3.Fejezet

Menekülés

remélem mindenkinek tetszik addig a blogom és nagyon örülök hogy vannak akik komiznak.^^ a ruha összeállítást amit láttok azt én csináltam, azért van ráírva a blognak a neve.(: nagyon sokat jelentene ha feliratkoznátok..(; kicsit rövidebb lett mint a másik 2.. de nem húzom tovább. jó olvasást. xx ♥


Reggel arra keltem fel hogy Vani pórszívózott. Nem volt valami jó érzés, de ilyen is kell. Abból a szempontból nézve hogy nem az ébresztőm rántott ki az álomból aminek eléggé kellemetlen hangja van még jó is. 11 óra volt, szóval mehetek reggelizni. Kihuppantam a jó meleg ágyból, bele a mamuszomba. Kitotyogtam a konyhába ahol meglepetésemre várt egy jó meleg kakaó. Csodálkoztam is hogy Vanessa ilyen jó kedvébe van hogy csinál nekem valamit..?! Na mindegy. Leültem, de mielőtt beleittam volna megnézegettem hogy nincs-e elszineződve vagy valami hasonló. A vizsgálásom közbe belépett a lakótársam, aki furcsálva nézte hogy mit csinálok.
- Nem, nincsen benne méreg. - mosolygott.
- Tuti biztos?
- Végtelen %.
- Remélem. - nevettem.
- Tegnap még sokáig írtatok Harryvel? - kérdezte kíváncsian a kávéját szürcsölve.
- Nem igazán. Miután mondtad hogy ne ordibáljak, azaz kussoljak kb. még egy 10 percig.
- Ja jó. Amúgy éhes vagy?
- Nagyon!
- Voltam vásárolni és vettem egy új Nutellát, mivel valaki felzabálta..
- Isten vagy!
- Tudom. - mondta egoistán nevetve.
Elővettem a kenyeret, a Nutellát és elkezdtem jó rétegesen kenni. Nagyon szeretem a Nutellát, tudja mindenki hogy az alaknak nem valami jó. De ez nem gond, mivel járok edzeni. Vani oda ült mellém és evett ő is egy kicsit. Nagyon vártam már a délutánt hogy találkozzak Hazzával. Ezt a barátnőm is észrevette, mivel erre gondolva mosolyogtam. Evés után elmentem fogatmosni, megfésülködni. Az időjárásnak megfelelően fel is öltöztem.

Még volt 2 órám, ezért felmentem a szobámba és bejelentkeztem twittere. Nem volt semmi érdekes addig, amíg meg nem néztem az új követőket, és az üzenőfali bejegyzéseket. Több mint 500 volt. Gondolhatjátok hogy miért. Bekövettek a srácok és erre a Directionerek is, azok meg még írtak is a falamra. Találtam képeket is rólunk a StarBucksba, de igazából nem érdekelt amíg nem pletykálnak hülyeségeket. Még egy 5 percig fent voltam, utána kijelentkeztem. Gondolkoztam hogy mit csinálhatnék és arra jutottam, hogy tovább olvasom a Szent Johanna Gimit. Eddig nem értem rá nagyon, mert mindig volt valami dolgom, szóval olvasgattam. Olyan ez a könyv, hogy nem tudod letenni a kezedből, még ha akarod is. Nem megy! negyed 2 kor nagy nehezen letettem az éjjeliszekrényemre. Összepakoltam a cuccomat, de valami hiányzott. Nem találtam meg a gitárom pengetőjét. Mindenhol keresgéltem, még Vanessát is megkértem hogy segítsen mert nincs meg. Fél 2 kor kaptam egy sms-t Harrytől hogy készen állok-e már? Elhatároztam hogy akkor úton oda beugrok az egyik hangszerboltba és veszek egy másikat. Elindultam, persze deszkával. Mikor beértem a boltba az ajtó feletti csengő megcsörrent, ami azt jelezte hogy jött valaki. Soha nem értettem hogy mi értelme, mivel ha bent van valaki a boltba és kinyílik az ajtó azt csak észreveszik.
- Szia.
- Szia. Miben segíthetek?
- Egy pengető kéne.
- Milyen kell? - mosolygott.
- Erős. - válaszoltam.
- Milyen színű legyen?
- Teljesen mindegy.
- Akkor ez.
- Köszönöm.

Kifizettem és siettem a találkozóhelyünkre. Útközbe nézegettem a pengetőmet és meg is ijedtem hogy 1D-s.. Visszatettem a zsebembe mikor leszálltam a deszkámról. Nem láttam a göndör hajú barátomat sehol, gondoltam biztos késik. Addig én leültem és elkezdtem gitározni. Pár perc várakozás után valaki hátulról befogta a szemeim. Rögtön tudtam hogy ő volt az, mivel göndör fürtjei hozzáértek bőrömhöz. Egyszerűen csodálatos az egész srác. Mikor megéreztem kezeit kirázott a hideg. Minden egyes érintésekor ez történik.
- Ki vagyok? - suttogta fülembe.
- Hazza. - mosolyogtam.
- Milyen aranyosan mondod. - hallottam rekedtes hangjába hogy mosolyra húzza a száját, utána megpuszilt.
- Hahahaha. - éreztem hogy elpirulok.
Harry levette a kezeit az arcomról és mellém ült. Mivel nem akartam hogy lássa az arcomon lévő vörösséget a kezemmel takargatni kezdtem, illetve a pulóveremmel.
- Miért takarod az arcod? - kérdezte szemöldökét húzogatva.
- Csak úgy. - motyogtam.
- Ne takargasd már. Olyan szép vagy. - mosolygott. Elképzelhetitek hogy ennek hallatára még jobban elpirultam.
- Jó elveszem onnan a kezem jó?
- Hajrá. - amint ezt kimondta elvettem a kezemet, felálltam, megfogtam a gitáromat és a fejem elé tartottam.
- Na ne.! - nevetett.
- Elvettem a kezem, most mi a baj? - kérdeztem a hülyét tetetve.
- Hogy nem látlak. - mondta teljesen komolyan.
- De nem szeretném hogy láss. - hallottam ahogy feláll a padról és elém áll.
- De én szeretnélek. - megfogta a kezemet amibe a gitárt fogtam és lassan lehúzta, ameddig földet nem ért. Lehajtottam a fejemet, mire ujjával gyengéden állam alá nyúlt , s tekintetem övébe irányította. Néztem azokat a gyönyörű zöld szemeket mi közbe ő végig nézett az arcomon hogy mi lehet az ok hogy nem akarom hogy lásson. Gyorsan feltűnt neki.
- Nem tán azért nem akartál rám nézni mert elpirultál? - nevetett, én meg válaszolásképpen fejemet mellkasába fúrtam.
- Ezzel csak még cinkesebbé teszed a helyzetemet. - motyogtam szégyenlősen.
- Oh te bolond. Nézzél rám, nem foglak kinevetni. - mosolygott.

Mivel picikét lenézett rám haja homlokára hullott. Megint gyönyörködtem szép szemeiben, mi közbe göndör fürtjeit finoman kisimítottam arcából.

****

Harry szemszöge:

Nagyon aranyos volt hogy takargatta az arcát a pirulás miatt. Termete ellenére nagyon közel voltunk egymáshoz. Gyönyörű szemei vannak, és alapból csoda szép. Nem bírtam tovább, ajkaink súrolták egymást.
- Harry. - mondta suttogva, mire én megcsókoltam.

Visszacsókolt, aminek nagyon örültem, emiatt belemosolyogtam. Olyan puha ajkai vannak, ami csak csodálatosabbá teszi. Heves csókcsatába merültünk el, de szája nem engedte hogy behatolhassak. Gyengéden megfogtam derekánál és közelebb húztam, ő meg vette a célzást és szándékosan nem engedett be. Utat törtem magamnak, mert nem bírtam hogy ne érezhessem. Mikor ajkaink elváltak egymástól leheleteink keveredtek. Lefele nézett, a kezemre. Lassan megfogtam a kezét és összekulcsoltam ujjainkat. Visszaültünk a padra.
- Játszol nekem valami szépet? - kérdezte.
- És mit?
- Amit szeretnél. - mosolygott.

Erre a számra esett a választásom.
- Extázisba ejt a hangod. - szólt.
- Hahaha. Aranyos vagy. - nevettem.
- Egyébként nézd milyen pengetőt vettem.. - nyomta a kezembe.
- 1D-s.

- Nem mondod. - nevetett. - Nem is tudtam hogy ilyen is létezik.
- De létezik. Miért vettél új pengetőt?
- Nem találtam a régit.
- Ügyes vagy. - mosolyogtam.
- Köszi. - megfogtam és megöleltem.

Egy jó ideig ott ültünk a padon és meséltünk egymásnak az életünkről hogy hol születtünk meg hasonlók. Mondjuk azt mondta hogy rólam elég sokat tudott, mivel neten szinte mindent meg lehet találni rólunk. De az élményeket amiket meséltem azokat nem. Valamikor a beszélgetésünk végén arra lettünk figyelmesek hogy paparazzik közelednek. Fogtuk magunkat és menekültünk. Úgyis 4 óra fele volt, ami azt jelenti hogy mehetünk a StarBucksba, találkozni a többiekkel. Egy kis futás után oda is értünk. Nem baj mostanság úgy se voltam edzeni. Bementünk és kerestük a srácokat meg Vanessát. Sehol nem volt senki. Hát igen volt még egy negyed órájuk szóval várhattunk. Leültünk az egyik asztalhoz és rendeltünk két forrócsokit, mivel odakint már kezdett hűvösödni nagyon jól esett mindkettőnknek.
- Remélem a paparazzik nem fényképezték le a csókunkat. - mondta kissé elpirulva.
- Én is. Nem szeretném hogy rajta legyünk az újságon.

Egy kis várakozás után megjelent az egész csapat. Vani meg Niall átkarolva jöttek az utcán, de nem tudtuk eldönteni hogy együtt vannak-e vagy csak barátok. Mindegy, úgyis megtudjuk. Én meg Sophie nem vagyunk együtt. Mikor meséltünk egymásnak megbeszéltük hogy most csak barátok vagyunk, mert először meg kell ismerni egymást. A csókról se mondunk senkit semmit. Ez elszomorít, de jobb így. Bár nekem ez olyan tipikus " szerelem első látásra". Nem fogom kibírni hogy ne csókoljam meg. Annyira kívánom azokat az édes, puha ajkait.
- Sziasztok. - köszöntöttek barátaink.
- Sziasztok. - mosolyogtunk.
- Sophie gyere már beszélni akarok veled. - szólt Vanessa.


****

Sophie szemszöge:

Azt hittem meghalok. Olyan leírhatatlan érzés volt megcsókolni. Az egész testem rezgett, ziháltam. Hatalmas tenyereit csípőmre helyezte én meg kezeimet tarkójára.
- Héé mesélj, mi volt?
- Semmi érdekes. Beszélgettünk és énekelt nekem. Ja meg vettem egy 1D-s pengetőt..
- Ja, értem.

Mindig is jó voltam a füllentésbe, még a legjobb barátnőm se vette észre. Régebben nem hazudtam, teljesen őszinte voltam. Apukám halála után minden megváltozott. Anyukám rászokott az alkoholra, tehát egyedül voltam úgy mond. Ebben az időszakban lettünk tényleges barátnők mert ő volt az aki ott volt mellettem ha baj volt. Nem volt könnyű életem, sőt most se könnyű. De ő segít akármi baj van. A "beszélgetésünk" után visszaültünk a srácokhoz. Megkérdezték hogy van-e programunk estére mondtuk hogy nincs. Elhívtak filmezni hozzájuk. Mivel nem volt semmi fontosabb dolgunk és úgy is szeretünk velük lógni igent mondtunk. Nem mondták el hogy milyen filmet nézünk, csak hogy hozzunk kaját. Este 8 kor van a találkozó itt és majd azután megyünk el együtt hozzájuk, mivel nem tudjuk hogy hol laknak. Tervezgetés után fogtunk magunkat és haza akartunk menni, de a fiúk mondták hogy majd haza visznek. Mondtam hogy nem kell, mert kevés időt töltöttem már Vanessával, mivel egész nap a fiúkkal lógok. Nem volt nála deszka, ezért ketten álltunk egyre. Elég sokat nevettünk és egyszer el is estünk. Profik vagyunk, úgy mond de akkor is nehéz. A végére már összejött. Le kellett volna fényképezni, csak nem volt senki aki letudta volna. Az utcán is röhögtek rajtunk, de nem igazán zavart. Mikor hazaértünk először is kidőltünk az ágyra és beszélgettünk. Ez már szinte szokás.
- Niallel mivan? - mosolyogtam.
- Hát semmi.. De remélem ma este lesz valami. - kacsintott, aztán elkezdett röhögni.

Vanessának van egy olyan tulajdonsága ha elkezd nevetni akkor nekem is kell, és egymáson nevetünk. Olyankor valakinek el kell szökni abból a szobából, másképp röhögünk tovább. Nevetés közbe valahogy kinyögtem hogy elmegyek tusolni. Szerencsére mikor már a tusoló alatt álltam befejeztem. Nagyon jót tett a meleg víz, ahogy végig folyt a testemen ellazultam. Ha őszinte vagyok, nem szeretek hajat mosni, sőt tusolni se. Olyan sok idő kell utána megtörölközni meg hasonlók. Arra az egyre jó, hogy ellazuljak. Úgy érzem magam hogy a víz lemos rólam minden gondot, és bajt. Tusolás közbe tudok szabadon gondolkozni.