiek?

- Mehetünk. Nagyon kíváncsi vagyok hogy hol, és hogyan laktok.

- Majd meglátod. - kacsintott Louis. Ő az akivel nem beszéltem még sokat. 

Egy 10-20 perc után oda értünk. Kipakoltuk a kaját ( azt tudni kell hogy a kocsiba alig fértünk el mert minden tele volt pakolva csipszel, édességekkel..stb. ) Bementünk a házba letettük az ételt. A srácok körbevezettek és olyan csodálatos házuk van. A konyhából ki lehet látni az útra, az ablakon keresztül. Ez a helyiség a nappalival össze van kötve, szóval nincsen közötte ajtó csak egy eltolható üveg. Lent van egy kisebb fürdőszoba. Az emeleten van 7 szóba, a srácoké meg 2 vendégszoba. Ott van egy óriási fürdőszoba. A szobákat nem részletezem, maradjunk annyiban hogy nagyon nagyok és gyönyörűek. Megcsináltuk a popcornt és felvittük. Harry szobájában tervezték a filmezést, mert neki van a legnagyobb ágya, és kanapéja. Mindenki az ágyon feküdt. Én Hazz mellett, Vanessa Niall mellett a többiek meg keresztbe valahol. A horror filmnek a címe : Insidious.  Már láttam a filmet, de akárhányszor megnézem, ennél a résznél megijedek. 

 

Ijedtemben hozzábújtam Harryhez, ő meg ezt szeretettel fogadta és átölelt. Ránéztem és megpusziltam az arcát. Vani Niall mellkasán pihent, a srácok pedig ugyanott feküdtek csak összekuporodva. 

****

Vanessa szemszöge:

Olyan jó itt feküdni Niallel. Igazából a film nem is érdekel, csak gyönyörködöm ebben a helyes, szőke srácban. Úgy mond " unalmamban " elkezdtem puszilgatni a nyakát. Az ajkaim közé vettem puha bőrét és elkezdtem szívni, hapargálni. Nem kellett sok idő és egy nagy lila folt jelent meg. Niall lassan oda nyúlt, és mikor hozzáért felszisszent. Tovább puszilgattam. Amikor a filmnek vége lett mindenki elég fáradt volt. Felajánlották hogy nem akarunk-e ott aludni. Egy kis gondolkozás után beleegyeztünk. Értelem szerűen Sophie Harrynél alszik, én meg a szőke hercegemnél. Adott egy pólót azzal a felírattal hogy: Free Hugs meg egy boxert. Nem igazán volt kedvünk aludni, ezért beszélgettünk. Meséltünk egymásnak minden félét.Én főképp a deszkázásról beszéltem. Nagyon szeretek deszkázni, már mióta 12-13 éves vagyok azt csinálom. Szerintem nevezhetem magamat profinak. Niall megkért hogy mutassak neki majd néhány trükköt, persze csak ha van kedvem. Mikor rátértünk arra a témára hogy barát/barátnő mindketten egy kicsit elszomorodtunk. Nekem nem voltak valami tartós kapcsolataim, barátom se volt sok. Ahogy ő mesélte neki se. Nem tudom mi támadt belém, de fogtam magam és felültem Niallre.

- Na most mi történt? - nézett csodálkozva.

- Niall.. Nem tudom hogy tiszta-e előtted ez. De én beléd estem. Fájdalmasan, szenvedélyesen sze..

- Retlek. Szeretlek Vanessa. Az első pillanattól kezdve megszerettelek. Te vagy az egyetlen lány akivel így érzek, sok idő után. Nekem elég nehéz barátnőt találni, mivel vannak olyan had ne mondjam hogy mik, akik csak a pénzre hajtanak. Nem gondolom hogy te ilyen vagy. Sőt tudom hogy nem vagy ilyen, mert te mindig önmagad vagy. Ha társaságba vagyunk, ha nem akkor is tökéletes vagy számomra. Nekem nem kell senki más csak te. Már egy jó ideje várok erre a pillanatra hogy ezt megtehessem. 

Tudtam mire gondol. Lefelé hajoltam, ajkaink súrolták egymást. Leheleteink keveredtek, mielőtt puha szája enyémre tapadt. Kirázott a hideg, de testemen a melegség is végig futott. Szeretem ezt a srácot. Lassan, szenvedélyesen falta ajkaim. Kisebb csókokból heves csókcsatába kezdtünk, s helyet cseréltünk. A számtól távolodva elkezdte csókolgatni az arcom. Ahol az állkapcsom és a nyakam összeér elkezdte szívogatni, ami kisebb nyögést váltott ki belőlem. Rájött hogy az a gyenge pontom. Haladt lejjebb, a kulcscsontjaimat végig puszilta, a mellkasomig. Még lejjebb nem ment, majd máskor. ;) 

Sophie szemszöge:

- Jó éjszakát. - szóltam.
- Nektek is. - hallatszódott nevetve körülbelül 5-ször.
- Hazza adsz kölcsön egy pólót?
- Aha. - és a kezembe nyomta a 'Hipsta Please' feliratú pólót.
- Köszi. - nyomtam egy puszit az arcára.
- Nincs mit. Ha kell még valami szólj. - mondta kissé elpirulva.
- Alszunk?
- Nekem inkább másra lenne kedvem. - mosolygott pimaszul.
- Majd meglátjuk mi lesz belőle. - kacsintottam.

A tükör elé álltam és kivettem a fülbevalóimat. A nyakláncomat nem tudtam egyedül, ezért segített Harry. Letette az asztalra és elkezdett kisebb csókokat hagyni a nyakamon. Lassan elkezdte szívni, minek érzésére ráharaptam ajkamra. Megfogta pólómnak az alját és elkezdte felhúzni.
- Fürtöcske, egyedül is letudom venni. - nevettem.
- Jól van csak gondoltam segítek, úgy gyorsabb. - nyújtotta ki a nyelvét.
- Köszi, de ha segítség kell akkor szólók. - mosolyogtam.

Nem vagyok szégyellős, ezért ott helyben megfogtam és ledobtam a vékony amyagot. Ahogy láttam a tükörbe Harrynek majdnem kiestek a szemei, ezekszerint tetszett neki a látvány. A pólót amit adott felhúztam magamra.
- Most segíthetsz. Kikapcsolnád a melltartóm?
- Öh, ahha. - mosolygott.

Tudtam hogy számára ez kínzás. Mielőtt kikapcsolta volna, meleg mutatóujjával végig simított a hátamon. Ennek hatására libabőrös lettem amit rögtön észrevett. Kihúztam a kezem az egyik pántból, utána a másikból. Harry még mindig mögöttem állt, minden mozdulatomat figyelmesen nézte. Kigomboltam a nadrágomat mire ő rögtön hátralépett, s lefeküdt az ágyra. Letoltam és lassan kiléptem belőle. Fekete csipkés bugyi volt rajtam. Már vártam hogy szóljon valamit, de nem történt semmi. A ruháimat feltettem a székre ami az asztal előtt állt. Közeledtem az ágy felé, mire Harry felállt. Csodálkoztam hogy most mit csinál, de biztos mindjárt meglátom, gondoltam. Lefeküdtem az ágyra és figyeltem őt. Mintha szerepet váltottunk volna, kivette a farzsebéből a pénztárcájáját, előlről pedig a kocsikulcsot és a telefont. Ezután levette a nadrágját. Nem egyszer hallottam olyat, hogy epilálja a lábát, sőt még kép is van róla. Nézegettem és valahogy nem úgy néz ki. A felsőjét is hamarosan levette. A testalakját mindenki ismeri, de élőbe még vonzóbb. Érdekesnek tartottam a +2 mellbimbóját. Ezt csak azok értik akik tudnak róla pár fontos jellemzőt. Oda sétált hozzám, és lefeküdt mellém, hasra.
- Élvezed hogy kínzol, ugye?
- Hát.. Kitudja. - nyújtottam ki rá a nyelvem. Egyébként tényleg. Imádom húzni az agyát. Erre gondolva elmosolyodtam, amiből levette hogy: Igen!
Fogta magát és rám ült, lovagló pózba. Tudom igen fordítva szokták, de máshogy nemtudom kifejezni magam. Mivel hát így volt. Lefogta a két kezem a fejem fölött és elkezdte puszilgatni a nyakam. Ahol előbb kiszívta ott finoman megnyalta. Pontosan tudta hogy élvezem és érezni akarom puha ajkait. Igen, azt mondtam hogy csak barátok legyünk, de ki tud ellenállni Harrynek.?! Szerintem senki.
- Harry. - nyöszörögtem.
- Hmm..?
- Elengeded a kezem? - ahogy ezt kimondtam levette őket.
Lassan arca felé nyúltam, és közelebb húztam magamhoz. Szájára nyomtam ajkaimat, mire ő belemosolygott. Mikor elváltunk ráharaptam alsóajkamra. Ő meg leszállt rólam. Súlyához képest nem volt nehéz, inkább könnyű. Én kerültem felülre. Most már tényleg lehet lovaglópóznak nevezni. Ne értsétek félre, volt rajta boxer, rajtam meg bugyi. Végig simított karomon. Kezei lassan derekamra csúsztak, ahol körkörösen elkezdett simogatni. Később még lejjebb a fenekemre helyezte. Csókja ugyan olyan volt mint a legelső. Heves csókcsatába keveredtünk, s most nyelvének engedtem a behatolást.Kezem a tarkóján volt. Mielőtt elváltunk ráharaptam ajkára, és meghúztam fürjeit mire egy kisebbet nyögött. Még egy jó ideig egymással szembe feküdtünk és beszélgettünk. Nem vagyunk együtt, de leszünk. Majd valamikor. Ahogy a legelsőt, ezt se mondjuk el a többieknek. Attól paráztam egy kicsit hogy Harry le fog tapizni, mert.. Na tudjátok mire gondolok. Azt mondta hogy neki sokkal többet ér az, hogy velem aludhat, mint hogy letapizzon. Megfordultam és hátam meleg testéhez simult. Pár perccel később Haz az orrával bökdösött.
- Mivan fürtöcském?
- Kapok egy jó éjt csókot? - szólt rekedtes hangján mosolyogva. Megcsókoltam hosszasan, és visszafeküdtem. Kezeit derekam köré fonta, és simogatta hasamat.
- Aludj jól gyönyörűségem. - puszilt meg.
- Te is angyalom. - nevettem.
- Angyalom? - kérdőn nézett fel.
- Olyan vagy mint egy angyal. A tested az arcod. Minden.
- Aranyos vagy. - hallottam a hangján hogy mosolyog. Megfordultam és kemény mellkasára tettem a fejem. Kijelentem hogy ez a világ legkényelmesebb párnája. Szájon pusziltam és elaludtam.