11. Fejezet

 Nagy hiba volt. .

Uramisten.:o nagyon rég írtam új részt, mert ugye hogy nyár van, ami annyit jelent hogy barátok,bulik,alvás, és fiúk. ( az én esetemben csak egy.;) ) és alig emlékszem a történetre..:|| ma délután csináltam egy új designeot, ami remélem mindenkinek nagyon tetszik, és elolvastam a blogom nagy részét.. most már úgy nagyjából tudom a tartalmát, szóval írom tovább a történetet:)) jó olvasást:*


A Liammel folytatott beszélgetésünket, azaz pontosabban az ölelésünket Harry szakította meg. Nagyon féltékeny típus, ezért magyarázhattam neki. De amikor meglátta hogy Liam szemei könnyesek rögtön értette hogy mi van, és nem is faggatott tovább. Magától értendő, hogy ha valaki sír akkor megölelem, csak hogy valahogy tudjam vigasztalni. Liam esetében ez nagyon sokat segített. Nem tudom miért, de az ölelésem megnyugtatta. Ennek persze örülök, de mégis olyan furcsa érzés volt. Ha úgy nézzük lehet azért, mert mióta Harryvel együtt vagyok nem nagyon öleltem meg senkit. A srácok holnap mennek turnéra, így együtt leszek Vanessával. Hiányozni fognak, de nagyon. Már megszoktam hogy folyamatosan velük vagyok, velük nevetek, velük hülyéskedek.. És mivel most egy jó ideig nem a szokásos lesz, rossz lesz nagyon. Meg igazából az is, hogy ott lesznek más lányok, akik szebbek mint én. Attól hogy azt mondja Harry hogy neki én vagyok a legszebb, és a legjobb, attól van nálam jobb, és szebb. Mivel engem is megtudott szeretni, mást is megtudna simán. Miért ne? Bízok benne hogy nem fog semmi olyat csinálni, amivel nekem fájdalmat okozna, mert tudom hogy nem szereti ha miatta vagyok szomorú, meg azt se ha miatta sírok. Nem tudom hogy hogy bírjak ki 2 hetet nélküle.. ma 15-e van, ami azt jelenti hogy 29-én találkozok újra vele. Ha csak belegondolok hogy egyedül fogok felkelni reggelente, nem lesz mellettem senki, a sírógörcs kap el. Szörnyű érzés... 



*2 days later*



1. nap, kedd.

Eldöntöttem hogy ilyen naplószerűséget írok, azokról a napokról, amikor nincsen velem.. Szóval ma van ez első nap.. Alig tudtam elbúcsúzni tőle. Vanessa is ugyanígy volt vele.  Nem akartam elengedni, de muszáj. A kedvem a lehető legrosszabb volt. Sőt, még mindig az. Délután felhívott hogy minden rendben van, és jól megérkeztek. Már ez is sokat jelentett, mert Hazz nem az a típus srác aki gondol az ilyenekre. Nem szokása csak úgy felhívni hogy elmondja hogy mi van. Nem tudom miért, de amikor vele beszélek, egy nagy mosoly fagy rá az arcomra. Amikor rá gondolok néha akkor is. Most éppenséggel fagyit zabálok, mert attól hátha jobb lesz a kedvem. Hiányzik!!


2. nap, szerda.

A mai napon semmit nem csináltam. Egész nap az ágyamba fetrengtem és vártam hogy teljen már az idő. Valamikor olyan 4-5 óra fele bejött a szobámba Vani, mert azt hitte hogy meghaltam. Az ágy felé vette az irányt, és rám vetette magát. A takarómon keresztül csikizett. 
- Jól van, szállj le! - ordítottam.
- Csak ha kikelsz az ágyból. - nevetett.
- Jó.. Eltörted a bordámat te állat. 
- Ez jár annak aki délután még az ágyában fekszik. - mosolygott. - Amúgy este eljössz velem bulizni? Hátha akkor jobban leszünk és elfelejtjük a srácokat egy kis időre.
- Hááááááát..- húztam el a mondani valóm. 
- Nincs hát, eljössz és kész.
- Akkor minek kérdezted? - levágtam egy elég érdekes poker facet és kikeltem.

Bementem a fürdőszobába és rendbe tettem magam. Később Vani mondta hogy menjünk el vásárolni, mert nem tudja hogy mit vegyen fel este. Jó ötlet, mert nekem sem volt halvány lila gőzöm. Elmentünk a fórumba, az egyik kedvenc boltunkba, ahol nagyon jó ruhák szoktak lenni. Kisebb keresgélés után találtunk vagy 7 darabot, és felpróbáltuk őket. Volt olyan ami túl rövid volt, a másik túl hosszú és így tovább. De mindketten megtaláltuk amit kerestünk. 

Vanessáé a bal, enyém pedig a jobb oldali ruha. Mire hazaértünk fél 8 volt. Felkentünk magunkra egy szolid kis sminket és mentünk is. Nagyon jót buliztunk, mindaddig míg meg nem hívtak valami piára.. Innen jött a fordulat. Igazából jól bírom a piát, így hát simán ittam egy nagy csomót. Pálinkától kezdve a Jack Daniel's-en keresztül a Vodkáig mindent ittam. Nem fogom felsorolni hogy mit ittam, mert hosszú lenne. Szóval. A buli nem segített elfelejteni Harryt, mert mindenről ő jutott eszembe. Nem szoktam inni, de most az egyszer úgy voltam vele hogy alkoholba fojtom a bánatom. A piától általában mindig jó kedvem lesz, kivéve az nap este. Még rosszabb lett a hangulatom. Abba a clubba ahol voltunk széttörtem egy poharat, meg bevertem egy ablakot. Hajnali 2 kor a rendőrségen találtam magam, hót részegen. 
- Kisasszony. El tetszik magyarázni hogy miért verte be az ablakot?
- ...Ha őszinte vagyok nem tudom. Csak kíváncsi voltam hogy vagyok-e olyan erős.
- A mai fiatalok.. - sóhajtott a biztosúr. - most az egyszer elnézem, és nem kell fizetned. De többször ne forduljon elő. 
- Kösz-ö..-nöm. - nyögtem ki az utolsó szótagot. 
- Haza tetszik találni, vagy hívjak egy taxit?
- Egy taxi jól jönne. Köszönjük. De sietünk haza. Jó hajnalt. - mondta Vani.
- Jobbat.. - súgtam. 



3.nap, csütörtök.


Másnaposnak lenni nem jó.. Nagyon nem.. Még mindig sajog a fejem. És mit tanultunk ebből az egészből? Hogy az alkohol nem megoldás, vagy nem mindig. Ahhoz képest hogy másnapos vagyok, mondhatni jól érzem magam. Miután felkeltem elszaladtam a boltba bevásárolni. Csináltam amerikai palacsintát kiengesztelésképp Vaninak ( ez a kedvence ). Eltudom képzelni milyen rossz volt neki vigyázni rám. Nem akarom tudni miket csináltam, még azokon kívül amelyekre emlékszem. Mosolyogva fogadtam a lakótársamat a konyhába. Látszódott rajta, hogy tegnap ő sem volt józan, de mégis jó kedve volt. Kijelenthetem, hogy Vanessa bezabált. Csináltam vagy 40 palacsintát amiből maradt kemény 10 darab. Délután találkoztunk az egyik barátunkkal. Furcsa módon folyamatosan ölelgettem.. Szeretet hiányom van nagyon. Pótolni akarom azt az érzést, amit érzek amikor Harryvel vagyok. Csak annyi baj van, hogy senki nem tudja létrehozni bennem azt, a szerelmemen kívül. Valamikor rájöttem hogy ezt talán nem kéne.. Mert ha Harry megtudja féltékeny lesz. Estefele horror filmet néztünk Lucyval. Megnéztük a Tükröket. Lulu félt hazamenni, ezért itt aludt nálunk. Csak hát az volt a gáz, hogy nagyon parázott a film után, és az vendégszobába pont az ággyal szemben van a tükör. Hajnalok hajnalán bejött hozzám, hogy nem aludhat-e nálam. Persze hogy igent mondtam. Olyan kis aranyos volt. Az ágyam úgyis nagy, francia ágy, simán elfértünk. 



4.nap, péntek


Arra keltem fel, hogy valaki kopogott.. Lementem az ajtóhoz és gondolkozás nélkül kinyitottam. Nagy hiba volt..

Díj

SZABÁLYOK:

1. Értesítsd a bloggert,aki adja, hogy megkaptad.

2. Tedd ki a blogodra!

3. Írj le 6 dolgot magadról!

4. Írd ki, hogy kitől kaptad!

5. Add tovább 4 - azaz négy - írónak!

6. Írd ki a szabályokat, hogy mindenki tudja!

7. Értesítsd a díjazottakat!

Köszönöm szépen a díjat Virii!:)♥

6 dolog magamról:

-  3 nemzetiségű vagyok, magyar, osztrák és svájci..:)

- szerelmes vagyok a barátomba, Petibe♥!

-  van egy barátnőm akivel nagyon szeretnék találkozni de messze lakik :c

- szokásom nagyon sok smileyt írni, és néha ha rossz kedvem van arról lehet észrevenni hogy túl sok ":DDD"-t teszek, hogy ne vegyék észre._. 

- magamat tanítom gitározni :)

- tudok dorombolni,bújni és nyávogni mint egy macska:D:Dd

Díjazottak: 

- Virimiri:D♥ 

- Nókamóka:3♥

- Orsamorsa!♥

- Krisztiii:))♥ 

 

 

10.Fejezet

Barátok

köszönöm szépen az 5 feliratkozót, és az aranyos komikat. :) Annak a bitches kivételével mindegyik  jól esett! aranyosak vagytok :) lassan növekednek a látogatóim száma is, és ennek naaaaaaaaaaaaaaaaagyon örülök..*-* egyébként akármi kérdésetek van a bloggal kapcsolatban, kérdezhettek itt vagy itt :) csak úgy is rám írhattok ha gondoljátok :)) na de nem húzom tovább az időt.. remélem tetszik és jó olvasást. xx

ui: mostantól szerintem csak ilyen hosszúságú részek lesznek. kedv függő..:)

Amíg zabáltam a pizzámat elgondolkoztam hogy én milyen szerencsés lány vagyok.. Ha visszagondolok még az életemre Harry előtt, hát, elég unalmas volt.. Ha nem mentünk volna a parkba, ha nem esett volna az eső, ha nem mondom hogy menjünk a kávézóba, ha nem szólok be Vanessának, ha nem hagyom ott a pulcsim, akkor nem tartanánk most itt. A srácok feldobták az egész életemet. Négy új bátyám van. Harry iránt olyan megfogalmazhatatlan érzéseim vannak. Igazából fogalmam sincsen hogy hogy tudnám leírni. Az a lényeg hogy  nagyon szeretem és nem akarom elveszíteni. Soha nem gondoltam volna hogy valaki ilyen gyorsan el tud csábítani. Még most sem tudom felfogni hogy együtt vagyunk, és itt vagyunk New Yorkba, gyönyörű hotel szobákba. És most rátérek a barátnőimre. Ebben az időszakaszban megismertem négy idiótát, egy gyönyörű barna göndör hajú lányt és még egy lányt akit ki tudnék nyírni. Név szerintem Liam, Niall, Zayn, Louis, Jessica és Sara. Egyszerűen tökéletes most minden. Csak az a baj, hogy tudom, hogy ez elég gyorsan fog változni, mert nálam az ilyenek soha nem tartanak sok ideig. Tudom hogy szeret a fürtöcském, nem akar elveszíteni, és akármit megtenne értem.. De nekem még is van egy olyan félelmem, hogy nem fog működni a kapcsolatunk hosszútávon, mert én még most nem szeretnék vele lefeküdni. Azzal amit én tudok neki úgy mond 'adni' azzal pedig nem fogom tudni kielégíteni a vágyait. Egyszerűen félek. Meg kéne beszélnem ezt majd vele, mert ha csak így magamba gondolkozok az ilyeneken attól rohadtul nem lesz jobb. Gondolkozásom közepét azt zavarta meg hogy visszaérkezett az öt idiótám. 

*two weaks later*

Hazaérkeztünk New Yorkból három napja és most kicsit pihenünk. Volt sok vicces élmény, és néhány szomorú. Voltunk vidámparkba ahol fürtöcském nyert nekem egy óriási macit, de persze nem tudtunk sokáig ott maradni mert jöttek az idegbeteg fanok és visítoztak meg hasonlók. Volt sok koncert, ahol mi is felléptünk, azaz gitároztunk. Nagyon élveztük az együtt töltött időt és ez segített hogy még jobban megismerjük egymást. Hát, ez elvileg alig lehetséges mert annyira jól ismerem mindegyiket, hogy még jobban nem lehetne. Ebben az időszakban nagyon jóba lettem Liammel. Valahogy ő az a jó kisfiú, aki soha nem iszik, nem csinál hülyeséget. Tud vicces is lenni, de ha olyan a helyzet akkor nagyon komoly. Imádom<3. Most az összes kapcsolatok közt, vele a legyszorosabb, Harryt kivéve. Lassan jobban jóba leszek vele mint Vanessával, bár mondjuk ő régebben is mindig ott volt nekem, és ezt nehéz lenne pótólni. Sokat mesélt Harryről, főleg a csajozós storyairól.. Hát, mit ne mondjak. Nem voltak tartós kapcsolatai. Ahogy mondta a Tayloros történetet, megutáltam azt a lányt! Mi az már hogy összejön egy sráccal, szakítanak és arról ír egy dalt?! Ennyire nincsen inspirálva? Fel tudnak az ilyenek idegesíteni. Meg hogy utánozza..chh.. szánalmas. 

A másik téma amiről nagyon sokat beszéltünk az Danielle. Nem rég szakítottak, és nagyon sok féle hírt terjesztenek. Valaki azt mondja hogy a távolság miatt, mások azt mondják hogy nem szeretik egymást.. Nem kérdeztem erről semmit, mert láttam hogy nagyon nehéz neki erről beszélni. Szóval az hogy Liam nem szereti, az kizárt dolog! Beszélgetés közbe gondolkoztam hogy mivel tudnám feldobni a kedvét, és hát eszembe jutott valami hülye pletyka amin mindig elkezdek nevetni. Eleanorból 2 darab van! Gretchen és Eleanor. Ők azért vannak hogy eltitkolják hogy Louis meleg. Egy másik elv szerint pedig 3 van. A harmadiknak Tina a neve, és ezt azért gondolják mert Eleanor valamelyik barátja úgy köszöntötte fel hogy Tina. Aztán meg állítólag mentegetőzött hogy a hörcsögét hívják úgy. Meg azt is terjesztik hogy van egy nő, aki felügyel rájuk. 

Nem tudom ki találta ki, de ez egy akkora baromság. Csak mert kemény 3 képen rajta van az a nő azért rögtön felügyelő. Hát hogy a viharba ne. Mikor ezt elmondtam Liamnek.. Sírt a röhögéstől. Akkora baromságnak tartotta hogy az hihetetlen. Elég régóta ismerik egymást és biztosan tudja hogy sem Louis nem buzi, se a többi srác. Gondoljatok már bele.. Zayn és Perry, Louis és Eleanor, Liam és Danielle, Harry és Taylor. Ezek akkor csak fake kapcsolatok voltak vagy mi?! Az egyetlen aki kilóg a sorból az Niall. Mint mindenhol.. Ő az egyetlen szőke, ő az egyetlen ír. Ő az egyetlen aki fogszobájzós (volt). El tudom képzelni hogy rosszul érzi magát mikor a Nátorok őt kizárják mindenhonnan. De szerencsére ott vannak neki a barátai. Amibe már egy ideje én is beletartozok, s ennek nagyon örülök. Még mielőtt hazajöttünk volna, megtudtam hogy Lucy Londonban lakik most, ami azt jelenti hogy sokat fogunk találkozni. Elmesélte hogy miért ment el olyan gyorsan, meg hogy mi volt Zaynnel. Ezt ne értsétek félre, nem csókolóztak, meg semmi olyan. Csak beszélgettek meg szórakoztak. Ő úgy érzi mintha legjobb barátok lennének. Elhiszem neki. Mesélt valami Blaiseről is, akire először azt hittem hogy lány, mert nem hallottam még olyan nevet. Csak remélem hogy nem fog csinálni semmi hülyeséget.. Nem úgy mint régebben. Beszélgettünk még, aztán hirtelen feltett nekem egy kérdést.
- Te miért szereted Harryt?
- Ez jó kérdés.. Szerintem ezt nem tudom megmagyarázni, de a kedvedért megpróbálom.. Senkivel nem éreztem még ehhez hasonlót. Az ajkai olyan.. ellenállhatatlanak.. Minden egyes csókja felejthetetlen.. Amikor ujjbegyeivel végig simít az arcomon, libabőrös leszek. Valami van a mozdulataiba, ami miatt úgy érzem hogy nem tudok nélküle élni. Harry egyszerűen különleges számomra. Miért? Mert akármennyire is kiakarom ismerni, nem megy. Van valami rejtélyes benne. Az a bizonyos sötétség ami megjelenik a szemébe. Az alakja pedig angyali.. Szeretem mert nem létezik még egy olyan ember mint ő. Egyedi. - mondtam a végét szinte suttogva.

Ez elmondott szavak után néma csend volt.. Hallottam hogy Liam sóhajt egy nagyot, de a végére már akadozik. Tudtam mi fog következni. Eddig lefelé néztem. Mély levegőt vettem, és lassan tekintetem az előttem álló srácra szegeztem. Annyira megható volt, hogy az én szemeiben is könnyek gyűltek. Közelebb mentem hozzá, hogy magamhoz tudjam ölelni. Még nem láttam egy fiút se, aki ennyire elérzékenyül. A sírás nem szégyen. Ha valaki sír, az nem azt jelenti hogy gyenge, hanem azt, hogy túl sokáig volt erős.
- Egyedül hagyjalak? - súgtam.
- Kérlek.. ne.
Ahogy ezt kimondta szorosabban ölelt magához, ugyanez fordítva is.

- Köszönöm hogy vagy nekem. - nyomott egy apró puszit a homlokomra.

9.Fejezet

Azok a rohadt ajtók

Arra keltem hogy Lucy fészkelődik mellettem, gondolom nem volt kényelmes a helyzet amibe feküdt. Háttal voltam neki, ezért megfordultam, végigsimítottam a combját, s megöleltem. Éreztem ahogy érintésemre libabőrös lesz. Közel hajoltam a füléhez s belesuttogtam hogy : "Jó reggelt". Mosolyogva fordult felém. Végig néztem az arcán, amin kisebb pír jelent meg. Haja a párnán szétterülve lapult. Megpusziltam a homlokát és a mosdó felé indultam. Útközben magamra rántottam egy pólót. Szerintem elég gyorsan elkészültem, mert most egy 40 perc helyett csak 30 volt. Siettem, mivel 1 órakor van egy koncertünk és most éppenséggel dél van. Beszaladtam a szobába, elköszöntem a még mindig az ágyamon fekvő lánytól és szaladtam is a többiekhez.



Lulu szemszöge:



Nagyon örültem hogy Zaynnel tölthettem az estét, mert igazából nagyon unalmas lett volna. Pontosan olyan amilyennek elképzeltem. Aranyos és kedves srác, méghozzá nagyon helyes. De nem lesz belőlünk semmi. Van barátnője. Ha őszinte vagyok, ez nem szomorít el. Eddig is tudtam élni nélküle, most is fogok tudni. Szerelmes nem vagyok belé és nem is leszek. Barátnak tökéletes, szóval igen. Legjobb barátok lehetünk, de annál több biztos nem lesz. Már most is úgy tekintek rá mint a legjobb barátomra és nem úgy mint a pasira aki tetszik. Hülyeség lenne. Szóval ma, ha jól tudom péntek van, ami azt jelenti hogy elmegyek bulizni. Fifi, ( ő Sophie, csak régebben mindig Fifinek szólítottam így hát megmaradt ez a név ) is biztos eljön velem. Harry csak elengedi. Úgyse fog hülyeséget csinálni, vigyázok rá. Éppenséggel azon gondolkozok hogy délutánra milyen programot tervezzek.. El kéne menni vásárolni, de valahogy nincsen hozzá kedvem. Mindegy. Majd kitalálok valamit, de most kell egy jó erős kávé. Kávé nélkül nem indulhat el a napom. Ha jól tudom akkor 3 éve szoktam rá. Egyszerűen imádom, és nem tudok nélküle élni. Ha választanom kéne a telefonom és kávé közt.. kisebb gondolkozás után a kávét választanám. Tudom, nem igazán jó ilyen korán hozzákezdeni de ahw. Anyukám mindig azt mondta hogy ne csináljam, de én mégis csináltam. Szüleim nagyon sokat törődtek, és törődnek velem. Szinte minden nap telefonálok velük. Apukámmal régebben sem találkoztam sokat, és most hogy Londonba mentem, most meg New Yorka vagyok még kevesebbet. Ügyvédnek dolgozik és nagyon jó a szakmájában. Anyukám olyan mint a legjobb barátnőm. Akármit megbeszélhetek vele, mindennél jobban szeretem!♥ Még a kávénál is, az meg már nagy szó. ;D Ő pedig modellkedik. Számomra ő a legszebb nő a világon és az is marad. Gyönyörű szép arca van, a bőre olyan mint a porcelán babáknak. Vannak néhány kisebb ráncai, mivel öregszik az ember, de sokkal érdekesebbé teszi. Csodaszép gesztenye barna haja van és kék szeme. Tőle örököltem a hajamat a szememet meg az orromat. Az anya a gyermek számára Isten! Apa megtanított zongorázni és gitározni. Nagyon szeretem a zenét, ez a másik olyan dolog ami nélkül nem tudnék élni. Nem tudnám átélni a nehéz iskolanapjaimat. Nem tudnám kibírni a depressziós időszakomat. Nem tudnék egyszerűen csak lazulni. Zene nélkül nincsen semmi. Ez a mindenem. A harmadik dolog az életembe, ami számomra nagyon fontos az a bátyám, meg a barátaim. Nincsen sok barátom de, akik vannak bennük nagyon megbízok. Mindent tudnak rólam, ez kölcsönös. A kapcsolatom velük nem olyan mint másoknak a barátaikkal. Teljesen különleges. A bátyámmal pedig nagyon jó kapcsolatunk van. Régebben nagyon sokat veszekedtünk, de mikor olyan 12 éves voltam hirtelen megváltozott minden. Nem azt mondom hogy nem szerettem előtte, csak utána sokkal szorosabb lett a kapcsolat. Pont azon gondolkoztam hogy mikor megyek vissza Londonba, amikor kaptam egy smst Zayntől. Kíváncsian olvasgattam a sorokat. Azt írta hogy találkozzunk délután az egyik Gimnáziumnál.. Gondolhatjátok hogy halvány lila gőzöm sincsen hogy hol van, de majd valahogy megtalálom. Valaki biztos eltudja mondani, vagy netán elkísér. Szerintem Fifi tudja hogy hol van, mert ő már többször volt New Yorkba. Azért annyira nem vagyok lusta hogy ne tudjak sétálni, ezért fogtam magamat és ahogy voltam - hozzáteszem egy hosszú pólóba meg egy bugyiba - átmentem Harryékhez. A folyosón nem találkoztam senkivel, kivéve egy barna hajú sráccal, aki nagyon jó képű volt és valahonnan nagyon ismerős az arca. Icike-picikét feltűnően bámultam, s ezt azt szakította meg hogy véletlen neki mentem egy nyitott ajtónak. Csak annyit lehetett hallani hogy : BOOM és Lucyka fekszik. A szemeimet egy pillanatra behunytam, mert sajgott a fejem. Arra pattantak ki, hogy valami rekedtes, kicsit buzis hang kérdezi hogy:
- Hey, jól vagy?
- Úristen. Ő.. kicsit fáj a fejem.
- Gyere felsegítek. - mosolygott sármosan.

Nem ellenkeztem, és elfogadtam a segítséget. Remélem el tudjátok képzelni mennyi volt ciki.

- Biztos jól vagy? Olyan piros az arcod. - mondta aggodalmasan.

- Igen, jól vagyok. Az arcom csak simán ég.. 

- Egyébként a nevem Blaise. - mosolygott, minek hatására gödröcskék

jelentek meg arcán.

- Lucy. - nyújtottam kezet. 

- Itt laksz te is a Hotelbe? Mert akkor biztos hogy még összefutunk. Amúgy ő, miért nincs rajtad nadrág? - nevetett.

- Aha, itt. Okés. Most keltem.. - nevettem. Egyébként New Yorki vagy?

- Igen. Mert?

- Nem tudnál segíteni? Délután találkozom a barátommal a Giminél, csak annyi baj van hogy nem tudom merre van. Eltudnád magyarázni? 

- Ha gondolod elkísérhetlek. - ajánlotta.

- Ohh. Köszi. - mosolyogtam.

- De nekem most mennem kell, majd gyere át a szobámba. 4. emelet 169-es szoba. - kacsintott.

Nem mondtam semmit, csak nevettem. Semmi okom nem volt sietni, ezért lassan  tovább ballagtam, de most úgy, hogy figyeltem a nyitott ajtókra. Mikor beértem Harryék szobájába, nagy meglepetés várt. Fifi fent volt! Ez valami csoda, mert ő általában nem kel fel 2 előtt, vagy ha igen, akkor pedig nem önszántaból. Olyankor durcis. De most olyan jó kedve volt hogy az hihetetlen. Nem akartam zavarni, mert láttam hogy Hazzal beszél, ezért megfordultam és kiakartam menni a szobából. Mikor már az egyik lábam az ajtón kívül volt utánam szólt hogy maradjak. Próbáltam kifogásokat keresni, de nem jött össze. Rábeszélt hogy maradjak ott. Kifagatott hogy mi volt Zaynnel én meg meséltem és meséltem. Olyan csendben hallgatta mint a diák mikor a tanárnő beszél. Hah, hát ezt még én se hiszem el. A mi osztályunk olyan szinten brutális, hogy az egyik tanár majdnem elsírta magát, mert mindenki ordibált. Csak matek órákon szoktunk kussba lenni, de azért mert a tanártól mindenki fél.. Tehát érthető. Azt a furcsa, néma csendet Fifi telefonja szakította meg. Valami Jess hívta, neki pedig nagyon fontos mondanivalója volt. Egy húsz perc után meguntam és mentem vissza a szobámba, pontosabban Zaynnébe mert a telefonom ott maradt. Azután szaladtam Sarahoz átöltözni, meg rendbe tenni magam. Futás közbe észrevettem hogy már 2 óra van. Berontottam a szobába ahol 'barátnőm' izgatottan kérdezte hogy mivan. Miközbe magamra cibáltam valami ruhát és fogatmostam, elhadartam neki hogy mivan. Szerintem a felét nem értette meg de mindegy. A hosszú, egyenes hajamat gyorsan befontam. 

Elköszöntem Saratól és siettem a 4. emeletre. Mikor kinyílt a liftajtó, pont Blaisel találtam magam szembe. Megijedve álltam ott. 

- Na jössz? - mosolygott.

- Ja igen, bocsi. Elbambultam.

- Amúgy melyik Gimihez akarsz menni?

- Várj egy picit. Felhívom Zaynt.

Gyorsan kikerestem a telefonszámát, és vártam hogy kicsengjen. 

- Szia Zayn. Melyik giminél találkozunk?

- Szia cica. A legnagyobbnál. Tudod merre van? 

- Találkoztam egy sráccal aki megmutatja merre van. Szóval fogjuk rá hogy tudom. 

- Akkor okés. Majd ott találkozunk. Imádlak. - hallottam a hangján hogy mosolyog.

- Én is. puszii tsáó. - nevettem.

Mikor Blaise felé fordultam láttam hogy nyitva van a szája. 

- Öhm.. hogy te együtt vagy vele? 

- Nem, de hogy. Csak barátok vagyunk. -  mosolyogtam. A legna..

- Gyobbhoz kell menni. Tudom. Kicsit túl hangos a telefonod. 

- Ja akkor már vágom hogy miért gondolod hogy a barátom. Single vagyok, egy jó ideje. 

- Na menjünk.

Ahogy kiléptünk a Hotelból már hirtelen azt se tudtam hogy hol vagyok. Annyi kocsi, ember, meg minden féle dolog. Örülök hogy nem egyedül vagyok. Miközbe sétálgattunk, megkértem hogy meséljen magáról. Nagyon sok érdekes dolgot tudtam meg róla. 17 éves, Blaise Graham, abban a gimiben tanult ahova most megyünk. Szülei 1 éve elváltak. Kitűnő tanuló, és a suli legjobbjai közé tartozik. Szereti az állatokat, és természet védő. Egy dolog ami számomra a legfontosabb.. DESZKÁZIK!! Régebben mikor még Fifiék Magyarországon voltak egy deszkás négyest alkottunk. Vani, meg Fifi Londonba mentek. Én itthon maradtam. A negyedik lány, Megan. Ők sajnos elköltöztek.. Eleinte tartottuk a kapcsolatot, aztán körülbelül egy év után, nyáron már nem lehetett elérni sehol sem. Nem tudom mi történt vele.. Na mindegy. Mi közbe én meséltem magamról, megérkeztünk. Olyan sokat magyaráztam hogy alig vettem észre. Egy nagy csomó ember mondta már hogy annyit beszélek mint egy könyv. Ilyenkor elgondolkozok hogy egy könyv az mióta beszél? És még én vagyok a hülye. Hah. Úgy nagyjából mindent elmeséltem magamról. Valami ilyen volt. :

- Szóval.. Luzia Young a nevem, a barátaim pedig csak Lucynak neveznek. 16 éves vagyok és Magyarországon születtem.. Ha nem esne le, akkor Orbán Viktor, Lánchíd..stb, ebből már mindenki rájön. Ott jártam iskolába, szokás szerint 8 év általánost aztán pedig középiskolába. Körülbelül egy hete Londonba vagyok, mert jelentkeztem egy diákcserére, ahol nagyon aranyos családba kerültem. Mivel most éppenséggel szünet van megengedték hogy menjek el valamerre utazni egyik barátnőmmel. Beszélgettem Fifivel, és mondta hogy mennek New Yorkba. Egy kis gondolkozás után úgy döntöttem hogy jövök én is ide, mert szép város és hát más ötletem nem is volt. Ja és Fifi, ő Sophie Ward. Régebben legjobb barátnőm volt, most meg már csak nagyon jó barátok vagyunk. Szóval túl sokáig voltunk távol egymástól ezért nem nevezhetjük egymást legjobb barátnőnek. A szüleim együtt vannak még, és remélem sokáig is lesznek. Nagyon hiányoznak. Biztos felmerült benned az a kérdés hogy, " És a barátaid nem hiányoznak?! "  Az igazság az, hogy volt ott néhány nagyon jó barátnőm.. De ha őszinte vagyok, akkor nem! Talán ha van 2 vagy 3 ember akit tudnék mondani kapásból, több nincsen. Akik még anno legjobb barátnőnek nevezték magukat csak kihasználtak. Csak arra voltam jó hogy egyenek nálunk, meg hogy itt aludjanak. Semmi másra. Ők mindig elpanaszolhatták a problémáikat, de én soha. Az enyémre soha senki nem volt kíváncsi. Mind addig míg meg nem ismertem Vanit, és Fifit. Velük egy hullámhosszon voltunk. A közös hobbink pedig a deszkázás. Nagyjából ennyi. Ha szeretnél tudni még valamit kérdezz.

A regényem befejezésekor sóhajtottam egy nagyot, mert elfáradtam. Körülnéztem és a tekintetemmel kerestem Zaynt, de sehol sem találtam. Hirtelen megpillantottam egy rózsaszínes hajú lány.t

Na és szerintetek ki volt az a lány? Talált. Perry Edwards, Zayn barátnője. Nincsen vele semmi bajom, sőt aranyos lánynak tartom. Már amennyire "ismerem". Csak nekem ez most valahogy furcsa volt hogy elhívott aztán a barátnőjét látom. Nem értem mit akar most ezzel.. Blaise észrevette hogy nagyon zavarba vagyok, ezért közelebb húzott magához, és megdörzsölte karomat tenyerével..
- Nyugi. Amúgy kire vársz még egyszer?
- Zaynre.
- Ő.. Malik?
- Hjaj.. Igen a One Direction tagjára várok. Itt kéne hogy legyen valahol.
- Te is egy ilyen őrült rajongó vagy aki minden áron látni akarja? Ezt valahogy az életrajzodból kihagytad. Sőt ebből az egészből.
- Bocs már, hogy Zayn a barátom. Figyelj csak. - elővettem a telefonomat és az orra elé tartottam az smst.- Ennyit erről hogy őrült rajongó.
- Ja.. Így már más. Bocsi.
- Először kérdezz, aztán ha nem megfelelő választ kaptál flegmáskodhatsz. - mosolyogtam.
- Na keressük meg a barátodat.
- Mindjárt felhívom. Ha gondolod most már mehetsz. Nagyon köszönöm a segítséged.
- Akkor már mentem is. Majd találkozunk. - köszönésképp megölelt.

Ott ácsorogtam egy számomra ismeretlen téren, és kerestem a telefonomat a táskámba. Amilyen tehetséges vagyok, mikor kivettem a táskámból elejtettem. Szupii. Felhívtam a hercegemet. Azt mondta hogy mindjárt megkeres, csak maradjak ott ahol vagyok. De most úgy őszintén, hova mennék? Még annyit se tudok hogy pontosan hol vagyok. Persze akkor fogom magam és elsétálok valamerre. Ott álltam egy helybe, egyedül valahol a semmi közepén. Hirtelen megéreztem két meleg kezet a derekamon, ami később előrébb csúszott. Karjai közt megfordultam és nyomtam egy puszit az arcára.



****



Fifi szemszöge:




Kicsit meglepődtem hogy Lucy csak simán fogta magát és elment. Még el se köszönt..
Harry később szaladt próbára, mert az okostojásnak fél 1 kor jutott eszébe hogy 1 kor próba. Ilyen ez a göndörke. Semmi kedvem nem volt felöltözni, magyarán semmit nem akartam csinálni. Megkerestem a telefonomat és rendeltem egy pizzát. Egyszerűen imádom. Nem kellett sokat várni és egy fiatal srác hozta is a várva várt kajámat!

Pizzzaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa*------------------------------*

Elnézést.!

Nagyon sajnálom hogy még nem hoztam új részt.. Csak mostanság elég elfoglalt vagyok és sokat kell tanulnom, de igyekszem megírni minél hamarabb. Szóval kérlek ne haragudjatok..\:  Amúgy meg imádlak titeket♥(: xx

8.Fejezet

Welcome in New York!

YOU ARE AWESOME! köszönöm az 1000+ látogatót♥(: xx


Elég sokáig tartott a repülés, legalábbis én annak találtam mert Sophie vállára dőlve aludtam. Annyira kifárasztott ez a dolog. Csak attól félek hogy mi lesz ha visszamegyünk Londonba. Nem várhatom el hogy 24 órán keresztül figyeljék a csajokat. Kell valami más megoldás, mert ha én veszélyben vagyok az nem annyira vészes, de ha Vanessa.. Akkor már nem lehet viccelni. Majd kitalálunk valamit. Ez így nem állapot. Alvásomból az ébresztett fel hogy Sophie felállt, mert csörgött a telefonja, én pedig szépen eldőltem. Kellemetlenül bevertem a fejem, mivel azok a repülő ülések elég kemények. 
- Köszi. - mondtam morcosan.
- Bocsi Niall. - mosolygott.
- Rád úgy se tudok haragudni.
- Ohh. Szeretlek. - nevetett.
- Én is.

Persze ezt nem szabad félreérteni, csak barátilag szeretjük egymást. Nagyon fontos számomra és ő a legjobb barátnőm. Remélem ha egyszer vége lesz Vanessával ( ami nem most lesz, és nem is szeretnék véget tenni neki ) akkor ugyanúgy barátok maradunk. Ja egyébként New Yorkba utazunk. Nem voltam sokszor ott, de nagyon szeretem azt a várost. Londonhoz sokkal jobban vonzódok, mert ott ismertem meg Vanessát, meg Sophiet. Azon belül a Strarbucksba. Mekkora szerencsénk volt. Mindenre emlékszem, minden egyes percre. Erre gondolva elmosolyodtam. Még mindig abban a fekvő helyzetbe voltam.
- Min mosolyogsz írmanó? - kérdezte Sophie.
- Ja hát, csak bele gondoltam milyen jó pont volt az az életemben hogy megismertelek titeket. - mosolyogtam.
- Hmm.. életünk legjobb napja.
- Lassan fel kéne kelned. - szólalt meg egy mély, rekedt hang.
- Jól van na. - erre kinyitottam a szemem.

Sophie ott ült Harry ölébe, Vani pedig Liamnél ült amit kicsit furcsáltam, de hát barátok ők is. Feltápászkodtam kényelmetlen helyzetemből és beletúrtam a hajamba, hogy valahogy álljon már. A többiek arról beszéltek hogy mit csináljunk. Louis pont az időjárást nézte, ami azt mutatta hogy lesz 30 fok! Tehát, le kell hűteni magunkat. Eldöntöttük hogy megyünk a tengerpartra.
- Hey, So. Kivel telefonáltál?
- Hát, Jessivel, meg Lucyval.
- Lucy? Ő ki?
- Magyarországról egyik barátnőm. Pont jó kor hívott, mert ő is New Yorkba utazik, szóval találkozhatunk. Ja és az egyik barátnőjét is hozza, Sarat. Majd bemutatom őket, jönnek ők is fürdeni ha nem gond. - hadarta el.
- Alig értettem meg, de jól van okés. Nyugodtan. - mondta Liam. - Nem tudnák lassabban beszélni kérlek?
- Azt hittem nekem lesznek bajaim, hogy nem értem meg hogy ti mit mondtok mert Britt angol, ami alapból kicsit másabb, aztán meg még angolok. És ti kértek meg hogy lassabban beszéljek? - nevetett. - Amúgy bocsánat, csak szokásom gyorsan beszélni. Próbálok nem hadarni.
- Köszönjük a megtisztelést Miss Ward. - mondta Zayn.
- Nincs mit. - mosolygott.

****



Harry szemszöge:




Annyira megijesztettek ezzel a történettel Niallék. Ha egy hajszálát meggörbítik Sophienak esküszöm megölöm azt aki volt. Ne merjék bántani, mert végük. Mikor landolt a repülő kiszálltunk, és kerestük a csomagjainkat. Egy 10 perces keresgélés után megvolt mindenkinek mindenje, kivéve nekem a papírrepülő nyakláncom. Nagyon fontos számomra, mindig rajtam van. Egyszerűen hozzám tartozik.
- Hé, nem látta valaki a nyakláncomat?
- A repülőd? - kérdezte Lou.
- Igen, nincs meg.
- Ezt keresed szerelmem? - mosolygott Sophie, a keresett dologgal a kezén lógva.
- Mond mégegyszer!
- Mit? Azt hogy szerelmem?
- Olyan jó hallani. Egyébként hol találtad? - csodálkoztam.
- Mikor az öledbe ültem kiesett a nyakadból. Aztán meg mikor kiszálltunk leesett a földre. - magyarázta.
- Köszönöm. - csókoltam meg.
- Na és ki mondta hogy oda is adom? - nevetett.
- Légyszíves. - biggyesztettem le az ajkamat és néztem kiskutya szemekkel.
Kék tekintetét enyémbe fúrta, arra késztetve hogy elmosolyodjak. Nem tudok nem mosolyogni mikor ez a lány néz. Olyan gyönyörű.
- Mit kapok érte? - alkudozott.
- Egy csókot?
- Nem elég.
- Végtelen csókot?
- Na így már áll az alku. - kacsintott.
 Mi közbe mi még néztük egymást a többiek elindultak a limuzin felé amit rendeltek. Már hozzá vagyok szokva ehhez az élethez, mégis néha kicsit furcsa ez a luxus. Betettük a sok bőröndöt és táskát majd a hotel felé kocsikáztunk. Volt pia a kocsiba, de senkinek nem volt igazán kedve inni. Kíváncsi vagyok arra a két lányra. Biztos jó fejek lehetnek ha jóba van Sophie velük. Azon törtem az agyam hogy mi van ha az a srác aki a discoba bántotta, azt is az a Selena küldte?!


***


Felmentünk a szobákba ahol a lányok sikítoztak. Emiatt a látvány miatt:

A mi szobánk:

Niallék szobája:

- Ez gyönyörű. - áradoztak.

Letettünk a cuccosunkat, és átöltöztünk. A lányok felvettek valami bikinit, amit nem akartak megmutatni. Mi csak simán egy fürdőnadrágot felhúztunk meg egy pólót. Ők még elmentek a reptérre, a másik lányokért. Állítólag ők is ebben a hotelben szálltak meg. Attól félek hogy a végén velük többet foglalkozik mint velem.. De hát őt nem látja annyit mint engem, megérteném. Mégis rosszul esne. Ameddig nem volt itt szerelmem, és a srácok se zaklattak lefeküdtem az ágyra és nyomkodtam a telefonomat. A háttérképemen megakadt a szemem, s azt bámultam egy jó ideig. Később felmentem twitterre, ahol megláttam egy képet, arról az estéről mikor volt az a bizonyos verekedés. Olyan szívesen agyon vertem volna. Ki nem állhatom az olyan embereket mint őt. Azokat meg még kevésbé akik hülyeséget terjesztenek a neten. Például most is itt van ez a kép ahol állítólag smárolok az egyik fannal.. Szánalmasnak tartom az ilyeneket. Mitől jobb az nekik hogy bekavarnak a kapcsolatomba? Úgyse fogok vele összejönni ha megtudom hogy ő volt az. Szeretem a fanokat, de van néhány ami túlzásba viszi. Arra lettem figyelmes hogy kopogtattak az ajtón. Tudtam hogy be volt zárva, ezért felálltam és kinyitottam. A barátnőm rögtön a karjaimba ugrott és megcsókolt. Nem értettem hogy mi történt. Lábait derekam köré fonta, én meg a hátát átölelve tartottam karjaimban. Letettem az ágyra és úgy simogattam oldalát. Akciómat be kellett fejeznem mikor észrevettem hogy jött néhány vendégünk. Felkaptam a fejem és felsegítettem az ágyon szétterült szőkeségnek.

- Sziasztok. Én Harry vagyok. - mutatkoztam be. - Sophie barátja. - mosolyogtam.

- Szia, én meg Sara. - nyújtott kezet. - Ez meg Lucy. - ugyanúgy cselekedett mint barátnője.

- Jöttök ti is a tenger partra? 

- Hát ha nem baj. - mosolyogtak. 

- De hogy. Gyertek siessünk. - hadartam. - Szerelmem én addig átmegyek a srácokhoz és szólok nekik hogy pakoljanak. - megcsókoltam és már szaladtam is. Láttam hogy a csajok tekintete hogy ragadt rajtunk, mikor ajkaink találkoztak. Szerintem utána biztos én voltam a téma, de hát ez van. 

****

Sophie szemszöge:

- Úristen! Te jó ég! Ti együtt vagytok?! Szent szűz Mária!!! Gratulálok. - ölelt meg rég nem látott barátnőm.
- Milyen vallásosak lettünk hirtelen. - nevettem. - Köszönöm.
- Sokáig. - mosolygott egy nem igazán ismert lány.
- Köszönöm szépen. Rajtatok van a bikinitek?
- Rajtunk.
- Akkor indulhatunk? Gyors összepakolom a törölközőket, meg a nap tejet aztán meg mehetünk.
- Okés.

Nem tudtam hogy hol van a szobájuk de nem is érdekelt igazából. Nagyon aranyosan néz ki ez a Sara, de valahohy van benne valami ami nem tetszik. Mindig olyan sunyin néz. Mikor beletettem a cuccomat a táskámba kiesett valami oldalról. Kíváncsian nyitogattam ki a kicsire hajtott lapot. Elolvastam, és összecsuklottam. Szerencsére az ágyra estem, mert nem akartam földet nyalni. A levél az exemtől volt, aki megcsalt, átvert. Még hozzá rászoktatott a cigire, amiről mára már nagyjából leszoktam, csak ha ideges vagyok jól jön egy szál. Rossz hatással volt rám, elég rosszal. Miatta rontottam suliba, voltam bunkó a szüleimmel, nem foglalkoztam a barátaimmal. Csak Vanessa értett meg. Bekönnyeztem, mert ezt a papírt akkor kaptam amikor mi elmentünk strandra. Megint feljött minden rossz emlék. Pont mikor behunytam a szememet és kicsordult egy könnycsepp a szememből, bejött Harry. Csodálkozva nézett rám.
- Mi a baj? - kérdezte rekedtes hangján.
- Á semmi. - nem akartam hogy Hatty tudjon az exemről.
- Mondjad már! - emelte fel hangját.
- Mondom hogy nincsen semmi. Csak ele ment valami a szemembe.
- Aha, és mi?
- Egy emlék. - suttogtam.
- Mesélj, hagy segítsek. - nézett aggodóan. Oda nyomtam a cetlit a kezédbe, mert úgy is kiszedte volna belőlem.
- Ez mi?
- Olvasd el.
- Szeretlek szerelmem. 2012.07.08. ? Ki írta? Az exed?

Nem akartam hogy kérdezősködjön tovább ezért az egészet elmeséltem neki. Azt kihagytam hogy kipróbáltam a füvet.. Nagy szemekkel halgatta végig a történetemet. Mikor elhalgattam nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de nem jött ki rajta hang. Körém fonta karjait és közel húzott magához. Sóhajtottam egy nagyot mikor megéreztem csodálatos illatát. Alulról ráméztem és lassan közeledve megcsókoltam.
- Szerelmem, én mindig itt vagyok neked, és nem foglak átverni. Esküszöm.
- Köszönöm hogy vagy nekem. - motyogtam nyakába.
Nem válaszolt, válaszképp erősebben megszorított. Talán egy 5 perces ölelkezés után átmentünk a fiúkhoz, utána pedig felhívtam Lucyt hogy merre vannak. Megbeszéltük hogy lent az előtérbe találkozunk 10 perc múlva.


****

A tengerparton megérkezve hála az égnek nem voltak sokan. Ledobtuk magunkról a ruhát, leterítettük a törölközőket és lefeküdtünk. Megkértem Harryt hogy kenje be a hátamat. Rámült és elkezdte masszírozni a hátamat nagy kezeivel. Szerintem többször megkérem hogy kenjen be, mert istenien csinálja. Arra lettem figyelmes hogy Lucy meg Zayn beszélgetnek. Már régebben is nagyon jól tudott flörtölni barátnőm, ebben profi. Látom hogy a badboyunknak nagyon bejön. Csak annyi baj van hogy együtt van Perryvel, de asszem hogy úgyis összevesztek. Majd ők eldöntik. Sara egyedül üldögélt, ezért mikor Fürtöcském végzett mondtam neki hogy menjen már oda hozzá beszélgetni. Vagy hívja ide. Hát ő az elsőt választotta. Nem voltam féltékeny, mert tudom hogy ő csak engem szeret és nem kell neki más. Brutálisan melegem volt ezért Vanessával bementünk a vízbe. Kellemesen hideg volt és lehűtötte forró testünket. Támadt egy olyan ötletünk, hogy mivel régen szörföztünk, kölcsönözzünk ki 2 deszkát. Szóltunk Liamnak aki jött velünk, mert magyon unatkozott.



****



Nagyon jól telt a napunk, és egy nagy csomó képet csináltunk. Nekem ez a kettő a kedvencem:

Estefele visszamentünk a hotelbe. Annyira éhes volt mindenki, főleg Niall, hogy felzabálta a fél büfét egyedül! Senkinek nem volt kedve ott lent ülni az asztaloknál, ezért felmentünk a szobákba. Harry azt mondta hogy fáradt, szóval megy pihenni, engem meg áthívott Lucy a szobájukba. Nagyon sokat beszélgettünk, főleg a srácokról. Azon belül pedig Harryről meg Zaynről. A beszélgetésünk közepén betoppan a göndörhajú barátom.
- Te drogoztál? - mondta hangosan.
- Én.. én.. Harry. Elmagya..
- Azt kérdeztem hogy drogoztál? - ordibált.
- Igen, de halkabban már! Nem csak te vagy itt.! Egyetlen egyszer próbáltam ki.
- Miért nem mondtad el? - ordítozott tovább.
- Mert nem akartam hogy elhagyjál, vagy úgy kezelj mint egy más embert. Nem akartam hogy a múltam miatt rontsam el a kapcsolatom. Egyszerűen nem akartalak elveszíteni. - mondtam a végét már suttogva, könnyes szemekkel.
- Ha hamarabb mondtad volna el, nem lenne most veszekedés. - mondta már normál hangerővel, lehajtott fejjel.
- De te ezt honnan tudod?
- Elmondta Sara.
- Sara ezt honnan tudja? - néztem Lucyra.
- Ezt valamikor mondtam neki.. - szólt szégyellősen.
- Fuck yeah! Köszi Lulu.

Fogtam magam és kiszaladtam a szobából, mert nagyon szégyeltem magam. Fájt a az ott lévő kínos csend. A folyosón végigfutottam, beszálltam a liftbe és felmentem 2 emeleten lévő szobánkba. Kinyitottam az ajtót, és felkapcsoltam a lámpát. Egy gyönyörű látvány fogadott. Sara csak alsóneműbe fekszik az ágyunkba. Minden volt bennem! Düh, csalódottság, szomorúság. Nem akartam szidni a lányt, ezért kiszaladtam a még mindig nyitott ajtón. Harrybe ütköztem, akire haragosan ránéztem és pofán vertem. Csodálkozva nézett, de majd rájön hogy miért kapta. Egy 10 másodperc se volt és hallottam hogy kiabálja utánam a nevemet. Sprinteltem ahogy életembe még soha! Nem volt kedvem várni a liftre ezért a lépcsőkön futottam le, kettessével. Ő futott utánam, de szerencsémre volt egy kis előnyöm. Kiértem az utcára, és szedtem a lábamat ahogy csak tudtam. Mentem amerre láttam. Pechemre esett az eső, ezért majdnem elhasaltam. Elfáradtam ezért leültem valamelyik utca sarkára. Fogalmam sem volt hogy merre vagyok, csak az volt a lényeg hogy nem találkozok senkivel. Hallottam valakinek a lépteit. Éreztem hogy még mindig ő az. Nem kellett mondanom semmit, tudta hogy mit gondolok.
- Ma megesküdtem.. Amire egyszer megesküdök betartom. Nem tudtam róla hogy ott van. Semmit nem tudtam. Sajnálom. - mondta felém tornyosulva.
Szomorúan néztem fel teljesen elázott magas alakjára. Felálltam a hideg földről és megcsókoltam. Mindig is akartam esőben csókolózni.

Mikor kifutottam láttam az arcán hogy nem tudta miről van szó. Hiszek neki. Lehet hogy naiv vagyok, de szeretem. Nem tudtam mást tenni. Kézen foga csurom vizesen mentünk vissza a hotelbe, ahol mindenki izgatottam várt. Szerintem tudták hogy mi volt, mivel néhányan elég idegesen néztek Harryre, rám meg szomorúan. Főleg Louis meg Liam volt az, aki csúnyán vetette szemét barátomra.
- Srácok, látom hogy ti is félreértettétek.
- Ember, ezen mit lehet félreérteni?! - szólt Liam.
- Talán azt, hogy nem is tudtam róla hogy Sara odafeküdt az ágyamba. Tudom egyértelműen nézett ki, de nem volt az. El sem tudjátok képzelni hogy mennyire szeretem Sophiet, és soha nem szeretnék neki fájdalmat okozni. Most se akartam de ez a másik lány elérte hogy miattam sírjon, pedig elvileg semmi oka nincsen. Értsétek meg! Szeretem és nem fogom megbántani. Nem fogok neki csalódást okozni, mert már elég sok mindenen ment keresztül. Nekünk más a kapcsolatunk mint a többi embernek.. Én sokkal jobban vonzódom Sophiehoz mint akármelyik más lányhoz. Még életembe nem voltam ennyire szerelmes mint belé. Szóval nagyon nagyon sajnálom hogyha csalódtatok bennem, de nem tudtam róla. Mindig próbálom megvédeni a szerelmemet, mert számomra ő az egyik legfontosabb személy a világon, meg persze ti is. - magyarázta lehajtott fejjel.
Felém nézett és megcsókolt.
- Ja hát, így már teljesen máshogy hangzik az egész. De akkor is, ha megbántod, még ha nem is akarod velem lesz bajod. - nevetett Liam.
- Számunkra ő olyan mint a hugicánk. - mondta Zayn, a többiek meg egyetértve biccentettek.
- Bízhattok bennem nem fogok csalódást okozni. - mosolygott.

Egy kis beszélgetés után mindenki átment a szobájába, és ezt úgy értem hogy Lucy Zaynnél volt. Én el akartam menni tusolni, csak nem találtam a ruháimat. Egy szál törölközőbe keresgéltem a táskámba a cuccaimat, mikor megéreztem két nagy, meleg kezet a hasamon. Lassan felálltam és hozzásimultam félmeztelen testéhez. Csak egy boxer volt rajta, amin keresztül fenekem súrolta ágyékát. Ha úgy nézzük akkor egy törölköző és egy fekete anyag van közöttünk. Ajkaival kényeztette nyakamat, én meg hátulról beletúrtam a hajába. Erőteljesen meghúztam, ami egy férfias nyögést váltott ki belőle. Kezeivel leakart rólam húzni a törölközőt, de én ezt elleneztem. Tényleg szeretem Harryt de nem állok még rá készen..
- Sajnálom..
- Semmi baj kicsim, várok rád. - suttogta.
Egy csókot leheltem ajkaira és mosolyogva távoztam a fűrdőszobába.



****



Zayn szemszöge:




Mi is az a szerelem.?! A szerelemnek nincsen definíciója. Egyszerűen érezni kell. Mikor megérint kiráz a hideg, de a melegség is végigfut a testeden. Mikor megpuszil forró ajkainak helye égeti bőrödet, de mégis kellemes. Mikor megcsókol olyan mintha ez lenne első csókotok. De én ezt nem érzem.. Nem érzek Perry iránt semmit.. Szeretem, de nem szerelemből. Tudom hogy milyen rossz érzés. Sajnálom, de ezt el kell neki mondanom. Ki tudja, ha ezt tovább húzzuk még rosszabb vége lesz. Most elfogom cseszni a barátságunkat eléggé, azaz az egész kapcsolatunkat. Igazából nem akarom, csak másképp nem tudjuk megoldani. Szakítanunk kell. Pont most kéne ezt kivernem a fejemből - de nagyon gyorsan - mert itt van mellettem egy lány aki aranyos és nagyon jó humora van.
- Felelsz vagy merszezünk? - ajánlotta.
- Igen! Imádom ezt a játékot. - mosolyogtam.
- Vetkőzős? - kacsintott nyelvét kinyújtva.
- Hm.. Felőlem. - nevettem.
- Felelsz vagy mersz?
- Merek.
- Akkor..  nyald végig a szádat, utána meg harapj rá az alsó ajkadra. - mondta.

Megtettem amit kért, s egy jó ideig játszottunk még. Nem volt semmi olyan amire ti gondoltak, csak hülyéskedtünk. A legdurvább az volt hogy adott egy puszit. Szóval egyáltalán nem durva. A vége felé már az ágyon feküdtünk, mert ülve kényelmetlen volt. Rajtam már csak egy boxert volt, ő pedig csak a nadrágját vette le, de azt szándékosan, a játékon kívül.

 Megkért hogy meséljek neki egy mesét.

- Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy csodaország. A csodaország királyának volt egy gyönyörű szép lánya, akinek a neve Luzia volt, de Lucynak becézték akik közelebbről ismerték. A király feleségül akarta adni a lányát, mert már 16 éves volt. Nagyon sok szőke herceg fehér lovon ment el hozzájuk, de egyik sem kapta meg a fiatal leány szívét. A csodaország észak-nyugati részén lakott egy fiú, akiből mindenki kinézte hogy herceg, de nem volt az. Egy sima utcai kölyök aki egy kertben dolgozott, de nevét soha nem tudjuk meg. Szabad idejét énekléssel töltötte. A barna hajú ifjú szívét senki másnak nem adta volna, csak a csodaszép Luziának. Fülétől talpáig szerelmes volt, ám de mivel nem volt herceg nem vehette feleségül. Egyik nap elhatározta hogy elmegy a királyhoz a kastélyba, és beszél a királlyal. Így is tett. Nagyon messze lakott a fővárostól, de neki megérte, még ha nem is veheti feleségül, csak had lássa. Mikor beért, és elmondta mondanivalóját, a király felajánlotta hogy ha kiáll 3 próbát feleségül veheti a lányát. A névtelen beleegyezett, mert minden áron együtt akart lenni vele. Az első az volt, hogy.....

Befejeztem a mesélést mert Lucy hercegnő elaludt mellettem. Betakartam, és a takaró alatt a kezemmel átöleltem derekát, így közel tudtam húzni magamhoz. Nem volt semmi perverz gondolatom, csak élveztem a társaságát.

7.Fejezet

Selena!

~ Sajnálom hogy későn hoztam...:c Ha valami zavaros nyugodtan kérdezzetek..:D Jó olvasást. xx

Nem igazán tudtam aludni, mert az egész nap eseményei a fejemben voltak. Állandóan azon gondolkoztam hogy meddig fog megmaradni a seb, mert tudom hogy Hazzanak fáj. Fáj neki látni hogy nem tudott megvédeni mindentől. Én meg nem szeretném ha neki megmaradna, de elég mélyen belevágta a pasas. Az tipikus olyan ember aki jobban mutatott volna az apja lábán. Miattam okoztak neki fájdalmat és ez engem nagyon zavar. Ő örül neki szerintem, mert van egy emléke hogy megvédhetett. Más oldalról nézve pedig neki se tetszik mert ott van megint az hogy engem bántottak. De mit töröm én ezen az agyamat, majd megoldjuk. A szerelmem észrevette hogy nem tudok aludni, mivel forgolódtam, ezért szorosan magához ölelt. Fejét hátulról nyakamba fúrta. Testének hőmérséklete, levegővétele, elaltatott. 

Nem tudjátok elképzelni milyen jó érzés úgy elaludni. Hallottam egy személyt lépkedni a szobába, aztán ráült az ágyamra. Reggel volt. Rám nehezedett valami.
- Jó reggelt kicsim. - hallottam a hangján hogy mosolygott.
- Neked is. - mondtam szemhéjam belsejét nézve.
- Nem is nézel rám? - lassan kinyitottam a szemem, és mosolyogtam.
Csodálatosan szép látvány fogadott. Egyrészt Harry szemei olyan gyönyörűek voltak, hogy ehhez hasonlíthatót még nem láttam. Kócos haja csak tökéletesebbé tette. Mikor múltkor együtt aludtunk nem ilyen volt.. Másrészt pedig csinált nekem reggelit és az ágyamba hozta.
- Jaj, ezt mivel érdemeltem meg?
- Azzal hogy az enyém vagy. - mosolygott.

Örültem ennek a kisebb gesztusnak, mert nagyon jól esett. Végre boldog vagyok. Mi közben ettem, ő lement a postáért. Pont a kakaómat szürcsőltem mikor beért a szobámba.
- Kaptál egy levelet.
- Ide vele. - nevettem.
Soha nem tudtam normálisan kibontani a leveleket úgy mint szüleim, vagy ahogy a filmekbe szokták. Én csak felül megfogom és amennyire csak lehet próbálom egyenesen letépni. Most is így tettem. Kivettem a borítékból a levelet és pont el akartam olvasni mikor ásítottam egy nagyot. Harry abban a pillanatban kivette a kezemből és elkezdte hangosan olvasni. Én közben kényelmesen a takaró alá bújva hallgattam. Nincsennek titkaim előle, szóval akármi is van beleírva megtudná. Véleményem szerint a levelekben lévő szöveg 80%-a csak felesleges hablatyolás.
- Tisztelt Sophie Elisabeth Ward.. Elisabeth? - nevetett. - bla bla blaa igen biztos lényegtelen, hallottunk a koncerten való részvételét és fel szeretnénk kérni hogy dolgozzon velünk. Úristen! Ezt hallottad?
- Igen az a második nevem. Hallottam és ez nagyon jó. Lesz munkahelyem! Yeah.
- Gratulálok cica. - mosolygott és megölelt.
- Köszi. Amúgy nektek mikor lesz turnétok?
- Hát, majd most nem soká. - ennek hallatára elszomorodtam és a takarómat bámulva ültem.
- Nem kell aggódni, minden nap telefonálunk, jó?
- Okés, de már ha belegondolok is hiányzol.
- Te is..

Kimentem a szobából megmosakodni és közbe eszembe jutott hogy nem voltam fent twitteren egy jó ideje.. Fogmosás közbe kapcsoltam zenét, s pont az egyik kedvenc számomra esett a telefonom választása. Igen, a telefonomé mert véletlenszerűen kapcsolta be ezt. Vonultam vissza a szobába mikor hallottam hogy Harry énekli azt a dalt amit hallgatok. Hát igen, Coldplay, az egyik kedvence. Leültem mellé.
- Ide adod a laptopom? Fel akarok nézni twitterre. - oda adta és bejelentkeztem.
- Nem csinálunk twitcamot? Tuti örülnének neki.
- Felőlem. - mosolyogtam.
Harry bejelentkezett a twitterébe én közben megigazítottam a hajamat.
- Kincsem, biztos vagy benne hogy ebbe a pólóba akarsz lenni?
- Igen, mert? - kérdeztem homlokomat ráncolva.
- Mert az az enyém és még azt gondolják hogy mi ketten.. Mondjuk tudod hogy én akármikor benne lennék. - mondta pimaszul mosolyogva.
- Köhömköhömhatvanköhömkilenc. - "köhögtem."
- Abba is. - kacsintott.
- Twitcamot akarsz csinálni vagy a szexuális életünkről beszélni?
- Inkább a sexuális életünkbe akarok lépni egy szintet. - mosolygott.
- Ezekszerint twitcam. - nevettem.

Kiírta és 10 perccel később kezdődött is.
- Sziasztok. - köszöntünk szinte egyszerre.
- Gondolom tudjátok hogy ő ki, - ölelt át - aki nem annak most még egyszer elmondom hogy ő az én barátnőm. Sophie. - puszilt meg, mire én elég rendesen elpirultam ezért a pólómmal takargattam az arcom.
Jött sok kérdés, meg kijelentés, de az egyik az nagyon felháborított. Engem is meg Harryt is. Idézem : " Harry ez a lány is biztos olyan kis kurva mint Taylor akit csak baszásra használsz, ha meg nem engedi akkor dobod. Gratulálok nektek. Remélem szétkúrja a picsádat. Hazza te meg egy arogáns beképzelt fasz vagy.! xx"
- Kedves xy. Le lehetne állni mert rohadtul nem ismered se Harryt, se engem. Egyáltalán nem arogáns és nem is beképzelt. Csak mert szeretnél olyan életet mint ő nem kell rögtön próbálni oltogatni mert ez most kurvára nem jött össze. Inkább nézzél magadba és ott keresd a hibákat, mert ez a srác mellettem hibátlan, legalábbis számomra tökéletes. Nagyon szeretem és nem akarom elveszíteni. Fogd fel, ez besült. Elég unalmas életed lehet ha a miénkkel foglalkozol. Ha ennyire irritálunk akkor takarodjál twitterről. Senki nem kérdezte a véleményedet. Elemezzük az első mondatot. Nem vagyok kurva, nem állok kint a négyesen és nem is dugok pénzért. Ha ennyire érdekel akkor nem feküdtem le vele, és látod így is boldogak vagyunk. Most mondhatod hogy "jajj biztos hazudik", de nem. Igen Haz perverz de nem csak arra hajt hogy megdughasson. Nem tudsz semmit a kapcsolatunkról, hogy hogy ismertük meg egymást, hogy mennyire szeretjük egymást. Anyukád jobban járt volna ha használt volna óvszert. Taylorről meg csak annyit hogy nem ismerem, nem alkotok róla véleményt. Szeretem néhány számát és ennyi. És szerintem ő se kurva. A hírek szerint Harry dobta mert nem baszhatta meg. Na ha ez kurvaság akkor te el vagy tévedve. Bocs, de ez a véleményem. Gyökér.
- Szerintem elmondott már mindent amit akartam. Akárkinek baja van Sophieval úgy mondja hogy ha megtudom vége. Tayloros ügy meg számomra le van zárva. Bocs hogy nem vagyok olyan szánalmas mint te, és nincsen olyan unalmas életem. Szeretem ezt a lányt, mint még senki mást és boldog vagyok vele. Fogadd el. - mire megcsókolt. - Na mi mentünk.
- Bocsi Directionerek, majd lesz még alkalom hogy beszélgethessünk. Egyébként én is Directioner vagyok. - kacsintottam. - Puszii.
- Sziasztok. - mosolygott Hazza.

- Köszönöm.
- Mit?
- Hogy így megvédtél. - mondta mint egy kisfiú.
- Szerelmem, ez alap dolog. Ne ugassanak mert megismerik Monát meg Lizát.
- Aranyos vagy, de ezt a Monalizásat nem értem.
- Ez itt Mona, - mutattam fel a bal öklöm. - ez pedig Liza. - mutattam a jobbat.
- Szerintem felkeltek Niallék.



****



- Soo, megnézted már a postát? - kérdezte Vani.
- Ühüm. Harry felhozta. Nézd csak! - s az orra alá nyomtam a kapott levelet.
- Hm.. Gratulálok. - mondta egy kicsit búslakodva.
- Mi a baj?
- Semmi. - egy kis gondolkozás után leesett.
- Basszuskulcs! Csak engem kértek fel. Sajnálom, biztos csak..
- Nem, nem hiszem hogy elfelejtették. Nem tehetsz róla. Örülök hogy lesz munkád.
- De Vani én nem szeretnék nélküled ott dolgozni..
- Ha nem fogadod el a felkérést megharagszom. - mosolygott.
- Jó jó.

Az egész délutánom unalmas volt, nem csináltunk semmi érdekeset igazából. A srácok hazamentek mi meg elmentünk deszkázni, mivel elég régen voltunk és úgy se töltünk mostanság sok időt egymással. Szóval ez most jól jött. Tudtunk beszélgetni és pihentünk egy kicsit. Ezt ne úgy vegyétek hogy nem szeretünk a srácokkal lenni, csak néha fárasztó. Szinte mindig. Mikor mentünk az utcán találkoztunk egy pár sráccal. Már az elején látszott hogy nem azok a normálisak, hanem olyan füvesek. Régebben is nagyon sok olyan barátom volt, és szerettem őket. Nem füveztem, talán egyszer kipróbáltam, szóval nem voltam függő. Eléggé unatkoztunk szóval odamentünk hozzájuk. Ha jól tudom Vani az soha nem is cigizett, füvezett. Elkezdünk velük beszélgetni ők meg udvariasságból megkínáltak. Régebben még megfogadtam hogy nem élek ilyen szerekkel. Nem fogadtam el, de megköszöntem hogy ilyen kedvesek. Velem ellentétben Vanessa szívott egy óriása slukkot. Még mondani akartam neki hogy ne tegye, de már túl késő volt. Csak annyit láttam hogy barátnőm fújja kifele a tömény füstöt. Nem kellett várni sokat és majdnem összeesett, mert annyira megszédült. Gondoltam biztos jobb lesz ha leül. Pont a táskámban kerestem az innivalót mikor azt látom hogy megint szív.
- Héé, ne kínáljátok már meg légyszíves.
- De én akarom. - mondta fél kómásan barátnőm.
- Miért?
- Mert nem szeretném hogy baja legyen, és még valahogy haza is kell mennem vele deszkán.
- Ne aggódj kis csillag.

Vani alig tudott lábra állni ezért megállítottam egy taxit. Beadtam a címet és figyeltem a barátnőmet. Reménykedtem hogy ma már nem akarnak eljönni hozzánk a fiúk mert ha látják ilyen állapotba nem lenne valami jó. Szerintem azért csinálta mert hogy őt nem hívták meg. Arra lettem figyelmes hogy kaptam egy sms-t. Megnyitottam, de nem tudtam elolvasni mert pont akkor érkeztünk meg otthon. Kiszálltam a kocsiból és segítettem barátnőmnek. Végre valahogy felállt, aztán még a deszkákat is ki kellett szedni. Egy öt perces küszködés után kifizettem és bementünk a házba. Az ezelőtt nem befejezett sms olvasást folytattam. Attól az embertől volt aki küldte a levelet.

" Elnézést kérünk, Vanessa Cher Burton nevét lehagytuk. Vele is szívesen együtt dolgoznánk. Visszajelzését várjuk. Üdv. "

- Vanessaaaaa!! - ordibáltam.
- Miva'?
- Kaptam egy smst hogy téged is felkértek ott dolgozni. - mosolyogtam.
- Komolyan? - nevetett.
- Igen.
- De jó. Akkor együtt dolgozhatunk.
- Aha. De te szerintem most aludjál mert elég kómásan nézel ki.. Következőleg jobban vigyázok.
- Jó ötlet lenne, mert mindent négyszeresen látok és szédülök mint állat.
- Akkor aludj. - nyomtam egy puszit az arcára és felküldtem.




****



Vanessa szemszöge:






Nagyon elszomorodtam hogy engem nem hívtak meg, de amint kiderült csak elfelejtették. Ez a fű nagyon jó dolog. Ellazulsz és úgy érzed magad mint ha repülnél. Csak amikor már kezd gyengülni a hatás szédülsz és rosszul leszel. Inkább szívok és szállok, mint hogy iszok és mászok. Szeretek piálni a barátaimmal, de nem szoktam tiszta részegre inni magam. Csak simán jól érzem magam. Már tapasztalt vagyok az ivással, a drogokkal nem. Tudom nagyon soknak a nevét, meg a hatását de nem próbáltam még ki. most volt az első alkalmam. Sokkal jobb átérezni mint csak tudni hogy mit lehetne átélni. Talán holnap el kéne mennem azokhoz a fiúkhoz és veszek egy pár zacskóval, csak Sophie ne tudja meg mert kinyír. Lassan tényleg aludni kéne, mert már nagyon szédülök. Alig tudok lábra állni.




*****



- Szia kicsim. - simogatott valaki.
- Jó reggelt. - mosolyogtam.
- Ha neked a délután 2 óra az reggel akkor neked is.
- Hogy hogy itt vagy?
- 4 órakkor megyünk egy hetes túrnéra és szerettem volna veled tölteni ezt a 2 órát, mivel a srácokkal 7 napon keresztül 168 óra hosszát leszek együtt.
- Jól van, gyorsan elkészülök és itt vagyok.

*20 perc múlva*

- Vagyok. - csókoltam meg.
- Merre megyünk?
- Nem ülünk fel a London eye-ra? Úgy is régen voltam már ott. - ajánlottam fel.
- Hozod a gitárodat?
- Aha, de minek?
- Majd a Trafalgar Squarren adunk egy kis koncertet. Mindenkinek hallania kell a gyönyörű hangod.
- Hmmm.. Még átgondolom. - kacsintottam.
Odahúzott magához és szenvedélyesen megcsókolt. Puszikat hagyott az állkapcson, aztán a nyakamhoz érve lassan elkezdte szívni. Mikor megéreztem fogait felszisszentem. Nyelvével kicsit megnyalogatta a fájó pontot. Nem értettem hogy miért csinálja. - Köszi Niall. Ezt most miért?
- Hogy mindenki lássa hogy az enyém vagy. Sajnálom, nem akartam fájdalmat okozni.
- Ezt még visszakapod írmanó. - nevettem.

Felkaptam a gitáromat, beültünk a fekete Range Roverbe és elhajtottunk. Már egy jó ideje élünk Londonba, de még mindig nem szoktam meg hogy az út másik oldalán megyünk. Mindig úgy érzem hogy a kocsik nekem jönnek és ettől kissé rosszul leszek, de hát nem tudok ellene tenni semmit. Niall észrevette és aggódva nézett rám, amivel meg akart nyugtatni. Nem igazán jött össze neki, mert ha egyszer hányingerem van az semmitől nem lesz jobb, vagyis szinte semmitől. Egy pár perc várás után megérkeztünk, szerencsére addigra jobban voltam, de valahogy szédültem.

 A gitáromat a kocsiba hagytam mivel az óriáskerékre sajnos nem lehet felvinni, pedig gitároztam volna szőkeségemnek. Mikor beálltunk a sorba gondolhatjátok mi jött. A sikítozó Directionerek. Úgy sem éreztem jól magamat és akkor azok még ott üvöltöttek. Pont beakartunk szállni, azután semmire nem emlékszem. Elájultam. Soha nem volt még velem ilyen. Azt hittem hogy másabb, de olyan mintha aludnék.



****



Niall szemszöge:



Nagyon megijedtem amikor kerestem Vanessát, és a földön találtam meg. Ötletem nem volt hogy mit csináljak, ezért bevittem a kórházba. Gyorsan átvizsgálták én meg addig kint ültem a folyosón. Nagyon aggódtam miatta. Egy fél óra múlva kijött az orvos és mondott valamit amin nagyon megdöbbentem. Vanessa vérébe drogot találtak. Először azt gondoltam hogy biztos tévedtek vagy valami, mert nem nézem ki belőle hogy szív. De mikor bementem hozzá és megkérdeztem tőle, nagy nehezen bevallotta. Kérdeztem tőle mindenfélét, hogy miért? Mikor? Kivel? Hol? Megdöbbentem őszinteségén, meg hát azon hogy ilyet csinál. Nem változtat semmit, ugyanúgy szeretem, csak ezt ne tudja meg senki. Az se lenne baj hogy karcolná a hírnevemet, csak nem szeretném hogy ártsanak a szerelmemnek. Kimentem levegőzni mert nagyon utálom a kórház szagát. Összeszaladtam valami lánnyal aki nagyon ismerősnek tűnt.
- Hallottam hogy neked a szőke lányok jönnek be. - kacsintott.

- Selena??? - csodálkoztam. - Mit keresel itt?
- Gondoltam meglátogatom a barátnődet.
- Ja persze.

Lehet még emlékeztek, ez az a lány akivel "megcsaltam" Vanessát. Nagyon gyanús hogy itt van. Egyáltalán honnan tudja hogy kórházba fekszik?! Talán ott volt a rajongók között? Közeledni kezdett felém, mire én arrébb mentem. Újabb próbálkozást indított mire én eltoltam magamtól.
- Te mit művelsz?
- Tudom hogy te is akarod.
- Nem tudsz te semmit. Annyi eszed van amennyi látszik.
- Látom nem érted. Akkor így mondom. Ha nem akarod hogy baja essen Vannesácskádnak akkor jobb lesz ha azt csinálod amit akarok. Nem tudod mikre vagyok képes. - harapott az alsó ajkába.
- Takarodj!

Fogtam magam és szaladtam Vanessa szobája felé. Ott volt, de nem egyedül. Egy férfi és egy nő állt az ágya mellett. Hallottam hogy mögöttem lépked valaki, aki biztos hogy Selena, mert rajta van kopogós cipő. Mellém állt és kezét vállamra tette. Intett az ismeretleneknek, akik ennek hatására kivettek két kést a kabátjúkból.
- Neeee!!!!! Vanessa.
- Ha most bemész kínozni fogják szemed láttára.. Aztán meg gondolom tudod mi következik. Szóval gyere velem és szórakozunk egy jót. - kacsintott.
- Rohadj meg!
- Köszi.

Kimentünk az épületből és beültünk egy kocsiba. Csak annyit tudok hogy fekete volt. Mielőtt elindultunk bekötötte a szememet, gondolom hogy ne tudjam hogy hol lakik, vagy hogy merre megyünk. Nem akarom ezt csinálni. De hülye vagyok! Nincsen biztosítékom hogy nem bántják azok a rohadékok.
- Honnan tudom hogy nem bántják?
- Nem tudod, de ezt most elcseszted. Jó ennyire nem leszek gonosz.. Nem fogják, azért ennyi bunkó nem vagyok.
- Ajánlom.

Elhajtottunk valamerre, de nem láttam sokat azon a fekete kendőn keresztül. Levette a szememet takaró anyagot és kiszálltunk a kocsiból. Természetesen este volt, lassan úgy érzem magam mint egy rossz horror filmben. Egy Motel előtt álltunk. Semmi különös neve nem volt, szóval nem tudtam tájékozódni. Bementünk és ahogy viselkedett Selena ismerte a recepcióst. Kikért egy szobát és valami csomagot mellé. Lépcsőzni kellett és ha jól számoltam akkor a 3. emeleten volt a szoba. Kinyitotta az ajtót és belökött az ágyra. Nagyon durván letámadott, mire rájöttem hogy mit akar a pólóm már a földön hevert. Nem akarom megcsalni Vanessát, nem! De ha most ellenkezek bántani fogják.. Heves csókcsatába mélyültünk. Mikor már csak az alsóneműink voltak rajtunk kivett a szatyorból egy óvszert, és egy pár "játékot". A rózsaszín szőrös bilincset rátettem a kezére, és a másik oldalát az ágyra. Felálltam és elkezdtem öltözni.
- Héhé, mit csinálsz?
- Mentem.
- Tudod hogy akkor Vanessának vége?!
- Nem tudom hogy hogy akarsz nekik szólni, vagy akár innen kijutni. Ja és egyet elfelejtettem. - beragasztottam a száját. - Inkább Durexet használj, a Romantic nem olyan jó. - nevettem és kimentem.
Selena kocsijának a kulcsát elvittem mivel másképp nem tudnék elmenni innen. Körül néztem hogy hol lehetünk. Egy kis idő után feltűnt egy nagyon ismerős épület a távolba. Onnan tudom hogy hogy jutok a kórházba, abból meg haza. Sietnem kell. Sietősen mentem a szerelmemért. Berontottam az ajtón és szerencsémre még ott volt, a két ismeretlen nélkül, de az orvossal.
- Elnézést, mehet haza?
- Igen, persze. Csak óvatosan. Ja és kisasszony, ha adhatok egy tanácsot ne csináljon több ilyet.
- Nem fogok. - mosolygott.
Hogy ezek után tud még mosolyogni. Összepakoltam a cuccát és már szaladtunk is a kocsihoz, de most a sajátomhoz. Szerintem érezte az idegességemet, mert próbált lenyugtatni, de sikertelenül. Útközbe állandóan csak Vanessára tudtam figyelni, hogy tényleg épséges, és nem bántották. Emiatt majdnem egy balesetet is okoztam, de nem érdekelt. Minél gyorsabban haza akarok érni. Ott biztonságban vagyunk. Mikor megérkeztem szegény lányt már rángattam a kocsiból és futottunk a kapuhoz. Ilyenkor hátrány hogy van kapukód de mindegy. Biztos ami biztos. Bementünk a házba mihelyst be volt zárva az ajtó vettem egy nagy lélegzetet és leültem. Nem érdekelt hogy az ajtó előtt ülök. Ez olyan hogy a házunk az egyetlen olyan hely ahol biztosak vagyunk akárkitől.
- NEEE!!! - kiáltottam fel.
- Mi az?
- 4 kor megyünk turnéra. Nem hagyhatlak itt ! Bántani fognak. - elővettem a telefonomat és felhívtam a menedzserünket.
- Szia. Nem jöhetne velünk 2 lány? Nagyon szépen kérlek. Akármit megteszek csak had jöjjenek.
- Szia Niall. Nyugi. Persze jöjjenek, de akkor te fizeted az ő jegyüket.
- Mondom, akármit megteszek. Köszönöm. Mindjárt megyünk. Szia.
- Szia.

- Gyere, megyünk hozzátok, összepakolod a cuccodat, meg Sophie is és megyünk.
- Mi mi mi? Megyünk veletek?
- Igen.
- Na hajrá.




****




- Szia Sophie, pakold a cuccod ! Megyünk turnéra.
- Szia, komoly?
- Igen, de siess. Mindjárt indulunk.
- Oké, oké.

*10 perccel később*

- Meg van mindenetek?
- Aha. Mehetünk.

Hamarosan odaértünk. Ellazultam mikor megláttam a repülőt és a srácokat. Sikerült. A repülés közbe elmeséltem neki mindent, ők meg azt hitték hogy ittam valamit. De mikor Vanessa is mondta hogy de tényleg így volt kezdték elhinni. Aggódva hallgatták végig az egész történetet.
- Köszi tesó hogy elhoztad Sophiet is. - mondta Harry.
- Alap dolog. -
- Köszönöm szerelmem. - csókolt meg Vani.
- Érted bármit kicsim. - mosolyogtam végre.