1. Fejezet

Találkozás

Gondolom már ti is voltatok olyan helyzetbe hogy eláztatok, ha nem akkor örüljetek neki. Nem jó dolog, vagyis attól függ hogy kivel vagy. Ha őszinte vagyok én imádok esőbe járkálni, főleg a legjobb barátnőmmel, Vanessával. Vele mindig elhülyéskedek. Vissza az elejére.. Az este elég keveset aludtunk, mert az utcán baleset történt és egész este villogtak a lámpák, dudáltak, voltak tűzoltók meg rendőrök. Azt tudni illik hogy a házunk pont a főútnál van. Szóval elég zajos. Reggel napsütésre keltünk és ennek nagyon örültünk. Mi úgy vagyunk vele, hogy ha reggel süt a nap tuti hogy jól fogunk szórakozni. Még az ágyba fekve eldöntöttük, hogy elmegyünk a városba. Nagy nehezen kimásztunk az ágyból fél 12-re, de valahogy vissza"estünk". Erre megszólalt Vanessa:

-Sophie, ha már ennyire lusták vagyunk beszélgessünk egy kicsit. Olyan keveset mesélsz a pasikról! - kacsintott egyet. 

- Hát.. nincs sok mesélni való. Ahogy tudod single vagyok. A sok átbaszás után nem hiszem hogy újra tudnék szeretni valakit. - szomorodva hunytam le a szemem.

- Jajj.. tényleg. Sajnálom. Nem akartam felhozni ezt a témát, vagyis nem gondoltam rá. 

- Semmi baj. Túl léptem már rajta, csak még mindig bánt egy kicsit.

- Elhiszem. Majd lesz jobb, aki tényleg szeret. - mosolyodott el.

- Ki tudja. Na de menjünk mert nincs kedvem depizni. Vagy eret vágjunk? - röhögtem fel.

- NEEEM!! - röhögött fel ő is.

- Let's go to the fürdőszoba.

- Inkább bathroom, nem? 

- Sophie ! most már fejezd be. - nézett morcosan.- Tudod hogy utálom ha javítgatsz. És azt is pontosan tudod hogy nem vagyok olyan jó angolból. - erre hozzám vágta a párnát és mosolygott.

- Hééé. Ezt miért kaptam? Harcot akarsz? Na ha igen, akkor legyen HARC! - kiáltottam fel.

Egy fél óra elteltével befejeztük a párnacsatánkat, bár utána még vitatkoztunk hogy igazából ki is nyert.

Felöltöztünk, fogat mostunk, megcsináltuk a hajunkat és egy kis szelíd sminket felkentünk magunkra. Szeretek Vanival lakni. Nem szól bele senki hogy mikor keljünk fel, hogy ne hangoskodjunk,takarítsunk. Szépen fel van osztva hogy mikor ki takarít, ki főz. Fél 1-re pont végeztünk a készülődéssel. Elég meleg volt odakint ezért nem vittünk kabátot, csak egy pulóvert. Felkaptuk a deszkánkat, meg a gitárt a hátunkra. Így indultunk el az egyik londoni parkba.

 Csend volt,szinte mindig. Ezért ott jól lehetett gitározni, és énekelni. Mi ezzel szoktuk tölteni a szabadidőnket. Mikor megérkeztünk már nem igazán sütött a nap de nem törődtünk vele. Egy elég könnyen gitározható számot választottunk. A lehetetlen szerelemről szól. Nekem erről mindig a One Direction jut eszembe, mert szeretem őket, Directionernek is nevezhetem magam. Tuti nem lehetne köztem és az egyik srác közt semmi, mivel ő sztár, és nem is tudnám őket megismerni. Mondjuk voltam már egy pár koncerten mivel itt Londonba is szoktak fellépni az O2 arénába. Szerintem irtó helyes mind az 5 srác és a hangjuk is nagyon jó. Énekeltünk, gitározgattunk mikor hirtelen elkezdett szakadni az eső. Összepakoltunk gyorsan, és már gurultunk is hazafelé.

- Vanii ne haza menjünk. - kiáltottam.

- Akkor hova akarsz menni? - nézett rám felvont szemöldökkel, miközben majdnem neki ment egy oszlopnak, én ezért elkezdtem röhögni. - Ne röhögj te szerencsétlen, inkább válaszolj. - szólt rám bunkón.

- Mit szólnál egy jó meleg kávéhoz a Starbucksba? Meghívlak. - mosolyogtam.

Biccentet. - Ez lesz a kárpótlásod az előbbi miatt.

Egy pár perc deszkázás után meg is érkeztünk, teljesen átázva, csurom vizesen. De igazából nem zavart annyira mert a nadrágom hála az égnek nem lett vizes azon a részen amin ülök. Csak az irritált hogy vizes lett a hajam is és a fejemhez tapadt, emiatt pedig úgy néztem ki mint egy ázott kutya.

- Milyen csinos a hajad. - röhögött rám Vani.

- Hahahaha. Nagyon vicces. Te csak kussoljál, nem nézel ki jobban. - néztem rá unottan.

- Jó na. Egyébként láttad odakint azt a fekete Range Rovert? 

- Aha. Szerintem rohadt jó kocsi. 

- De nem az a lényeg.. A One Direction tagjának is olyan kocsija van, nem?

- Őmm.. De.

- Ezek szerint itt vannak? - nézett csodálkozva.

- Ne legyél hülye. - szóltam rá, ugyanis akárhol meglát egy fekete Range Rovert azt hiszi hogy ők. 

- Nem vagyok. Mindegy. Rendeljünk kávét. - motyogta.

- Jó. - mosolyogtam rá.

Nem is kellett sokat várni már jött a kiszolgáló, aki nagyon kedvesnek látszott.

- Sziaszto.. Jaj, elnézést. Jó napot. Mit hozhatok? - kérdezte a száját harapdálva.

- Jó napot? Köszönj nyugodtan sziával.! Nem vagyunk mi még annyira idősek. - néztem mosolyogva a lányra.

- Ohh okés. Jessica vagyok. - nyújtott kezet.

- Szia én meg Sophie, ez meg a barátnőm Vanessa. - nyújtottunk kezet szintén.

- Szóval, mit hozhatok?

- Két kávét.

- Én még kérnék egy muffint. - nézett rám Vani.

- A kávéhoz hozzak tejet?

- Igen. Köszi.

- Rögtön hozom.

- Jó jó.

El is ment. Nagyon aranyos lány, olyan 16-17 éves lehet, azaz olyan idős mint mi. 

Egy pár perccel később már hozta is az italunkat. Mikor letette az asztalra, a muffinnal együtt, a szép hosszú göndör haja előre hullott. Ritkán lehet látni ilyen ápolt, hajat. Olyan jó volt belekortyolgatni abba a koffein teli meleg kávéba. Még mielőtt az ujjon megismert barna barátnőnk távozott volna meghívtam hozzánk este, mivel nem volt semmi érdekes programunk. 

- Soo-sooo-phii-e. - dadogta Vani.

- Mi az ? - néztem rá kérdően.

- Fordulj az ajtó felé. - mondta tágra nyílt szemekkel. - így is tettem.

- Őmm.. ha jó látom, akkor az ő. a ONE DIRECTION. - meglepődve néztem végig rajtuk, nem túl feltünően.
- Milyen helyesek. - mondta tátot szájjal.
- Csukd be a szád mert bele megy a légy. - viccelődtem.
- Szerintem egy kicsit hangosan mondtad.. Kösz. - mondta sértődötten.
- Mert? Most mivan?
- Hát, az az 5 srác aki közvetlen mögötted áll elkezdett röhögni a beszólásodon, azaz rajtam. - fogta magát és beszaladt a mosdóba.
- Hé Vani.! Várj. - kiáltottam utána.

Szerintem az emberek elég furcsán néztek rám, de nem érdekelt mert most a legjobb barátnőm megsértődött, és az a fontos hogy kibéküljünk. Vanessa nem olyan hogy az ilyeneken felháborodik, de megértem mert most úgy mond a One Direction előtt aláztam meg. Felálltam én is és mentem utána. Megálltam az ajtó előtt. Lépteket hallottam, erre megfordultam. Csodálkoztam hogy egy szőkeség állt mögöttem.
- Nyugi, beszélek én vele. - mondta.
- Hát szerintem nem jó ötlet, mert szívinfarktust kap.
- Miért? - nézett rám felvont szemöldökkel.
- Gondolkozz egy kicsit.. Talán azért mert Niall Horan vagy? A One Direction szőke írmanója? - mondtam mosolyogva.
- Ugh. Tényleg. De hagy beszéljek vele.. Kérlek. - nézett rám szomorúan.
- Jól van, de akkor óvatosan.- mondtam aggódva. - Egyébként bemutatkoznék, szerintem ez így illedelmes. Sophie Ward. - nyújtottam a kezem mosollyal az arcomon.
- Niall Horan. - meglepett hogy nem kezet nyújtott hanem megölelt. - Ezt azért kaptad mert tudod hogy ki vagyok, és nem ordítottál, sikítottál..stb.
- Ja hát, Directioner vagyok én is. De szerintem az nektek nem lenne valami kellemes.. És szerintem túlzás ha ordibálnak. Már bocsi.
- Semmi. Engem ezzel nem sértesz meg. Amúgy nem ülsz oda hozzánk? - mosolygott.
- De, nagyon szívesen. Csak megvárlak míg beszélsz Vanessával.
- Ezekszerint Vanessának hívják.
- Igen. Ja és megkérhetnélek hogy lassan beszélj angolul? Mert nem érti annyira.
- Persze, de miért?
- Majd elmondom most menj mert már egy 5 perce beszélünk. Várlak. - mosolyogtam mire ő biccentett.

Az egyik One Direction tag bemegy a lány WCbe, és beszélni akar a barátnőmmel aki valószínűleg sír. Aranyos. Remélem meg tudja nyugtatni..

****
Niall szemszöge:
Nem tudom hogy miért csinálom most ez, de nem szeretem a lányokat sírni látni, főleg nem ha miattam/miattunk.. Meg hozzá nagyon csinos lányka.
- Vanessa. Hé csajszi.! Gyere ki, beszélni akarok veled. - nem válaszolt senki, ezért csöndbe maradtam és hallgattam, hogy honnan jön a zokogás.
Bekopogtam abba a kabinba ahonnan hallottam. Reméltem hogy nem zárta be. De pont ez volt.
- Vanessa. Nyisd ki az ajtót. - hallgattam. - Kérlek.
- Ki vagy? - szólalt meg csendesen.
- Niall.
- Akkor nem fogom kinyitni. Nem akarom hogy lásd hogy sírok..
Eszembe jutott a Nobody Compares, ezért elkezdtem énekelni nagyon lassan.
-You're so pretty when you cry, when you cry. - megálltam mert hallottam hogy eltolta a lakatot.
- Gyere ki.
- Gyere be. - hallottam a hangján hogy még mindig sír.
- Csak akkor ha befejezed a zokogást.
- Rendben.
Kicsit furcsa volt úgy beszélni valakivel hogy egy ajtó van közöttünk..Vártam egy kicsit és csend volt. Abba hagyta. Bementem a kabinba, s ott láttam egy gyönyörű hosszú hajú lányt, akinek ki vannak sírva a szemei.
- Állj fel szépség. - mosolyogtam.
- Minek? - nézett rám kérdően kék szemeivel kissé elpirulva.
- Csak. Mindjárt meglátod ha felállsz. - eleget tett a kérésemnek és felállt.
Megfogtam és megöleltem.