9.Fejezet

Azok a rohadt ajtók

Arra keltem hogy Lucy fészkelődik mellettem, gondolom nem volt kényelmes a helyzet amibe feküdt. Háttal voltam neki, ezért megfordultam, végigsimítottam a combját, s megöleltem. Éreztem ahogy érintésemre libabőrös lesz. Közel hajoltam a füléhez s belesuttogtam hogy : "Jó reggelt". Mosolyogva fordult felém. Végig néztem az arcán, amin kisebb pír jelent meg. Haja a párnán szétterülve lapult. Megpusziltam a homlokát és a mosdó felé indultam. Útközben magamra rántottam egy pólót. Szerintem elég gyorsan elkészültem, mert most egy 40 perc helyett csak 30 volt. Siettem, mivel 1 órakor van egy koncertünk és most éppenséggel dél van. Beszaladtam a szobába, elköszöntem a még mindig az ágyamon fekvő lánytól és szaladtam is a többiekhez.



Lulu szemszöge:



Nagyon örültem hogy Zaynnel tölthettem az estét, mert igazából nagyon unalmas lett volna. Pontosan olyan amilyennek elképzeltem. Aranyos és kedves srác, méghozzá nagyon helyes. De nem lesz belőlünk semmi. Van barátnője. Ha őszinte vagyok, ez nem szomorít el. Eddig is tudtam élni nélküle, most is fogok tudni. Szerelmes nem vagyok belé és nem is leszek. Barátnak tökéletes, szóval igen. Legjobb barátok lehetünk, de annál több biztos nem lesz. Már most is úgy tekintek rá mint a legjobb barátomra és nem úgy mint a pasira aki tetszik. Hülyeség lenne. Szóval ma, ha jól tudom péntek van, ami azt jelenti hogy elmegyek bulizni. Fifi, ( ő Sophie, csak régebben mindig Fifinek szólítottam így hát megmaradt ez a név ) is biztos eljön velem. Harry csak elengedi. Úgyse fog hülyeséget csinálni, vigyázok rá. Éppenséggel azon gondolkozok hogy délutánra milyen programot tervezzek.. El kéne menni vásárolni, de valahogy nincsen hozzá kedvem. Mindegy. Majd kitalálok valamit, de most kell egy jó erős kávé. Kávé nélkül nem indulhat el a napom. Ha jól tudom akkor 3 éve szoktam rá. Egyszerűen imádom, és nem tudok nélküle élni. Ha választanom kéne a telefonom és kávé közt.. kisebb gondolkozás után a kávét választanám. Tudom, nem igazán jó ilyen korán hozzákezdeni de ahw. Anyukám mindig azt mondta hogy ne csináljam, de én mégis csináltam. Szüleim nagyon sokat törődtek, és törődnek velem. Szinte minden nap telefonálok velük. Apukámmal régebben sem találkoztam sokat, és most hogy Londonba mentem, most meg New Yorka vagyok még kevesebbet. Ügyvédnek dolgozik és nagyon jó a szakmájában. Anyukám olyan mint a legjobb barátnőm. Akármit megbeszélhetek vele, mindennél jobban szeretem!♥ Még a kávénál is, az meg már nagy szó. ;D Ő pedig modellkedik. Számomra ő a legszebb nő a világon és az is marad. Gyönyörű szép arca van, a bőre olyan mint a porcelán babáknak. Vannak néhány kisebb ráncai, mivel öregszik az ember, de sokkal érdekesebbé teszi. Csodaszép gesztenye barna haja van és kék szeme. Tőle örököltem a hajamat a szememet meg az orromat. Az anya a gyermek számára Isten! Apa megtanított zongorázni és gitározni. Nagyon szeretem a zenét, ez a másik olyan dolog ami nélkül nem tudnék élni. Nem tudnám átélni a nehéz iskolanapjaimat. Nem tudnám kibírni a depressziós időszakomat. Nem tudnék egyszerűen csak lazulni. Zene nélkül nincsen semmi. Ez a mindenem. A harmadik dolog az életembe, ami számomra nagyon fontos az a bátyám, meg a barátaim. Nincsen sok barátom de, akik vannak bennük nagyon megbízok. Mindent tudnak rólam, ez kölcsönös. A kapcsolatom velük nem olyan mint másoknak a barátaikkal. Teljesen különleges. A bátyámmal pedig nagyon jó kapcsolatunk van. Régebben nagyon sokat veszekedtünk, de mikor olyan 12 éves voltam hirtelen megváltozott minden. Nem azt mondom hogy nem szerettem előtte, csak utána sokkal szorosabb lett a kapcsolat. Pont azon gondolkoztam hogy mikor megyek vissza Londonba, amikor kaptam egy smst Zayntől. Kíváncsian olvasgattam a sorokat. Azt írta hogy találkozzunk délután az egyik Gimnáziumnál.. Gondolhatjátok hogy halvány lila gőzöm sincsen hogy hol van, de majd valahogy megtalálom. Valaki biztos eltudja mondani, vagy netán elkísér. Szerintem Fifi tudja hogy hol van, mert ő már többször volt New Yorkba. Azért annyira nem vagyok lusta hogy ne tudjak sétálni, ezért fogtam magamat és ahogy voltam - hozzáteszem egy hosszú pólóba meg egy bugyiba - átmentem Harryékhez. A folyosón nem találkoztam senkivel, kivéve egy barna hajú sráccal, aki nagyon jó képű volt és valahonnan nagyon ismerős az arca. Icike-picikét feltűnően bámultam, s ezt azt szakította meg hogy véletlen neki mentem egy nyitott ajtónak. Csak annyit lehetett hallani hogy : BOOM és Lucyka fekszik. A szemeimet egy pillanatra behunytam, mert sajgott a fejem. Arra pattantak ki, hogy valami rekedtes, kicsit buzis hang kérdezi hogy:
- Hey, jól vagy?
- Úristen. Ő.. kicsit fáj a fejem.
- Gyere felsegítek. - mosolygott sármosan.

Nem ellenkeztem, és elfogadtam a segítséget. Remélem el tudjátok képzelni mennyi volt ciki.

- Biztos jól vagy? Olyan piros az arcod. - mondta aggodalmasan.

- Igen, jól vagyok. Az arcom csak simán ég.. 

- Egyébként a nevem Blaise. - mosolygott, minek hatására gödröcskék

jelentek meg arcán.

- Lucy. - nyújtottam kezet. 

- Itt laksz te is a Hotelbe? Mert akkor biztos hogy még összefutunk. Amúgy ő, miért nincs rajtad nadrág? - nevetett.

- Aha, itt. Okés. Most keltem.. - nevettem. Egyébként New Yorki vagy?

- Igen. Mert?

- Nem tudnál segíteni? Délután találkozom a barátommal a Giminél, csak annyi baj van hogy nem tudom merre van. Eltudnád magyarázni? 

- Ha gondolod elkísérhetlek. - ajánlotta.

- Ohh. Köszi. - mosolyogtam.

- De nekem most mennem kell, majd gyere át a szobámba. 4. emelet 169-es szoba. - kacsintott.

Nem mondtam semmit, csak nevettem. Semmi okom nem volt sietni, ezért lassan  tovább ballagtam, de most úgy, hogy figyeltem a nyitott ajtókra. Mikor beértem Harryék szobájába, nagy meglepetés várt. Fifi fent volt! Ez valami csoda, mert ő általában nem kel fel 2 előtt, vagy ha igen, akkor pedig nem önszántaból. Olyankor durcis. De most olyan jó kedve volt hogy az hihetetlen. Nem akartam zavarni, mert láttam hogy Hazzal beszél, ezért megfordultam és kiakartam menni a szobából. Mikor már az egyik lábam az ajtón kívül volt utánam szólt hogy maradjak. Próbáltam kifogásokat keresni, de nem jött össze. Rábeszélt hogy maradjak ott. Kifagatott hogy mi volt Zaynnel én meg meséltem és meséltem. Olyan csendben hallgatta mint a diák mikor a tanárnő beszél. Hah, hát ezt még én se hiszem el. A mi osztályunk olyan szinten brutális, hogy az egyik tanár majdnem elsírta magát, mert mindenki ordibált. Csak matek órákon szoktunk kussba lenni, de azért mert a tanártól mindenki fél.. Tehát érthető. Azt a furcsa, néma csendet Fifi telefonja szakította meg. Valami Jess hívta, neki pedig nagyon fontos mondanivalója volt. Egy húsz perc után meguntam és mentem vissza a szobámba, pontosabban Zaynnébe mert a telefonom ott maradt. Azután szaladtam Sarahoz átöltözni, meg rendbe tenni magam. Futás közbe észrevettem hogy már 2 óra van. Berontottam a szobába ahol 'barátnőm' izgatottan kérdezte hogy mivan. Miközbe magamra cibáltam valami ruhát és fogatmostam, elhadartam neki hogy mivan. Szerintem a felét nem értette meg de mindegy. A hosszú, egyenes hajamat gyorsan befontam. 

Elköszöntem Saratól és siettem a 4. emeletre. Mikor kinyílt a liftajtó, pont Blaisel találtam magam szembe. Megijedve álltam ott. 

- Na jössz? - mosolygott.

- Ja igen, bocsi. Elbambultam.

- Amúgy melyik Gimihez akarsz menni?

- Várj egy picit. Felhívom Zaynt.

Gyorsan kikerestem a telefonszámát, és vártam hogy kicsengjen. 

- Szia Zayn. Melyik giminél találkozunk?

- Szia cica. A legnagyobbnál. Tudod merre van? 

- Találkoztam egy sráccal aki megmutatja merre van. Szóval fogjuk rá hogy tudom. 

- Akkor okés. Majd ott találkozunk. Imádlak. - hallottam a hangján hogy mosolyog.

- Én is. puszii tsáó. - nevettem.

Mikor Blaise felé fordultam láttam hogy nyitva van a szája. 

- Öhm.. hogy te együtt vagy vele? 

- Nem, de hogy. Csak barátok vagyunk. -  mosolyogtam. A legna..

- Gyobbhoz kell menni. Tudom. Kicsit túl hangos a telefonod. 

- Ja akkor már vágom hogy miért gondolod hogy a barátom. Single vagyok, egy jó ideje. 

- Na menjünk.

Ahogy kiléptünk a Hotelból már hirtelen azt se tudtam hogy hol vagyok. Annyi kocsi, ember, meg minden féle dolog. Örülök hogy nem egyedül vagyok. Miközbe sétálgattunk, megkértem hogy meséljen magáról. Nagyon sok érdekes dolgot tudtam meg róla. 17 éves, Blaise Graham, abban a gimiben tanult ahova most megyünk. Szülei 1 éve elváltak. Kitűnő tanuló, és a suli legjobbjai közé tartozik. Szereti az állatokat, és természet védő. Egy dolog ami számomra a legfontosabb.. DESZKÁZIK!! Régebben mikor még Fifiék Magyarországon voltak egy deszkás négyest alkottunk. Vani, meg Fifi Londonba mentek. Én itthon maradtam. A negyedik lány, Megan. Ők sajnos elköltöztek.. Eleinte tartottuk a kapcsolatot, aztán körülbelül egy év után, nyáron már nem lehetett elérni sehol sem. Nem tudom mi történt vele.. Na mindegy. Mi közbe én meséltem magamról, megérkeztünk. Olyan sokat magyaráztam hogy alig vettem észre. Egy nagy csomó ember mondta már hogy annyit beszélek mint egy könyv. Ilyenkor elgondolkozok hogy egy könyv az mióta beszél? És még én vagyok a hülye. Hah. Úgy nagyjából mindent elmeséltem magamról. Valami ilyen volt. :

- Szóval.. Luzia Young a nevem, a barátaim pedig csak Lucynak neveznek. 16 éves vagyok és Magyarországon születtem.. Ha nem esne le, akkor Orbán Viktor, Lánchíd..stb, ebből már mindenki rájön. Ott jártam iskolába, szokás szerint 8 év általánost aztán pedig középiskolába. Körülbelül egy hete Londonba vagyok, mert jelentkeztem egy diákcserére, ahol nagyon aranyos családba kerültem. Mivel most éppenséggel szünet van megengedték hogy menjek el valamerre utazni egyik barátnőmmel. Beszélgettem Fifivel, és mondta hogy mennek New Yorkba. Egy kis gondolkozás után úgy döntöttem hogy jövök én is ide, mert szép város és hát más ötletem nem is volt. Ja és Fifi, ő Sophie Ward. Régebben legjobb barátnőm volt, most meg már csak nagyon jó barátok vagyunk. Szóval túl sokáig voltunk távol egymástól ezért nem nevezhetjük egymást legjobb barátnőnek. A szüleim együtt vannak még, és remélem sokáig is lesznek. Nagyon hiányoznak. Biztos felmerült benned az a kérdés hogy, " És a barátaid nem hiányoznak?! "  Az igazság az, hogy volt ott néhány nagyon jó barátnőm.. De ha őszinte vagyok, akkor nem! Talán ha van 2 vagy 3 ember akit tudnék mondani kapásból, több nincsen. Akik még anno legjobb barátnőnek nevezték magukat csak kihasználtak. Csak arra voltam jó hogy egyenek nálunk, meg hogy itt aludjanak. Semmi másra. Ők mindig elpanaszolhatták a problémáikat, de én soha. Az enyémre soha senki nem volt kíváncsi. Mind addig míg meg nem ismertem Vanit, és Fifit. Velük egy hullámhosszon voltunk. A közös hobbink pedig a deszkázás. Nagyjából ennyi. Ha szeretnél tudni még valamit kérdezz.

A regényem befejezésekor sóhajtottam egy nagyot, mert elfáradtam. Körülnéztem és a tekintetemmel kerestem Zaynt, de sehol sem találtam. Hirtelen megpillantottam egy rózsaszínes hajú lány.t

Na és szerintetek ki volt az a lány? Talált. Perry Edwards, Zayn barátnője. Nincsen vele semmi bajom, sőt aranyos lánynak tartom. Már amennyire "ismerem". Csak nekem ez most valahogy furcsa volt hogy elhívott aztán a barátnőjét látom. Nem értem mit akar most ezzel.. Blaise észrevette hogy nagyon zavarba vagyok, ezért közelebb húzott magához, és megdörzsölte karomat tenyerével..
- Nyugi. Amúgy kire vársz még egyszer?
- Zaynre.
- Ő.. Malik?
- Hjaj.. Igen a One Direction tagjára várok. Itt kéne hogy legyen valahol.
- Te is egy ilyen őrült rajongó vagy aki minden áron látni akarja? Ezt valahogy az életrajzodból kihagytad. Sőt ebből az egészből.
- Bocs már, hogy Zayn a barátom. Figyelj csak. - elővettem a telefonomat és az orra elé tartottam az smst.- Ennyit erről hogy őrült rajongó.
- Ja.. Így már más. Bocsi.
- Először kérdezz, aztán ha nem megfelelő választ kaptál flegmáskodhatsz. - mosolyogtam.
- Na keressük meg a barátodat.
- Mindjárt felhívom. Ha gondolod most már mehetsz. Nagyon köszönöm a segítséged.
- Akkor már mentem is. Majd találkozunk. - köszönésképp megölelt.

Ott ácsorogtam egy számomra ismeretlen téren, és kerestem a telefonomat a táskámba. Amilyen tehetséges vagyok, mikor kivettem a táskámból elejtettem. Szupii. Felhívtam a hercegemet. Azt mondta hogy mindjárt megkeres, csak maradjak ott ahol vagyok. De most úgy őszintén, hova mennék? Még annyit se tudok hogy pontosan hol vagyok. Persze akkor fogom magam és elsétálok valamerre. Ott álltam egy helybe, egyedül valahol a semmi közepén. Hirtelen megéreztem két meleg kezet a derekamon, ami később előrébb csúszott. Karjai közt megfordultam és nyomtam egy puszit az arcára.



****



Fifi szemszöge:




Kicsit meglepődtem hogy Lucy csak simán fogta magát és elment. Még el se köszönt..
Harry később szaladt próbára, mert az okostojásnak fél 1 kor jutott eszébe hogy 1 kor próba. Ilyen ez a göndörke. Semmi kedvem nem volt felöltözni, magyarán semmit nem akartam csinálni. Megkerestem a telefonomat és rendeltem egy pizzát. Egyszerűen imádom. Nem kellett sokat várni és egy fiatal srác hozta is a várva várt kajámat!

Pizzzaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa*------------------------------*