2.Fejezet

Esti"mese"

Vanessa szemszöge:

Nagyon meglepődtem hogy Niall jött be velem beszélni, és annál nagyobb meglepetés volt hogy megölelt. Nem tudom meddig álltunk ölelkezve ott, de nagyon élveztem. Fejemet kemény mellkasára tettem, így hallottam a szívverését, ami nagyon gyors volt. Éreztem hogy veszi a levegőt, és ez megnyugtatott. Az illatáról ne is beszéljünk.. Elgondolkoztam hogy milyen jó lenne ha ő lenne a barátom, vagy ha csak ismerném. De ez az ismerkedés nem hiszem hogy meg fog történni, mivel melyik sztár foglalkozna velem. Annyira elszomorodtam, hogy kicsorult egy könnycsepp a szememből, pont amikor Niall rám nézett. Letörölte meleg hüvejkujjával, és így szólt.:
- Na mesélj hercegnő, mi a baj? - mosolygott.
- Az elsőt vagy a másodikat mondjam..?
- Először az elsőt.
- Hát amikor mondta Sophie hogy csukjam be a számat mert bele megy a légy láttam hogy jót szórakoztatok rajtam..
- Jajjj, te butus. Nem rajtad nevettünk, hanem a beszóláson.
- Komolyan?
- Igen. Nyugi van. Egyébként Sophie sem akart neked rosszat. Ő akart most bejönni de mondtam neki hogy hagy jöjjek én.
- Aranyos vagy. - mosolyogtam.
- Kell még egy ölelés?
- Hogy ne kéne?!
- Na gyere ide. - szorosan magához ölelt, és belepuszilt a hajamba, ami még mindig vizes volt.
- Eláztatok? - nevetett.
- Hát a parktól deszkával ide van vagy 5 perc, és szakadó esőbe nem valami kényelmes. Még hozzá gitárral a hátadon. - motyogtam a mellkasába.
- Tudsz gitározni?
- Igen. Sophie is. A parkba szoktunk járni gitározni és énekelni. - mosolyogtam.
- Énekelhetnél nekem is. Biztos vagyok benne hogy a hangod is olyan gyönyörű mint te. - mondta szégyellősen.
- Ohh.. hát, szerintem nem vagyok szép, és a hangom se jó. De ha meg akarod hallgatni, felőlem. - pirultam el.

Biztonságban éreztem magam a karjaiban. Ahogy a kezeit derekam köre fonta és meleg tenyereit a hátamra tette kirázott a hideg.
- Mi a második? - csodálkozott.
- Csak belegondoltam hogy..
- Hogy? - nem tudtam folytatni, mert megint bekönnyeztem, szinte már fojtottak a könnyeim.
- Nyugi van. Meséld el lassan. Nem lesz semmi baj. - szinte suttogta a végét.
- Belegondoltam hogy milyen lenne ha ismernélek, és észbe kaptam hogy úgy se foglak mert egy sztár nem fog foglalkozni egy sima városi lánnyal.
- Szerinted ha nem foglalkozok veled akkor most miért vagyok itt? Meg amúgy is, minden ember ugyan olyan. Csak van aki ismert, van aki nem annyira. Teljesen mindegy hogy városi, vagy falusi, híres, vagy nem.. Engem nem érdekel ez. Nem ez a fontos. Én nagyon szívesen megismernélek mert aranyos lánynak tűnsz, és gyönyörű vagy.!
- Nem tudok erre mit mondani. Örülök hogy így gondolod. Köszönöm. Benne vagyok az ismerkedésbe. - mosolyogtam.
- Jössz ki? Mert Sophie már vár, meg a többiek is.
- Igen, csak hagy mosakodjak meg. Ja és Niall, nagyon köszönöm. . mosolyogtam és megpusziltam mire ő elpirult.
- Jól van, várlak.

*****
Sophie szemszöge:

Most már egy jó ideje bent vannak. Szerintem Vani nagyon szerencsés lány. Kíváncsi vagyok hogy mi sült ki belőle, és hogy mi lesz ha oda ülünk a srácokhoz. Apropó srácok. Szerintem kiszedték a gitárunkat a tokokból, mert hallom hogy valaki gitározik. Na már jönnek is.
- Vártalak titeket drágáim. - mosolyogtam.
- Bocsi. - mondta a szőkeség.
- Vanessa, ugye nem haragszol? Nagyon sajnálom.. Nem akartam.
- Nem haragszom. - mosolygott.- Na gyere egy ölelésre bolondom. - nevetett.
- Imádlak. - mondtam.
- Héé én is kapok? - szólalt meg Niall.
- Persze. - mondtuk szinte egyszerre.

Egy perces ölelkezés után elindultunk a srácok felé. Most vettem észre hogy Vaninak még mindig vizes a haja.
- Sziasztok.- köszöntünk mosolyogva Vanival.
- Sziasztok lányok. - mondták.
- Bemutatom őket. - szólalt meg Niall.
- Ez Louis, Liam, Zayn..
- És Harry. - mondtuk röhögve, mire mindenki kérdően nézett ránk, Niallt is beleértve.
- Megkérdezhetem hogy mi olyan vicces? - mondta rekedtes hangon.
- Ja.. Hát, nem érdekes. Csak egy kétjegyű szám. - nevettem.
- Ergh.. Őhmm.. Okés. - nevetett.

- Na üljetek le lányok. - szólt Louis.
- Egyébként én Sophie vagyok, ő meg a legjobb barátnőm Vanessa.
- Nem akartok nekünk énekelni? - mondta Niall.
- Énekeljünk Sophie? - nézett rám Vani.
- Énekeljünk.

Elénekeltük az egyik One Direction számot.
- Úristen. Rohadt jó hangotok van. - áradoztak.
- Köszönjük. - mosolyogtunk.
- Igazam volt. - kacsintott Vanessára Niall.
- Nem lehetne beszervezni egy találkozót holnapra? - kérdezte Liam.
- Mikor? Hol?
- Először itt, aztán ha gondoljátok kimehetünk sétálni a Trafalgar Squarre.
- Szerintem az nem jó ötlet.. - mondta Louis. - csak ha nem zavar hogy akkor holnapután a címlapon lesztek.
- Nem igazán zavar. - mondta Vani mosolyogva.
- Jól van, ha gondoljátok. - szólt Zayn.
- Fizetni kéne.. - mondtam a pénztárcámat kutatva.
- Nem kell. Kifizetjük mi. - mosolygott Liam.
Biccentettem. - Köszi szépen.

Még egy kis ideig beszélgettünk, mikor mondtuk hogy megyünk felajánlotta Niall és Harry hogy hazavisznek, mivel még mindig szakadt az eső. Ennek nagyon örültünk. Legyünk őszinték.. Ki nem örülne neki? Harry vezetett, én ültem az anyósülésen, Niall meg Vanessa pedig hátul. Mikor megérkeztünk még legalább egy fél óráig beszélgettünk a kocsiba. Köszönésképp megöleltek, és megpusziltak. Mikor Niallt öleltem meg suttogtam valamit a fülébe, ő meg jelzésképpen hogy értette biccentett. Bementünk a házba, ledobtuk a csurom vizes Converse csukát, és átöltöztünk. Kiválasztottunk egy jó horror filmet, mivel olyan 8 óra fele jön Jess. Bár szerintem többet fogunk beszélgetni mint filmet nézni, de azért létezik a 'szünetelés' gomb. Azon vitáztunk hogy vajas vagy chillis popcorn legyen. Úgy döntöttünk hogy csinálunk mindkettőből egy csomagot és összeöntjük. Lefeküdtünk az ágyra beszélgetni amíg nem jött a vendégünk. Gondolhatjátok hogy miről beszéltünk, igen, a fiúkról. Ha így belegondolok eltudnám képzelni hogy összebarátkozunk velük, mert ahogy látom szeretnek új embereket megismerni. Amikor Harry megölelt azt hittem hogy meghalok. A göndör fürtjei csikizték a bőrömet, az illata extázisba ejtett. Az ajkai olyan puhák. Ahh el sem tudjátok képzelni. Holnap 4 kor találkozunk velük a StarBucksba, előtte meg szerintem Vanival elmegyünk a parkba. Nem tudom hogy meddig gondolkoztam, de elég sokáig mert mikor lefeküdtünk negyed 8 volt és akkor fejeztem be mikor csengettek. Lementem az ajtóhoz, beengedtem Jesst és körülvezettem a házba. Csodálkozott hogy csak ketten lakunk. Hát mit ne mondjak, tetszett neki. Gyorsan felszaladtunk az emeletre hogy hozzákezdjünk filmet nézni. Egy fél óra után meguntuk, ezért beszélgettünk. Az egész napunkat kikérdezte hogy mi történt, hol voltunk, mit csináltunk..?! Mivel ő a kávézóba dolgozik látta hogy ott ültünk velük, meg azt is észrevette hogy Vanessa elszaladt a mosdóba. Hát egy kis időbe telt elmagyarázni angolul, mert magyarul sokkal könnyebb lett volna. De hát ha egyszer Londonba lakunk ezt meg kell szokni.
- Amúgy ti lehet nem vettétek észre, sőt biztos, de Harry állandóan Sophiet bámulta.
- Most ugye viccelsz? - mondtam.
- Nem.. Komolyan gondoltam. -mosolygott.
- De az semmit nem jelent ha néz valakit. Én is szoktam nézni a falat, mégse tetszik. - szólt Vani mire elkezdtem röhögni.

****

Harry szemszöge:

Nekem nagyon megtetszett Sophie, de nem is ismerem igazából. Nagyon szeretném megismerni közelebbről, mert jó fej, kedves, aranyos, és nagyon szép. Olyan kicsi kezei vannak. A tekintetével meg elvarázsol. Remélem nem tűnt fel neki hogy őt néztem. Az a baj hogy semmi ötletem nincsen hogy hogy tudnám elhívni kettesbe, mivel mindig ott van a barátnője, meg ha elhívom rögtön félreértik. Ismernek a srácok hogy nagyon sokat csajozok, most is pontosan tudják hogy tetszik nekem. Pedig semmit nem mondtam. A mosolya volt a legszebb, ahogy rám nézett és elpirult egyszerűen csodálatos. Ha szerencsém van Niallnek meg van a száma, és akkor holnap délután még 4 óra előtt elhívom. Kicsit hülyén érzem magam. Még csak annyit se tudok hogy hány éves. Egy zaj a konyhából szakította meg a gondolataimat. Nem vagyok az a félős típus, de a biztonság kedvéért lementem, mert nem hiszem hogy fél 12 kor még lent van valamelyik tag. Beállítottam a konyhába és ott láttam Niallt, aki eltört egy üveget.
- Ügyes vagy. - röhögtem.
- Éhes voltam és nem akartam lámpát kapcsolni mert felkeltek. Amúgy vigyázz ha közelebb jössz mert..
- Baszd meg! - káromkodtam.
- Nem engedted hogy befejezzem a mondanivalóm.
- Ohh.. Mindjárt felmegyek és kiszedem.. Nialler. Ha már itt vagy meg akartam kérdezni hogy nincs meg Sophie száma?
- Tetszik ugye ? - kacsintott rám a szőke barátom.
- Nem tudom letagadni. Úgy is tudjátok. Na de mi van a számával?
- Úgy volt amikor elköszöntünk tőlük a fülembe súgta hogy a kávézóba az asztalnál ott hagyta a pulcsiját amibe benne van a száma, és majd ha van valami akkor nyugodtan felhívhatom. Szóval ha be mész a szobámba ott van az a bő fekete pulóver. Abba megtalálod.
- Kösz haver. - mosolyogtam.
- Nincs mit. - pacsit nyújtott.
- Na jó éjt, és jó étvágyat. - nevettem.
- Köszi, neked is.
Felmentem a lépcsőn, ami elég nehézkes volt mert nem tudtam ráállni a jobb lábamra, és majdnem leestem hátra fele, azért úgy döntöttem a felétől hogy négykézláb megyek, pontosabban mászok fel. Beugráltam a fürdőszobába, kiszedtem az üvegszilánkot a lábamból és lefertőtlenítettem. Halkan benyitottam Niall szobájába, ahol kénytelen voltam felkapcsolni a lámpát mert olyan rumli van hogy keresztül esnék mindenen. 5 perc keresés után megtaláltam a pulcsit és benne a számot. Gondoltam hogy Niallnek úgy se hiányzik ezért átvittem a fekete anyagot is a szobámba. Egy jó ideig szagolgattam, olyan kellemes illata volt a parfümjének. Nem akartam este már hívogatni ezért írtam neki egy sms-t.

****

Sophie szemszöge:

Egész este nevetgéltünk a csajokkal, nagyon megszerettem Jessyt. Aranyos lány. Olyan 11 fél 12 fele haza ment, mivel neki holnap dolgozni kell. Vanessával még beszélgettünk egy 5-10 percet, utána eldöntöttük hogy alszunk. Valamikor az este közepén elkezdett rezegni a telefonom. Ránéztem és 0:00-át mutatott. Azon gondolkoztam hogy ki lehet az, mivel nem volt lementve a száma. Megnéztem és azt hittem nem látok jól. Ez volt benne :

"szia szépség..;) holnap 2 kor ráérsz? xx Harry"

Ahogy ezt elolvastam elkezdtem sikítani, mire szegény Vanessa úgy megijedt hogy leesett az ágyról.
- Baszd meg Sophie Ward. Mi a faszért kell sikítani nem tudom mikor ? - ordított rám.
- Olvasd el és meglátod.
- SZENT SZŰZ MÁRIA! TE JÓ ISTEN.!! - kiáltott fel.
- Milyen vallásosak lettünk hirtelen. És akkor engem baszol le. - szóltam rá.
- Nem tudtam hogy milyen komoly a helyzet. Bocsi. De írj vissza neki mielőtt meggondolja magát. - nevetett.
- Írok is. - elkezdtem gyorsan beütni a választ.
- Ha neked nem lenne füled a mosolyod körbemenne a fejeden. - röhögött.
- Jajj, mert ha neked Niall írna ugyan ezt csinálnád. Ezt nem tudod letagadni.
- Nem is akarom. Mit írtál neki?

"szia Hazza..;$ ahha..:) a számomat megszerezted Nialltől úgy látom.. xx"

Egy pár perc várás után jött a válasz.

"Hazza? honnan tudod a becenevem? meg. remélem nem gond..:)"

- Megint íííííííííííííííííírt.- ordibáltam.
- Akkor sms-ez vele csak ha lehet most már ne ordibálj mert aludni szeretnék.
- Jó éjt.
- Neked is.

"Directioner vagyok drágám..;D nem de hogy is..:) és hova megyünk ha szabad kérdezni? mert én elvileg gitározni akartam menni."

"ja.. majd kapsz aláírást..:D akkor menjünk gitározni..:) a parkba mész ugye? ja és ha lehet egyedül gyere..;)"

"igen, oda.. okés.:) de most alszok mert fáradt vagyok. holnap beszélünk.:) szia jó éjt..:*"

" neked is. szép álmokat..:)"


Egy ilyen nap után nem lehet rosszat álmodni, legalábbis nekem ez a véleményem. Kíváncsi vagyok mi lesz holnap...

1. Fejezet

Találkozás

Gondolom már ti is voltatok olyan helyzetbe hogy eláztatok, ha nem akkor örüljetek neki. Nem jó dolog, vagyis attól függ hogy kivel vagy. Ha őszinte vagyok én imádok esőbe járkálni, főleg a legjobb barátnőmmel, Vanessával. Vele mindig elhülyéskedek. Vissza az elejére.. Az este elég keveset aludtunk, mert az utcán baleset történt és egész este villogtak a lámpák, dudáltak, voltak tűzoltók meg rendőrök. Azt tudni illik hogy a házunk pont a főútnál van. Szóval elég zajos. Reggel napsütésre keltünk és ennek nagyon örültünk. Mi úgy vagyunk vele, hogy ha reggel süt a nap tuti hogy jól fogunk szórakozni. Még az ágyba fekve eldöntöttük, hogy elmegyünk a városba. Nagy nehezen kimásztunk az ágyból fél 12-re, de valahogy vissza"estünk". Erre megszólalt Vanessa:

-Sophie, ha már ennyire lusták vagyunk beszélgessünk egy kicsit. Olyan keveset mesélsz a pasikról! - kacsintott egyet. 

- Hát.. nincs sok mesélni való. Ahogy tudod single vagyok. A sok átbaszás után nem hiszem hogy újra tudnék szeretni valakit. - szomorodva hunytam le a szemem.

- Jajj.. tényleg. Sajnálom. Nem akartam felhozni ezt a témát, vagyis nem gondoltam rá. 

- Semmi baj. Túl léptem már rajta, csak még mindig bánt egy kicsit.

- Elhiszem. Majd lesz jobb, aki tényleg szeret. - mosolyodott el.

- Ki tudja. Na de menjünk mert nincs kedvem depizni. Vagy eret vágjunk? - röhögtem fel.

- NEEEM!! - röhögött fel ő is.

- Let's go to the fürdőszoba.

- Inkább bathroom, nem? 

- Sophie ! most már fejezd be. - nézett morcosan.- Tudod hogy utálom ha javítgatsz. És azt is pontosan tudod hogy nem vagyok olyan jó angolból. - erre hozzám vágta a párnát és mosolygott.

- Hééé. Ezt miért kaptam? Harcot akarsz? Na ha igen, akkor legyen HARC! - kiáltottam fel.

Egy fél óra elteltével befejeztük a párnacsatánkat, bár utána még vitatkoztunk hogy igazából ki is nyert.

Felöltöztünk, fogat mostunk, megcsináltuk a hajunkat és egy kis szelíd sminket felkentünk magunkra. Szeretek Vanival lakni. Nem szól bele senki hogy mikor keljünk fel, hogy ne hangoskodjunk,takarítsunk. Szépen fel van osztva hogy mikor ki takarít, ki főz. Fél 1-re pont végeztünk a készülődéssel. Elég meleg volt odakint ezért nem vittünk kabátot, csak egy pulóvert. Felkaptuk a deszkánkat, meg a gitárt a hátunkra. Így indultunk el az egyik londoni parkba.

 Csend volt,szinte mindig. Ezért ott jól lehetett gitározni, és énekelni. Mi ezzel szoktuk tölteni a szabadidőnket. Mikor megérkeztünk már nem igazán sütött a nap de nem törődtünk vele. Egy elég könnyen gitározható számot választottunk. A lehetetlen szerelemről szól. Nekem erről mindig a One Direction jut eszembe, mert szeretem őket, Directionernek is nevezhetem magam. Tuti nem lehetne köztem és az egyik srác közt semmi, mivel ő sztár, és nem is tudnám őket megismerni. Mondjuk voltam már egy pár koncerten mivel itt Londonba is szoktak fellépni az O2 arénába. Szerintem irtó helyes mind az 5 srác és a hangjuk is nagyon jó. Énekeltünk, gitározgattunk mikor hirtelen elkezdett szakadni az eső. Összepakoltunk gyorsan, és már gurultunk is hazafelé.

- Vanii ne haza menjünk. - kiáltottam.

- Akkor hova akarsz menni? - nézett rám felvont szemöldökkel, miközben majdnem neki ment egy oszlopnak, én ezért elkezdtem röhögni. - Ne röhögj te szerencsétlen, inkább válaszolj. - szólt rám bunkón.

- Mit szólnál egy jó meleg kávéhoz a Starbucksba? Meghívlak. - mosolyogtam.

Biccentet. - Ez lesz a kárpótlásod az előbbi miatt.

Egy pár perc deszkázás után meg is érkeztünk, teljesen átázva, csurom vizesen. De igazából nem zavart annyira mert a nadrágom hála az égnek nem lett vizes azon a részen amin ülök. Csak az irritált hogy vizes lett a hajam is és a fejemhez tapadt, emiatt pedig úgy néztem ki mint egy ázott kutya.

- Milyen csinos a hajad. - röhögött rám Vani.

- Hahahaha. Nagyon vicces. Te csak kussoljál, nem nézel ki jobban. - néztem rá unottan.

- Jó na. Egyébként láttad odakint azt a fekete Range Rovert? 

- Aha. Szerintem rohadt jó kocsi. 

- De nem az a lényeg.. A One Direction tagjának is olyan kocsija van, nem?

- Őmm.. De.

- Ezek szerint itt vannak? - nézett csodálkozva.

- Ne legyél hülye. - szóltam rá, ugyanis akárhol meglát egy fekete Range Rovert azt hiszi hogy ők. 

- Nem vagyok. Mindegy. Rendeljünk kávét. - motyogta.

- Jó. - mosolyogtam rá.

Nem is kellett sokat várni már jött a kiszolgáló, aki nagyon kedvesnek látszott.

- Sziaszto.. Jaj, elnézést. Jó napot. Mit hozhatok? - kérdezte a száját harapdálva.

- Jó napot? Köszönj nyugodtan sziával.! Nem vagyunk mi még annyira idősek. - néztem mosolyogva a lányra.

- Ohh okés. Jessica vagyok. - nyújtott kezet.

- Szia én meg Sophie, ez meg a barátnőm Vanessa. - nyújtottunk kezet szintén.

- Szóval, mit hozhatok?

- Két kávét.

- Én még kérnék egy muffint. - nézett rám Vani.

- A kávéhoz hozzak tejet?

- Igen. Köszi.

- Rögtön hozom.

- Jó jó.

El is ment. Nagyon aranyos lány, olyan 16-17 éves lehet, azaz olyan idős mint mi. 

Egy pár perccel később már hozta is az italunkat. Mikor letette az asztalra, a muffinnal együtt, a szép hosszú göndör haja előre hullott. Ritkán lehet látni ilyen ápolt, hajat. Olyan jó volt belekortyolgatni abba a koffein teli meleg kávéba. Még mielőtt az ujjon megismert barna barátnőnk távozott volna meghívtam hozzánk este, mivel nem volt semmi érdekes programunk. 

- Soo-sooo-phii-e. - dadogta Vani.

- Mi az ? - néztem rá kérdően.

- Fordulj az ajtó felé. - mondta tágra nyílt szemekkel. - így is tettem.

- Őmm.. ha jó látom, akkor az ő. a ONE DIRECTION. - meglepődve néztem végig rajtuk, nem túl feltünően.
- Milyen helyesek. - mondta tátot szájjal.
- Csukd be a szád mert bele megy a légy. - viccelődtem.
- Szerintem egy kicsit hangosan mondtad.. Kösz. - mondta sértődötten.
- Mert? Most mivan?
- Hát, az az 5 srác aki közvetlen mögötted áll elkezdett röhögni a beszólásodon, azaz rajtam. - fogta magát és beszaladt a mosdóba.
- Hé Vani.! Várj. - kiáltottam utána.

Szerintem az emberek elég furcsán néztek rám, de nem érdekelt mert most a legjobb barátnőm megsértődött, és az a fontos hogy kibéküljünk. Vanessa nem olyan hogy az ilyeneken felháborodik, de megértem mert most úgy mond a One Direction előtt aláztam meg. Felálltam én is és mentem utána. Megálltam az ajtó előtt. Lépteket hallottam, erre megfordultam. Csodálkoztam hogy egy szőkeség állt mögöttem.
- Nyugi, beszélek én vele. - mondta.
- Hát szerintem nem jó ötlet, mert szívinfarktust kap.
- Miért? - nézett rám felvont szemöldökkel.
- Gondolkozz egy kicsit.. Talán azért mert Niall Horan vagy? A One Direction szőke írmanója? - mondtam mosolyogva.
- Ugh. Tényleg. De hagy beszéljek vele.. Kérlek. - nézett rám szomorúan.
- Jól van, de akkor óvatosan.- mondtam aggódva. - Egyébként bemutatkoznék, szerintem ez így illedelmes. Sophie Ward. - nyújtottam a kezem mosollyal az arcomon.
- Niall Horan. - meglepett hogy nem kezet nyújtott hanem megölelt. - Ezt azért kaptad mert tudod hogy ki vagyok, és nem ordítottál, sikítottál..stb.
- Ja hát, Directioner vagyok én is. De szerintem az nektek nem lenne valami kellemes.. És szerintem túlzás ha ordibálnak. Már bocsi.
- Semmi. Engem ezzel nem sértesz meg. Amúgy nem ülsz oda hozzánk? - mosolygott.
- De, nagyon szívesen. Csak megvárlak míg beszélsz Vanessával.
- Ezekszerint Vanessának hívják.
- Igen. Ja és megkérhetnélek hogy lassan beszélj angolul? Mert nem érti annyira.
- Persze, de miért?
- Majd elmondom most menj mert már egy 5 perce beszélünk. Várlak. - mosolyogtam mire ő biccentett.

Az egyik One Direction tag bemegy a lány WCbe, és beszélni akar a barátnőmmel aki valószínűleg sír. Aranyos. Remélem meg tudja nyugtatni..

****
Niall szemszöge:
Nem tudom hogy miért csinálom most ez, de nem szeretem a lányokat sírni látni, főleg nem ha miattam/miattunk.. Meg hozzá nagyon csinos lányka.
- Vanessa. Hé csajszi.! Gyere ki, beszélni akarok veled. - nem válaszolt senki, ezért csöndbe maradtam és hallgattam, hogy honnan jön a zokogás.
Bekopogtam abba a kabinba ahonnan hallottam. Reméltem hogy nem zárta be. De pont ez volt.
- Vanessa. Nyisd ki az ajtót. - hallgattam. - Kérlek.
- Ki vagy? - szólalt meg csendesen.
- Niall.
- Akkor nem fogom kinyitni. Nem akarom hogy lásd hogy sírok..
Eszembe jutott a Nobody Compares, ezért elkezdtem énekelni nagyon lassan.
-You're so pretty when you cry, when you cry. - megálltam mert hallottam hogy eltolta a lakatot.
- Gyere ki.
- Gyere be. - hallottam a hangján hogy még mindig sír.
- Csak akkor ha befejezed a zokogást.
- Rendben.
Kicsit furcsa volt úgy beszélni valakivel hogy egy ajtó van közöttünk..Vártam egy kicsit és csend volt. Abba hagyta. Bementem a kabinba, s ott láttam egy gyönyörű hosszú hajú lányt, akinek ki vannak sírva a szemei.
- Állj fel szépség. - mosolyogtam.
- Minek? - nézett rám kérdően kék szemeivel kissé elpirulva.
- Csak. Mindjárt meglátod ha felállsz. - eleget tett a kérésemnek és felállt.
Megfogtam és megöleltem.

Szereplők

Harry Styles :

 Liam Payne:

 Niall Horan:

 Louis Tomlinson:

 Zayn Malik

Sophie Ward:

Vanessa Burton: